3dfx Interactive

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(3dfx szócikkből átirányítva)
3dfx Interactive
200px-3dfx Logo.png
Típus Megszűnt (2000-ben felvásárolta az NVIDIA)
Alapítva 1994
Jogutód NVIDIA
Székhely Santa Clara, Kalifornia
Vezetők Ross Smith
Iparág Félvezetők
Termékek Grafikus kártyák
Árbevétel -

A(z) 3dfx Interactive weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 3dfx Interactive témájú médiaállományokat.

A 3dfx (korábban 3Dfx) egy, már megszűnt 3D-s grafikus processzorokat és kártyákat tervező vállalat volt. Ezt a vállalatot tartják a PC-s háromdimenziós grafika megteremtőjének, jóllehet 3D-s gyorsítók már léteztek korábban is, ezt a 3dfx tette a játékosok széles körében ismerté a Voodoo 1 nevű grafikus gyorsítójával. Fő partnere a Quantum3D volt, amely leginkább katonai megrendelésekre dolgozott. A cég hatalmas sikerei mellett néhány üzleti ballépést is elkövetett, melyekről csak utóbb bizonyosodott be, hogy végzetesek voltak. Az első nagy hibájuk a Sega céggel való megállapodás elmaradása volt, pedig a Dreamcast konzol videochipjét ők gyárthatták volna. A második az STB Systems felvásárlása volt, ugyanis ezzel felhagytak a technológiájuk licencelésével, és csak ők gyárthatták a saját videokártyáikat. Ezeknek köszönhetően a cég technológiai lemaradása egyre nagyobb volt, s végül riválisa, az nVidia vásárolta fel, majd a cég 2002-ben hivatalosan is megszűnt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdeti évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították. Eleinte főként játéktermi játékgépekbe terveztek chipeket, majd két év után úgy döntöttek, hogy PC-s gyorsítókártyák tervezésébe fognak. Az 1996-os év során jelentek meg a piacon, akkor, amikor az EDO RAM piaci ára éppen leesett, és megérte rászánni a pénzt a fejlesztésekre. Agresszív reklámkampányának és remek teljesítményének köszönhetően a Voodoo névre keresztelt gyorsítókártya rendkívül népszerű lett. A korhoz képest a chip remek tulajdonságokkal rendelkezett (hardveres textúrázás, bilinear filtering, alpha blending), a 4 MB memória mellett pedig a könnyű programozhatósága is vonzóvá tette. Hardverközeli API-ja, a Glide is ezzel egy időben jelent meg, és több sikeres játék, például a Tomb Raider is kapott Glide-támogatást, amellyel a kártya képességei messzemenőkig kihasználhatóak voltak. Az akkori sikerjáték, a Quake pedig szintén támogatta, igaz, annak OpenGL-re épülő környezete miatt a sebtiben kifejlesztett MiniGL-meghajtóprogram segítségével történt mindez. Mindenesetre a kártya nem tudott kétdimenziós megjelenítést, ehhez szükség volt egy külön videokártyára, mellyel kábellel kellett összekötni.A PowerVR és a Rendition, a 3dfx legnagyobb riválisai azonban nem tudtak versenyképes alternatívát felmutatni.

1997 augusztusában megjelent a Voodoo 1 olyan változata amely önállóan látta el mind a 2D-s mind a 3D-s megjelenítést (nincs szükség társkártyára). Ez a Voodoo Rush lett. A termék nem sikerült túl jól, mert a memória-sávszélességen a 2D és a 3D-chip osztozni kényszerült, ráadásul a programozottsága sem volt tökéletes. Átlagosan tíz százalékkal rosszabb volt a teljesítménye a sima Voodoo-nál, ablakos üzemmódban pedig még rosszabb. Későbbi változatai azonban már 8 MB RAM-mal érkeztek, és megnövelték a chip teljesítményét is. A cég élén közben váltás lett: az új vezérigazgatót Gregory Ballardnak hívták.

