3dfx

3dfx Interactive
Típus	Megszűnt (2000-ben felvásárolta az nVidia)
Alapítva	1994
Székhely	Santa Clara, Kalifornia
Vezetők	Ross Smith
Iparág	Félvezetők
Termékek	Grafikus kártyák
Árbevétel	-
Alkalmazottak száma	-
A(z) 3dfx Interactive weboldala

A 3dfx (korábban 3Dfx) egy, már megszűnt 3D-s grafikus processzorokat és kártyákat tervező vállalat volt. Ezt a vállalatot tartják a PC-s három dimenziós grafika megteremtőjének, Apjának . jóllehet 3D-s gyorsítók már léteztek korábban is, ezt a 3dfx tette a játékosok széles körében ismerté a Voodoo 1 nevű grafikus gyorsítójával. Fő partnere a Quantum3D volt, amely leginkább katonai megrendelésekre dolgozott.

Története

Kezdeti évek

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították. Eleinte főként játéktermi játékgépekbe terveztek chipeket, majd két év után úgy döntöttek, hogy PC-s gyorsítókártyák tervezésébe fognak. Az 1996-os év során jelentek meg a piacon, akkor, amikor az EDO RAM piaci ára éppen leesett. Agresszív reklámkampányának és remek teljesítményének köszönhetően a Voodoo névre keresztelt gyorsítókártya rendkívül népszerű lett. A korhoz képest remek tulajdonságokkal rendelkezett: hardveres textúrázás, bilinear filtering, alpha blending), a 4 MB memória mellett pedig a könnyű programozhatósága is vonzóvá tette. Hardverközeli API-ja, a Glide is ezzel egy időben jelent meg, és több sikeres játék, például a Tomb raider is kapott Glide-támogatást, amellyel a kártya képességei messzemenőkig kihasználhatóak voltak. Az akkori sikerjáték, a Quake pedig szintén támogatta, igaz, annak OpenGL-re épülő környezete miatt a sebtiben kifejlesztett MiniGL-meghajtóprogram segítségével történt mindez. Mindenesetre a kártya nem tudott kétdimenziós megjelenítést, ehhez szükség volt egy külön videokártyára, mellyel kábellel kellett összekötni.A PowerVR és a Rendition, a 3dfx legnagyobb riválisai azonban nem tudtak versenyképes alternatívát felmutatni.

1997 augusztusában megjelenik a Voodoo 1 olyan változata amely önállóan látja el mind a 2D-s mind a 3D-s megjelenítést (nincs szükség társkártyára). Ez a Voodoo Rush lett. Sajnos a termék nem sikerült túl jól, mert a memória-sávszélességen a 2D és a 3D-chip osztozni kényszerült, ráadásul a programozottsága sem tökéletes. Átlagosan tíz százalékkal rosszabb volt a teljesítménye a sima Voodoo-nál, ablakos üzemmódban pedig még rosszabb. Későbbi válzozatai azonban már 8 MB RAM-mal érkeztek, és megnövelték a chip teljesítményét is. A cég élén közben váltás lett: az új vezérigazgatót Gregory Ballardnak hívták.

Voodoo 2 és Banshee

1998-ban megjelent a Voodoo 2 kártya. Technológiailag meglehetősen vegyes az összkép: megkétszereződött az órajel, a chip pedig már két textúrázó egységet is tartalmaz. A kártya három chipet tartalmaz, és 2D mód továbbra sincs benne. A kártya kissé homályos képet produkált 16 bites (maximális) színmélység mellett, és a 800x600-as maximális felbontásnak is voltak hiányosságai, de teljesítménye és a szabadon kombinálhatósága igencsak népszerűvé tette. Egyedül az nVidia TNT fantázianévre hallgató 2D/3D kártyája volt képes megszorongatni. Ebben a kártyában mutatkozott be az SLI-mód, melynek során két Voodoo 2-es kártyát lehetett összekapcsolni, megnövelve ezzel a teljesítményt, és a felbontást is, egészen 1024x768-ig. Bár ez forradalmi újításnak számított, költségei miatt mégsem vált ekkor népszerűvé, ráadásul egészen 2004-ig a processzorok sebessége sem volt képes kiszolgálni a megnövekedett igényt. A 2000-es években azonban az nVidia ismét előhozta ezt az újítást, akkor már saját kártyáin.

