4-Aminobifenil
| 4-Aminobifenil | |
| |
| IUPAC-név | 4-aminobifenil |
| Más nevek | 4-ABP |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 92-67-1 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C12H11N |
| Moláris tömeg | 169,22 g/mol |
| Sűrűség | 1,16 g·cm−3[1] |
| Olvadáspont | 52−54 °C[1] |
| Forráspont | 302 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | vízben gyakorlatilag nem oldódik,[1] alkoholban, éterben és kloroformban oldható |
| Gőznyomás | 20 mbar (191 °C)[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | mérgező (T)[1] |
| Főbb veszélyek | rákkeltő (Kat. 1)[1] |
| R mondatok | R45-R22[1] |
| S mondatok | S53-S45[1] |
| Lobbanáspont | 113 °C[1] |
| LD50 | 500 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A 4-aminobifenil az aromás aminok közé tartozó szerves vegyület, a bifenil amin származéka. Az azoszínezékek gyártásában használják. Ismert emberi karcinogén,[2] ezért már nagyrészt más, kevésbé mérgező vegyületeket használnak helyette. A benizidinre hasonlít.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a 4-Aminobiphenyl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