Voodoo 2 és Banshee[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban megjelent a Voodoo 2 kártya. Technológiailag meglehetősen vegyes az összkép: megkétszereződött az órajel, a chip pedig már két textúrázó egységet is tartalmaz. A kártya három chipet tartalmaz, és 2D mód továbbra sincs benne. A kártya kissé homályos képet produkált 16 bites (maximális) színmélység mellett, és a 800×600-as maximális felbontásnak is voltak hiányosságai, de teljesítménye és a szabadon kombinálhatósága igencsak népszerűvé tette. Egyedül az nVidia Riva TNT fantázianévre hallgató 2D/3D kártyája volt képes megszorongatni. Ebben a kártyában mutatkozott be az SLI-mód, melynek során két Voodoo 2-es kártyát lehetett összekapcsolni, megnövelve ezzel a teljesítményt, és a felbontást is, egészen 1024×768-ig. Bár ez forradalmi újításnak számított, költségei miatt mégsem vált a gyártók körében népszerűvé, egészen 2004-ig kellett várni a technológia széles körű elterjedésére, amikor a processzorok sebessége már képes kiszolgálni a megnövekedett igényt.

Ugyanebben az évben megkezdik egy teljesen új architektúra, a Rampage kifejlesztését, azonban ennek elhúzódása miatt köztes megoldásként új terméket dobtak piacra. Ez volt a 2D/3D chipet magában egyesítő Voodoo 2-es, a Voodoo Banshee. A termék azonban túl kevés próbagyártáson ment keresztül és ennek ellenére is megkésve érkezett a piacra. Hiányos specifikációival, gyenge teljesítményével (egyetlen textúrázó egység a Voodoo 2-es kettőjével szemben), és rossz képminőségével nem tudta felvenni a harcot az nVidia Riva TNT-vel. A kiskereskedelmi eladások azonban szépen alakultak. Közben a 3dfx-nél úgy döntöttek, hogy a chipek gyártása helyett a teljes kártyagyártásra állnak át, ezért megvették az STB videokártyagyártó üzemet, ami hibás lépésnek volt tekinthetőt. Innentől kezdve ugyanis a kiskereskedelmi eladások, terén amelyekből a bevétel nagy része származik, a saját kártyák gyártása miatt megnövekedett költségek miatt jelentősen visszaestek. A forradalmi újításokat tartalmazó Rampage-projekt közben elég nehezen haladt, a chipet sokadjára tervezték át.

Voodoo 3-as sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az STB kártyagyár eddig a rivális nVidia beszállítója volt, ezzel látszólag lépéselőnybe kerültek. Ugyanekkor a 3dfx beperelte az nVidiát frissiben elfogadott multitextúrázási szabadalmuk megsértéséért. Közben a kártyagyártó üzem kihasználatlanul állt, mivel a Rampage még mindig nem készült el, jött azonban 1999 tavasza, amikor is az nVidia a TNT2-essel készült bevetésre. A 3dfx-nél köztes megoldásként a Voodoo Banshee áttervezése mellett döntöttek: megemelték az órajelet, beépítettek egy újabb textúrázó egységet, feljavították a képminőséget. Az új termék a Voodoo 3 nevet kapta. Bár a termék hatalmas reklámhadjáratot kapott, mégis vegyes volt a fogadtatás. Ugyan egyszerre indult a TNT2-essel a forgalmazása, a Voodoo 3-as nem versenyezhetett annak órajelével és 32 bites színmélységével, s emiatt a 3dfx elveszítette vezető helyét az eladások tekintetében. Ráadásul az 1999-es év egyik legnépszerűbb játéka, a grafikai szempontból csúcskategóriás Quake 3 nem elégedett meg az alapszintű MiniGL-driverrel, ami problémákat okozott a Voodoo-tulajdonosoknak, miközben az nVidia elindította folyamatos meghajtóprogram-frissítését, a Detonator-sorozatot (később Forceware). A Voodoo 3-as végét az augusztusban megjelenő GeForce 256-os kártyák jelentették, melyek vadonatúj specifikációikkal és hardveres T&L támogatásukkal messze e kártyák felett álltak.