Ugyanebben az évben megkezdik egy teljesen új architektúra, a Rampage kifejlesztését, azonban ennek elhúzódása miatt köztes megoldásként új terméket dobnak piacra. Ez volt a 2D/3D chipet magában egyesítő Voodoo 2-es, a Voodoo Banshee. A terrmék azonban túl kevés próbagyártáson megy keresztül és ennek ellenére is megkésve érkezik a piacra. Hiányos specifikációival, gyenge teljesítményével (egyetlen textúrázó egység a Voodoo 2-es kettőjével szemben), és rossz képminőségével nem tudta felvenni a harcot az nVidia Riva TNT-vel. A kiskereskedelmi eladások azonban szépen alakultak. Közben a 3dfx-nél úgy döntöttek, hogy a chipek gyártása helyett a teljes kártyagyártásra állnak át, ezért megveszik az STB videokártyagyártó üzemet, ami utólag nézve az első hibás lépésük volt. Innentől kezdve ugyanis a kiskereskedelmi eladások, amelyekből a bevétel nagy része származik, eleve esélytelennek számítottak, a költségek miatt. A forradalmi újításokat tartalmazó Rampage-projekt közben elég nehezen haladt, a chipet sokadjára tervezik át.

Voodoo 3-as sorozat

Mivel az STB kártyagyár eddig a rivális nVidia beszállítója volt, ez számukra is nagy érvágást jelentett. Ugyanekkor a 3dfx beperelte az nVidiát frissiben elfogadott multiitextúrázási szabadalmuk megsértéséért. Közben a kártyagyártó üzem kihasználatlanuul állt, mivel a Rampage még mindig nem készült el, jött azonban 1999 tavasza, amikor is az nVidia a TNT2-essel készült bevetésre. A 3dfx-nél köztes megoldásként a Voodoo banshee áttervezése mellett döntenek: megemelik az órajelet, beépítenek egy újabb textúrázó egységet, feljavítják a képminőséget. Az új termék a Voodoo 3 nevet kapta. Bár a termék hatalmas reklámhadjáratot kapott, mégis vegyes volt a fogadtatás. Bár egyszerre indult a TNT2-essel a forgalmazása, a Voodoo 3-as nem versenyezhetett annak órajelével és 32 bites színmélységével, s emiatt a 3dfx elveszítette vezető helyét az eladások tekintetében. Ráadásul a Quake 3 nem elégszik meg az alapszintű MiniGL-driverrel, ami problémákat okoz a Voodoo-tulajdonosoknak, miközben az nVidia elindítja folyamatos meghajtóprogram-frissítését. A Voodoo 3-as végét az augusztusban megjelenő GeForce 256-os kártyák jelentették, melyek vadonatúj specifikációikkal és hardveres T&L támogatásukkal messze e kártyák felett álltak.

A vég: Voodoo 4 és 5

A cégnél ekkor súlyos problémák kezdenek el megmutatkozni. A betervezett Napalm-chipet a GeForce 256 miatt kénytelenek áttervezni, amely így képes a dual-üzemmódra, hasonlóan a Voodoo 2-höz, csakhogy itt több chip lehet egy kártyán. Hosszas előkészítő munkák után végül 2000-ben jön ki a VSA-100 nevű chip. Sajnos megjelenése idején a piacot a jóval versenyképesebb GeForce 2 és ATI Radeon kártyák uralják. A 3dfx ezért úgy dönt, hogy egy különleges újítás, a hardveres élsimítás (anti-aliasing) reklámozásába kezd. A kártya képe ugyan nagyon szép, viszont a teljesítmény korántsem kielégítő. Az alapszintűnek szánt Voodoo 5 5500 bár jól fogy, de sajnos nem eléggé. A kártya eredetileg 32 MB-os, 64 MB-os változata azonban sohasem jelenik meg, az észrevehetetlen teljesítménybeli különbség miatt. A tervezett termékcsaládból egyedül az olcsóbb Voodoo 4 4500 jelenik meg, amely azonban kritikán alulira sikerül, ráadásul a GeForce 2 MX és a Radeon VE sokkal jobban fogynak ebben az árkategóriában. A kártyákból készül Macintosh verzió is, DVI-konnektorral. A tervbe vett Voodoo 5 6000-es, pedig bár tervezték, sosem jelent meg, ugyanis egyrészt inkompatibilis volt a frissen megjelenő Pentium 4-es alaplapokkal, másrészt teljesítményét az extrém nagy méretű kártyára épített 4 chipnek és a különálló tápegységnek köszönhette, melyek vállalhatatlanná tették a kiadását.