A vég: Voodoo 4 és 5[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cégnél ekkor súlyos problémák kezdtek el megmutatkozni. A betervezett Napalm-chipet a GeForce 256 miatt kénytelenek voltak áttervezni, amely így képes lett a dual-üzemmódra, hasonlóan a Voodoo 2-höz, csakhogy itt nem több kártya összekötésével, hanem egy kártyára több chip elhelyezésével próbálkoztak. Hosszas előkészítő munkák után végül 2000-ben jött ki a VSA-100 nevű chip. Sajnos a technika bonyolultsága és főleg a kártyák ára miatt a piacot a jóval versenyképesebb GeForce 2 és ATI Radeon kártyák uralták. A 3dfx ezért úgy döntött, hogy egy különleges újítás, a hardveres élsimítás (anti-aliasing) reklámozásába kezdenek. Ezt a Voodoo 3-as áttervezésével érték el, rögtön két sorozat, a Voodoo 4 és a Voodoo 5 létrehozásával. A kártyák képe ugyan nagyon szép volt, viszont a teljesítmény korántsem volt kielégítő. Az alapszintűnek szánt Voodoo 5 5500 bár jól fogyott, de sajnos nem eléggé. A kártya eredetileg 32 MB-os, 64 MB-os változata azonban sohasem jelent meg, az észrevehetetlen teljesítménybeli különbség miatt. A tervezett termékcsaládból egyedül az olcsóbb Voodoo 4 4500 jelent még meg, amely azonban kritikán alulira sikerült, ráadásul a GeForce 2 MX sorozat és a Radeon VE sokkal jobban fogytak ebben az árkategóriában. A kártyákból készült Macintosh verzió is, DVI-konnektorral. A tervbe vett Voodoo 5 6000-es, pedig bár tervezték, sosem jelent meg, ugyanis egyrészt inkompatibilis volt a frissen megjelenő Pentium 4-es alaplapokkal, másrészt teljesítményét az extrém nagy méretű kártyára épített 4 chipnek és a különálló tápegységnek köszönhette, melyek vállalhatatlanná tették a kiadását.

2000 végére a cégnek elfogyott a tőkéje új termékek kiadására, és bár a Rampage projekt már készenlétben állt, a 3dfx csődöt jelentett. A tervezett Spectre 1000, 2000 és 3000 kártyák sohasem jelentek meg, pedig utóbbi kettőhöz egy újabb chip, a Sage felhasználását tervezték (a régóta várt T&L). A céget az ősellenség nVidia vásárolta fel, minden szabadalmával együtt, bár a köztük fennálló pernek csak 2009-ben lett vége. A Rampage fejlesztése során összegzett tapasztalatokat végül a GeForce FX kártyacsalád fejlesztése során használták fel.

A cég termékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3Dfx Voodoo 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Voodoo 1

Jellemzők:

  • Órajel: 50 MHz
  • Csíkszélesség: 350 nm
  • Futószalagok (TMU): 1×1
  • Memória: 4/6 MB EDO RAM (2-2 vagy 4-2, 128 bit (2×64), 800MB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D (DirextX 5)
  • Csatlakozás: PCI
  • Megjelenés: 1996

A Voodoo 1 (kódneve SST-1) nem tartalmaz VGA BIOS-t, ezért külön VGA kártyát igényel (cserébe a PC és a MAC verzió megegyezik), amelyhez külső átkötőkábellel kell csatlakoztatni. A Voodoo kártya a képernyő felé ezután a 2D-s grafikus kártya képét továbbítja egészen addig, amíg munkára nem fogjuk. Ekkor a Voodoo aktiválódik és a saját képét küldi tovább a monitorra. A munka végeztével ismét visszaadja a képet a 2D kártyára. Két chipből tevődik össze, egy FrameBuffer és egy Texture Mapping Unit (TMU), előbbi a hozzákapcsolt memóriával főleg a kép tárolását, bizonyos számításokat, utóbbi pedig a textúrák számítását végzi. Maximum 256×256-os textúrákat támogat, 640×480 (6 MB-os változat esetén 800×600) felbontást, bilineáris filterezést, hardveres háromszögre bontást, 16 bites renderelést.

Kihívóinál nagyságrendekkel gyorsabb volt, a megjelenítés nagyon részletes és szép (a kornak megfelelő még így is alacsony részletességű textúrákat elmosva teszi természetesebbé). Leginkább akkor villantotta meg acélkarmait, mikor a hozzá kifejlesztett hardverközeli API-t (Applications Programming Interface), a Glide-ot támogató alkalmazásokkal használták.

Ismertebb, Voodoo 1 chipsettel szerelt kártyák:

  • ColorMax Voodoo1
  • A-Trend Voodoo1
  • Diamond Monster
  • Typthoon Voodoo1
  • Guillemot International Voodoo1
  • Gainward Co. Ltd. Voodoo1
  • Best Data Products, Inc. Voodoo1
  • Orchid Technologies Inc.
  • miro Displays G MBH Voodoo1
  • InnoVISION Multimedia Limited

3Dfx Voodoo Rush[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 45 MHz
  • Csíkszélesség: 350 nm
  • Futószalagok (TMU): 1×1
  • Memória: 6/8 MB EDO RAM (4-2 vagy 4-4, 128 bit (2×64), 720MB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirextX 5)
  • Csatlakozás: PCI
  • Megjelenés: 1997

A Rush (kódneve SST-96) egy Voodoo 1 chipset és egy 2D-s chip (Alliance AT25 vagy Macronix MX) egy nyákra integrálásából született. A meghajtóprogramok kiforratlanok voltak, instabilitás és rengeteg hiba jellemző rájuk. A Voodoo 1-nél 10%-kal lassabb volt, nem terjedt el.

További gond az Alliance chip, illetve a hozzátartozó RAMDAC, ami miatt a kép sajnos iszonyatosan gyenge, már 1024×768-ban elmosódik, halványul, a Macronix chipes kártyák magasabb színvonalat képviseltek. Később kis darabszámban megjelent a Hercules kínálatában egy javított, emelt órajelű (50 MHz) Cirrus Logic 2D chipet alkalmazó változat is.

Ismertebb, Rush chipsettel szerelt kártyák:

  • Hercules Stingray 128/3D
  • Koutech System Inc. KeyVision 3D KW-730
  • InnoVision 3DXRush
  • Aristo Voodoo Rush

3Dfx Voodoo 2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 90 MHz (egyes gyártók: 100/105/110/115 MHz)
  • Csíkszélesség: 350 nm
  • Futószalagok (TMU): 1×2
  • Memória: 8/12 MB EDO RAM (4-2-2 vagy 4-4-4, 192 bit (3×64), 2.16/2.4/2.52/2.64/2.76GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D (DirectX 6)
  • Csatlakozás: PCI
  • Megjelenés: 1997

1997-ben jelent meg a Voodoo 2 (kódneve SST-2), mely elődjéhez képest eggyel több textúrázó egységgel és emelt órajellel rendelkezett, támogatta a 800×600-as felbontást (SLI esetén 1024×768-at is), a Trilinear Filteringet és a Direct X 6-os verzióját. A Voodoo 1-hez hasonlóan óriási siker lett, a Voodoo 2 volt a játékosok "Harley Davidsonja". A 3Dfx rögtön a Voodoo 2 fejlesztése után nekilátott egy Rampage kódnevű grafikus chipset kifejlesztésének, azonban a vezetés ekkortájt lecserélt feje úgy ítélte meg, hogy be kell törni az OEM piacra, és a Voodoo 2 áttervezése mellett döntöttek.

Ismertebb Voodoo 2 chipsettel szerelt kártyák:

  • Gainward Dragon 3000
  • PowerColor G3DFX2
  • A-Trend Helios 3D ATC-2455
  • Procomp G111
  • CMC Orbit 3D
  • InnoVision Mighty 3DII V3 8 MB
  • InnoVision Mighty 3DII V3
  • Provideo Voodoo 2 SLI
  • Diamond Moster 2
  • Provideo Voodoo 2
  • Aristo Voodoo 2

SLI[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Voodoo 2 megjelenésével az otthoni felhasználók számára is lehetővé vált 2 kártya erejének egyesítése. Az ilyen módon összekötött Voodoo 2-k elméletileg dupla teljesítményre képesek. A kártyákat fizikailag kellett összekötni egy SLI kábellel, ami floppy kábelből is készíthető.

A Scan Line Interleaving (a rövidítés később az nVidia kártyáknál is megjelent a 6-os szériával, de a működése és a mozaikszó eredete eltérő (Scalable Link Interface)) során az egyik Voodoo 2 a páros, a másik pedig a páratlan sorokat rendereli. Később a technológiát felhasználták a 2-4 VSA-100 chipet hordozó Voodoo 5 5500 ill. 6000 esetében is.