2000 végére a cégnek elfogy a tőkéje új termék kiadására, és bár a Rampage projekt már készenlétben állt, a 3dfx mégis csődöt jelentett. A céget az ősellenség nVidia vásárolta fel, minden szabadalmával együtt (bár a köztük fennálló pernek csak 2009-ban lett vége. A Rampage fejlesztése során összegzett tapasztalatoka végül a GeForce FX kártyacsalád fejlesztése során használták fel.

A cég termékei

3Dfx Voodoo 1

Voodoo 1

Jellemzők:

• Órajel: 50 MHz
• Csíkszélesség: 350 nm
• Futószalagok (TMU): 1×1
• Memória: 4/6 MB EDO RAM (2-2 vagy 4-2, 128 bit (2×64), 800MB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D (DirextX 5)
• Csatlakozás: PCI
• Megjelenés: 1996

A Voodoo 1 (kódneve SST-1) nem tartalmaz VGA BIOS-t, ezért külön VGA kártyát igényel (cserébe a PC és a MAC verzió megegyezik), amelyhez külső átkötőkábellel kell csatlakoztatni. A Voodoo kártya a képernyő felé ezután a 2D-s grafikus kártya képét továbbítja egészen addig, amíg munkára nem fogjuk. Ekkor a Voodoo aktiválódik és a saját képét küldi tovább a monitorra. A munka végeztével ismét visszaadja a képet a 2D kártyára. Két chipből tevődik össze, egy FrameBuffer és egy Texture Mapping Unit (TMU), előbbi a hozzákapcsolt memóriával főleg a kép tárolását, bizonyos számításokat, utóbbi pedig a textúrák számítását végzi. Maximum 256×256-os textúrákat támogat, 640×480 (6 MB-os változat esetén 800×600) felbontást, bilinerális filterezést, hardwere-es háromszögre bontást, 16 bit-es renderelést.

Kihívóinál nagyságrendekkel gyorsabb volt, a megjelenítés nagyon részletes és szép (a kornak megfelelő még így is alacsony részletességű textúrákat elmosva teszi természetesebbé). Leginkább akkor villantotta meg acélkarmait, mikor a hozzá kifejlesztett hardware-közeli API-t (Applications Programming Interface), a Glide-ot támogató alkalmazásokkal használták.

Ismertebb, Voodoo 1 chipsettel szerelt kártyák:

• ColorMax Voodoo1
• A-Trend Voodoo1
• Diamond Monster
• Typthoon Voodoo1
• Guillemot International Voodoo1
• Gainward Co. Ltd. Voodoo1
• Best Data Products, Inc. Voodoo1
• Orchid Technologies Inc.
• miro Displays G MBH Voodoo1
• InnoVISION Multimedia Limited

3Dfx Voodoo Rush

Jellemzők:

• Órajel: 45 MHz
• Csíkszélesség: 350 nm
• Futószalagok (TMU): 1×1
• Memória: 6/8 MB EDO RAM (4-2 vagy 4-4, 128 bit (2×64), 720MB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirextX 5)
• Csatlakozás: PCI
• Megjelenés: 1997

A Rush (kódneve SST-96) egy Voodoo 1 chipset és egy 2D-s chip (Alliance AT25 vagy Macronix MX) egy nyákra integrálásából született. A meghajtóprogramok kiforratlanok, instabilitás és rengeteg hiba jellemző rájuk. A Voodoo 1-nél 10%-kal lassabb, nem terjedt el. További gond az Alliance chip, illetve a hozzátartozó RAMDAC, ami miatt a kép sajnos iszonyatosan gyenge, már 1024×768-ban elmosódik, halványul, a Macronix chipes kártyák magasabb színvonalat képviselnek. Később kis darabszámban megjelent a Hercules kínálatában egy javított, emelt órajelű (50 MHz) Cirrus Logic 2D chipet alkalmazó változat is.

Ismertebb, Rush chipsettel szerelt kártyák:

• Hercules Stingray 128/3D
• Koutech System Inc. KeyVision 3D KW-730
• InnoVision 3DXRush
• Aristo Voodoo Rush

3Dfx Voodoo 2

Voodoo 2

Jellemzők:

• Órajel: 90 MHz (egyes gyártók: 100/105/110/115 MHz)
• Csíkszélesség: 350 nm
• Futószalagok (TMU): 1×2
• Memória: 8/12 MB EDO RAM (4-2-2 vagy 4-4-4, 192 bit (3×64), 2.16/2.4/2.52/2.64/2.76GB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D (DirectX 6)
• Csatlakozás: PCI
• Megjelenés: 1997

1997-ben jelent meg a Voodoo 2 (kódneve SST-2), mely elődjéhez képest egyel több textúrázó egységgel és emelt órajellel rendelkezett, támogatta a 800×600-as felbontást (SLI esetén 1024×768-at is), a Trilinear Filteringet és a Direct X 6-os verzióját. A Voodoo 1-hez hasonlóan óriási siker lett, a Voodoo 2 volt a játékosok "Harley Davidsonja". A 3Dfx rögtön a Voodoo 2 fejlesztése után nekilátott egy Rampage kódnevű grafikus chipset kifejlesztésének, azonban a vezetés ekkortájt lecserélt feje úgy ítélte meg, hogy be kell törni az OEM piacra, és a Voodoo 2 áttervezése mellett döntöttek.

Ismertebb Voodoo 2 chipsettel szerelt kártyák:

• Gainward Dragon 3000
• PowerColor G3DFX2
• A-Trend Helios 3D ATC-2455
• Procomp G111
• CMC Orbit 3D
• InnoVision Mighty 3DII V3 8 MB
• InnoVision Mighty 3DII V3
• Provideo Voodoo 2 SLI
• Diamond Moster 2
• Provideo Voodoo 2
• Aristo Voodoo 2

SLI

A Voodoo 2 megjelenésével az otthoni felhasználók számára is lehetővé vált 2 kártya erejének egyesítése. Az ilyen módon összekötött Voodoo 2-k elméletileg dupla teljesítményre képesek. A kártyákat fizikailag kellett összekötni egy SLI kábellel, ami floppy kábelből is készíthető.

A Scan Line Interleaving (a rövidítés később az nVidia kártyáknál is megjelent a 6-os szériával, de a működése és a mozaikszó eredete eltérő (Scalable Link Interface)) során az egyik Voodoo 2 a páros, a másik pedig a páratlan sorokat rendereli. Később a technológiát felhasználták a 2-4 VSA-100 chipet hordozó Voodoo 5 5500 ill. 6000 esetében is.

3Dfx Voodoo Banshee

Jellemzők:

• Órajel: 100/110 MHz
• Csíkszélesség: 350 nm
• Futószalagok (TMU): 1×1
• Memória: 8/16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 1.6/1.76GB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
• Csatlakozás: PCI, AGP 2x
• Megjelenés: 1998

A Banshee-ban a több chipből összetevődő Voodoo2-t egy chipbe integrálják, viszont mindössze 1 db textúrázó futószalagot kap. A megnövelt órajel miatt a multitextúrázást nem használó játékok gyorsabbak mint Voodoo2-vel. A kártyával megfelelően lehetett a kor játékait futtatni, és a kiskereskedésekben viszonylag sikeresek voltak az eladások, az OEM piacra nem sikerült bejutni vele. Mivel ez a kártya sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és a fő konkurens nVidia nagyon beerősít, a Banshee áttervezése mellett dönt a vezetőség. A Rampage projektről elvonják az embereket.