3Dfx Voodoo Banshee[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 100/110 MHz
  • Csíkszélesség: 350 nm
  • Futószalagok (TMU): 1×1
  • Memória: 8/16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 1.6/1.76GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
  • Csatlakozás: PCI, AGP 2x
  • Megjelenés: 1998

A Banshee-ban a több chipből összetevődő Voodoo2-t egy chipbe integrálják, viszont mindössze 1 db textúrázó futószalagot kap. A megnövelt órajel miatt a multitextúrázást nem használó játékok gyorsabbak mint Voodoo2-vel. A kártyával megfelelően lehetett a kor játékait futtatni, és a kiskereskedésekben viszonylag sikeresek voltak az eladások, az OEM piacra nem sikerült bejutni vele. Mivel ez a kártya sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és a fő konkurens nVidia nagyon beerősít, a Banshee áttervezése mellett dönt a vezetőség. A Rampage projektről elvonják az embereket.

Ismertebb, Banshee alapú kártyák:

  • Diamond Monster Fusion
  • ASUS V3200
  • PowerColor EvilQueen Banshee
  • Joytech Apollo 3D Banshee
  • Creative 3D Blaster Banshee
  • Creative/ENSONIQ Voodoo Banshee
  • InnoVision Mighty Banshee SGRAM
  • InnoVision Mighty Banshee PCI
  • Joytech Apollo 3D Banshee

3dfx Voodoo 3[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Voodoo 3 3500 AGP

Jellemzők:

  • Órajel:
  • - Voodoo3 1000: 125 MHz
  • - Voodoo3 2000: 143 MHz
  • - Voodoo3 3000: 166 MHz
  • - Voodoo3 3500: 183 MHz
  • Csíkszélesség: 250 nm
  • Futószalagok (TMU): 1×2
  • Memória: 16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2,0/2,29/2,66/2,93 GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
  • Csatlakozás: PCI, AGP 2x
  • Megjelenés: 1999

A Banshee javításaként debütáló Voodoo 3 (kódneve Avenger) ismét sikerként könyvelhető el, a 3dfx bevételei nem estek tovább, de a helyzet így sem volt túl rózsás, az nVidia TnT2-ese olcsóbbra sikerült. (Annak ellenére, hogy minden idők egyik legsikeresebb játékát, a Quake III-at gyakorlatilag 3dfx-re írták.) A maximális textúraméret még mindig 256×256, a színmélység 16 bit (Glide és OpenGL alatt utószűréssel 22) volt, nem támogatta az AGP appertúra használatát, bár a sebességre így sem lehetett panasz. Ekkor a 3dfx jelszava „a sebesség mindenek felett” volt. Megcsonkított változata, a Velocity 100 (8 MB SG-RAM, 1×1 TMU) kis mennyiségben került kereskedelmi forgalomba. A 3dfx mérnökei ekkortájt kezdtek elégedetlenkedni, és az nVidia tárt karjaiba vándorolni… (A képen egy Voodoo 3 3500TV látható, a család leggyorsabb tagja (a Falcon Northwest változatta 200 MHz-en üzemelt), amely egy Samsung tunert is kapott, ezt követően jelent meg az ATi kínálatában az All-In-Wonder család, később egyes gyártók az nVidia chipjeire is építettek tunerrel ellátott kártyákat, de azok nem lettek sikeresek.)

A 3dfx Voodoo 3 3000 tuner nélküli változata akkora hőt generált, hogy külön ventilátort kellett rászerelni.

A VSA-100 chip[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: maximum 183 MHz
  • Memória: chipenként maximum 64 MB SD vagy SG-RAM (128 bites csatlakozás chipenként)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)

A VSA-100 (kódneve Napalm) még mindig a Voodoo 2 továbbfejlesztésének tekinthető, kísérlet volt a cég életbentartására a Rampape piacrakerüléséig, de túl későn érkezett és túl drágán. Már támogatja a 2048x2048 textúrákat, a 32 bites renderelést és a textúratömörítést is (DXT1-5, FXT1), a chipenként 2× hardware-es Full-Scene Anti-aliasinget (ez Voodoo 4 4500 esetében így 2×, Voodoo 5 5500 esetében 4×, míg Voodoo 5 6000 esetében 8× FSAA-t jelent) és a hardveres MPEG2-gyorsítást. Továbbá megjelent a 3dfx által fejlesztett T-Buffer Digital Cinematic Effects (Motion Blur, Depth of Field Blur, Soft Shadows, Soft Reflections), amik azonban csak a vállalat csődje után terjedtek el az nVidia által. Prototipusokon még megjelent a VSA-101 (Daytona), ami a VSA-100-tól a DDR-RAM-ot kezelő memóriavezérlőjében tér el.

VSA-100 chipsettel készült kártyák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3dfx Voodoo 4 4500[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 166 MHz
  • Csíkszélesség: 250 nm
  • Futószalagok (TMU): 2×1
  • Memória: 32 MB SD-RAM (128 bit, 2,66 GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
  • Csatlakozás: PCI, AGP 4x
  • Megjelenés: 2000

A Voodoo 4 a VSA-100-nak és az egychipes felépítésnek köszönhetően már valódi AGP-s kártya, támogatja az AGP appertúra használatát és az AGP 4x adatátvitelt, talán javíthatott volna a 3Dfx helyzetén, az olcsóbb kártyák között sikeres lehetett volna (GeForce 2 MX200 és MX400 közötti teljesítményével), de a további késés (hónapokkal a Voodoo 5 után debütált) és a túlárazás végül ezt a kártyát is sikertelenné tette, még a Voodoo 5-nél is kevesebb fogyott belőle.

3dfx Voodoo 5 5000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 166 MHz
  • Memória: 2×16 MB SG-RAM (128 bit)
  • Csatlakozás: PCI, AGP 2x
  • Megjelenés: Nem került kereskedelmi forgalomba.

3dfx Voodoo 5 5500[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 166 MHz (de könnyen húzható)
  • Csíkszélesség: 250 nm
  • Futószalagok (TMU): 2×1
  • Memória: 2×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.66GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirextX 6)
  • Csatlakozás: PCI, AGP 2x
  • Megjelenés: 2000

Sajnos majdnem fél év késéssel, már valóban túl későn jelent meg, Mindenféle hardware-es Transform & Lighting egység nélkül, nyers erővel azonban büszkélkedhetett, Valamint fizikai méreteivel kelthette fel még a figyelmet (27 cm hosszú), ill. az akkor még újdonságnak számító plusz molex tápcsatlakozóval. A két egyforma chip miatt nem valódi AGP-s kártya, csak PCI66 módban működik (256 MB/s) 3.3V-os AGP 1.0-s vagy univerzális AGP 2.0-s slotban. A VSA-100 chipek mester-szolga módban dolgoznak (a szolgaprocesszor opcionálisan letiltható), mindegyik 32 MB saját memóriával rendelkezik, így a 256bites, és 64 MB-os. Sajnos nem duplázódik a sebesség, de alig-alig (ált. 60-70%) nagyobb az egy VSA-100 chippel szerelt Voodoo 4 4500-énál. Ráadásul a drivereknek sem volt ideje kiforrni, az eredeti 3dfx driverek nem aknázzák ki a hardverben rejlő összes képességet, valamint nyers erőt. például a DirectX textúratömörítés (ami S3TC néven született meg az S3 Graphics-nál, majd a Microsoft megvásárolta) csak hosszú évekkel a 3dfx csődje után, lelkes rajongók munkájának köszönhetően vált elérhetővé OpenGL alatt, ezáltal érezhető lényeges sebességnövekedést produkálva modernebb játékokban (például Call of Duty, és a Half-Life). Továbbá súlyos problémának tekinthető a OpenGL gyors fejlődése, (implementáció), mert a kártya közben nem fejlödött. A GL_ARB_vertex_buffer_object kiterjesztés hiánya a későbbi játékok számára óriási érvágás. A hivatalos OpenGL verzió 1.1 marad, az egyetlen széles körben használt kiterjesztés a már évek óta implementált GL_ARB_multitexture. Nem hivatalos OpenGL wrapperekkel (MesaFX, WickedGL, ThunderGL) az OpenGL verziószám és az implementált kiterjesztések magasabb verziószámúra tornázhatóak fel, de fontos tudni hogy ezekkel az eszközökkel a hozzáadott függvények vagy részben szoftveresen emulálva, vagy egyáltalán nem hajtódnak végre.

Sajnos ezek a dolgok nem magyarázatok arra nézve, hogy a régebbi játékok (pl. Diablo 1-2 és a Half-Life) miért ezeken a 3dfx kártyán a legszebbek.