Ismertebb, Banshee alapú kártyák:

• Diamond Monster Fusion
• ASUS V3200
• PowerColor EvilQueen Banshee
• Joytech Apollo 3D Banshee
• Creative 3D Blaster Banshee
• Creative/ENSONIQ Voodoo Banshee
• InnoVision Mighty Banshee SGRAM
• InnoVision Mighty Banshee PCI
• Joytech Apollo 3D Banshee

3Dfx Voodoo 3

Voodoo 3 3500 AGP

Jellemzők:

• Órajel:
• - Voodoo3 1000: 125 MHz
• - Voodoo3 2000: 143 MHz
• - Voodoo3 3000: 166 MHz
• - Voodoo3 3500: 183 MHz
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 1×2
• Memória: 16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2.0/2.29/2.66/2.93GB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirextX 6)
• Csatlakozás: PCI, AGP 2x
• Megjelenés: 1999

A Banshee javításaként debütáló Voodoo 3 (kódneve Avanger) ismét sikerként könyvelhető el, a 3Dfx bevételei nem estek tovább, de a helyzet így sem volt túl rózsás, az nVidia TnT2-ese olcsóbbra sikerült. (Annak ellenére, hogy minden idők egyik legsikeresebb játékát, a Quake III-at gyakorlatilag 3Dfx-re írták.) A maximális textúraméret még mindig 256×256, a színmélység 16 bit (Glide és OpenGL alatt utószűréssel 22) volt, nem támogatta az AGP appertúra használatát, bár a sebességre így sem lehetett panasz. Ekkor a 3Dfx jelszava "a sebesség mindenek felett" volt. Megcsonkított változata, a Velocity 100 (8 MB SG-RAM, 1×1 TMU) kis mennyiségben került kereskedelmi forgalomba. A 3Dfx mérnökei ekkortájt kezdtek elégedetlenkedni, és az nVidia tárt karjaiba vándorolni… (A képen egy Voodoo 3 3500TV látható, a család leggyorsabb tagja (a Falcon Northwest változatta 200 MHz-en üzemelt), amely egy Samsung tunert is kapott, ezt követően jelent meg az ATi kínálatában az All-In-Wonder család, később egyes gyártók az nVidia chipjeire is építettek tunerrel ellátott kártyákat, de azok nem lettek sikeresek.)

A 3dfx voodoo 3 3000 tuner nélküli változata akkora hőt generált, hogy külön ventillátort kellett rászerelni.

A VSA-100 chip

Jellemzők:

• Órajel: maximum 183 MHz
• Memória: chipenként maximum 64 MB SD vagy SG-RAM (128 bites csatlakozás chipenként)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)

A VSA-100 (kódneve Napalm) még mindig a Voodoo 2 továbbfejlesztésének tekinthető, kísérlet volt a cég életbentartására a Rampape piacrakerüléséig, de túl későn érkezett és túl drágán. Már támogatja 2048x2048 textúrákat, a 32 bites renderelést és a textúra tömörítést is (DXT1-5, FXT1), a chipenként 2× hardware-es Full-Scene Anti-aliasinget (ez Voodoo 4 4500 esetében így 2×, Voodoo 5 5500 esetében 4×, míg Voodoo 5 6000 esetében 8× FSAA-t jelent) és a hardveres MPEG2-gyorsítást. Továbbá megjelent a 3Dfx által fejlesztett T-Buffer Digital Cinematic Effects (Motion Blur, Depth of Field Blur, Soft Shadows, Soft Reflections), amik azonban csak a vállalat csődje után terjedtek el az nVidia által. Prototipusokon még megjelent a VSA-101 (Daytona), ami a VSA-100-tól a DDR-RAM-ot kezelő memóriavezérlőjében tér el.

VSA-100 chipsettel készült kártyák

3dfx Voodoo 4 4500

Jellemzők:

• Órajel: 166 MHz
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 2×1
• Memória: 32 MB SD-RAM (128 bit, 2.66GB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
• Csatlakozás: PCI, AGP 4x
• Megjelenés: 2000

A Voodoo 4 a VSA-100-nak és az egychipes felépítésnek köszönhetően már valódi AGP-s kártya, támogatja az AGP appertúra használatát és az AGP 4x adatátvitelt, talán javíthatott volna a 3Dfx helyzetén, az olcsóbb kártyák között sikeres lehetett volna (GeForce 2 MX200 és MX400 közötti teljesítményével), de a további késés (hónapokkal a Voodoo 5 után debütált) és a túlárazás végül ezt a kártyát is sikertelenné tette, még a Voodoo 5-nél is kevesebb fogyott belőle. (A képen egy csak OEM formában kapható ("L-shaped") PowerColor kártya látható, gyengébb minőségű nyákja miatt némelyik tönkrement AGP 2.0-s 1.5V-os slotban, általában az alaplappal együtt.)