3dfx Voodoo 5 6000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzők:

  • Órajel: 150/166/183 MHz (könnyen huzható)
  • Csíkszélesség: 250 nm
  • Futószalagok (TMU): 4×1
  • Memória: 4×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.4/2.66/2.93GB/s)
  • Támogatott API-k: Glide 1.0 , 2.0 , 3.0 , OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 7)
  • Csatlakozás: AGP 4x (Tényleges)
  • Megjelenés: 2001 eleje (4 külön változat, elkapkodták, ezért sehol se volt kapható)

A Voodoo 5 6000 egy utolsó kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy legalább teljesítményben versenyképes csúcskategóriás VGA-t dobjanak piacra, de az eredmény felemás lett: egy Pentium1 133-as MMX-en is lehetett vele Quake 3 -at játszani, azonban maga a kártya négy chipet tartalmazott, gigantikus méretű volt, és külön tápegység járt hozzá. A 4 chip adatéhségét itt már egy bridge chip igyekezett kielégíteni, kezdetben az Intel megoldása, később a HiNT HB1-SE66, ami a chipset felé PCI66 módban kommunikált, a VSA-100 chipek felé pedig 1-1 PCI33 sínt biztosított. Tényleges 1.32 GT/s-os teljesítményével sokkal gyorsabb lett, mint a GeForce 2 GTS (aminek neve a gigatexel per second rövidítéséből ered), ami még kiábrándítóbbá tette a dolgot, hogy a GTS is csak 40-50%-ára volt képes elméleti teljesítményének.

Rampage[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3dfx már a Voodoo 2 után elkezdett egy merőben új chipsetet fejleszteni, ami Rampage GPU-k mellett külső Sage T&L egységet alkalmazott (ami egyidejűleg 25 fényforrást tudott kezelni), DirectX 8.0 (Pixel Shader 1.1 és Vertex Shader 1.0) támogatással rendelkezett, már 180 nm-en készült.

Változatai:

  • Spectre 1000: 1 Rampage chip 64 MB DDR-200
  • Spectre 2000: 1 Rampage és 1 Sage chip 64 MB DDR-200
  • Spectre 3000: 2 Rampage és 1 Sage chip 2×64 MB DDR-200

Hasonlóan a Voodoo 5 6000-hez minden chip saját memóriával rendelkezett, a Sage processzor pedig a bridge chip szerepét is betöltötte (és valószínűleg az AGP appertúrát használta buffernek), így gond nélkül működött az AGP 4x támogatás akár 4 Rampage chippel is. A kártyák szakítva a megtépázott Voodoo névvel Spectre-ként jelentek volna meg. A 2 Rampage és 1 Sage chippel felvértezett kártyák olyan számítási teljesítménnyel rendelkeztek volna, amit csak a legerősebb GeForce 4-ek tudtak túlszárnyalni évekkel később, T&L egységével pedig egyetlen DirectX 8-as kártya sem vetekedhetett. A sors iróniája, hogy a mérnökök még időben elkészültek a fejlesztéssel, a chip működött, mégis túl későn, a tulajdonosok nem sokkal az adás-vétel előtt már nem akartak visszakozni, különös tekintettel arra hogy több veszteséges negyedév után jelentős adóságteherrel a nyakán a 3dfx-nek magának kellett volna gyártania a kártyákat, így végül mindent eladtak az nVidia-nak. A technika később a GeForce FX-sorozatban köszönt vissza.

A Glide[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3dfx saját hardverközeli, a Voodoo1, 2 és 3 kártyák saját API-ja. Noha a Voodoo5 is támogatja, de a VSA chipsetes kártyákat már nem érdemes Glide alatt használni, mert érdekes módon a Voodoo 5 a D3D -ben gyorsabb, mint a sajátnak mondható Glide-ban.

Az API felépítésre legjobban egy Glut-tal kombinált OpenGL-re hasonlít. A Voodoo kártyák OpenGL ICD-je nem más, mint egy erősen optimizált OpenGL→Glide wrapper (még Voodoo5 esetében is). DOS, Windows, MAC-OS, és Linux alatt is elérhető. A régi Glide-os játékok nem 3dfx kártyával való használatához Glide wrapper szükséges, (sajnos egyes játékoknak eredeti 3dfx kártya szükséges) melyet ennek megfelelően legtöbbször OpenGL alapokon hoznak létre. Az otthoni PC-s hardveresen gyorsított 3D-s játékok elterjedésében óriási szerepe volt a Glide-nak, de az API már a 3dfx megszűnése előtt hanyatlásnak indult. Mára kihaltnak tekinthető, mert a fejlesztése még 2001-ben abbamaradt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 3dfx: nincs bocsánat. PC Guru, 2001. február, 94. oldal

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Driverek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 3dfx Interactive témájú médiaállományokat.