3dfx Voodoo 5 5000

Jellemzők:

• Órajel: 166 MHz
• Memória: 2×16 MB SG-RAM (128 bit)
• Csatlakozás: PCI, AGP 2x
• Megjelenés: Nem került kereskedelmi forgalomba.

3dfx Voodoo 5 5500

Jellemzők:

• Órajel: 166 MHz (de könnyen húzható)
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 2×1
• Memória: 2×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.66GB/s)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirextX 6)
• Csatlakozás: PCI, AGP 2x
• Megjelenés: 2000

Sajnos majdnem fél év késéssel, már Valóban túl későn jelent meg, Mindenféle hardware-es Transform & Lighting egység nélkül, nyers erővel azonban büszkélkedhetett, Valamint fizikai méreteivel kelthette fel még a figyelmet (27 cm hosszú), ill. az akkor még újdonságnak számító plussz molex tápcsatlakozóval. A két egyforma chip miatt nem valódi AGP-s kártya, csak PCI66 módban működik (256 MB/s) 3.3V-os AGP 1.0-s vagy univerzális AGP 2.0-s slotban. A VSA-100 chipek mester-szolga módban dolgoznak (a szolgaprocesszor opcionálisan letiltható), mindegyik 32 MB saját memóriával rendelkezik, így a 256bites, és 64 MB-os. Sajnos nem duplázódik a sebesség, de alig-alig (ált. 60-70%) nagyobb az egy VSA-100 chippel szerelt Voodoo 4 4500-énál. Ráadásul a drivereknek sem volt ideje kiforrni, az erdeti 3Dfx driverek nem aknázzák ki a hardverben rejlő összes képességet, valamint nyers eröt. például a DirectX textúratömörítés (ami S3TC néven született meg az S3 Graphics-nál, majd a Microsoft megvásárolta) csak hosszú évekkel a 3Dfx csődje után, lelkes rajongók munkájának köszönhetően vált elérhetővé OpenGL alatt, ezáltal érezhető Lényeges sebességnövekedést produkálva modernebb játékokban (például Call of Duty, és a Half-Life 1 ). Továbbá súlyos problémának tekinthető a OpenGL gyors fejlödése, (implementáció), mert a kártya közben nem fejlödött. a GL_ARB_vertex_buffer_object kiterjesztés hiánya a későbbi játékok számára óriási érvágás. A hivatalos OpenGL verzió 1.1 marad, az egyetlen széles körben használt kiterjesztés a már évek óta implementált GL_ARB_multitexture. Nem hivatalos OpenGL wrapperekkel (MesaFX, WickedGL, ThunderGL) az OpenGL verziószám és az implementált kiterjesztések magasabb verziószámúra tornázhatóak fel, de fontos tudni hogy ezekkel az eszközökkel a hozzáadott függvények vagy részben szoftveresen emulálva, vagy egyáltalán nem hajtódnak végre.

Sajnos ezek a dolgok nem magyarázatok arra nézve, hogy a régebbi játékok (pl Diablo 1-2 , és a Half-Life 1) miért ezeken a 3dfx kártyán a legszebbek. legjobban kiforrottnak tűnik ...

azota már operációs rendszert is váltott a világ, és a 3dfx alapja a Windows 95, és 98 már réges rég el van temetve ...

3dfx Voodoo 5 6000

Jellemzők:

• Órajel: 150/166/183 MHz (könnyen huzható)
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 4×1
• Memória: 4×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.4/2.66/2.93GB/s)
• Támogatott API-k: Glide 1.0 , 2.0 , 3.0 , OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 7)
• Csatlakozás: AGP 4x (Tényleges)
• Megjelenés: 2001 eleje (4 külön változat, elkapkodták, ezért sehol se volt kapható)

A Voodoo 5 6000 egy utolsó kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy legalább teljesítményben versenyképes csúcskategóriás VGA-t dobjanak piacra, de az eredmény Kimagasló lett, egy Pentium1 133-as MMX -en is lehetett vele Quake 3 -at játszani ) egy 4-chipes szörny külső tápegységgel… A 4 chip adatéhségét itt már egy bridge chip igyekezett kielégíteni, kezdetben az Intel megoldása, később a HiNT HB1-SE66, ami a chipset felé PCI66 módban kommunikált, a VSA-100 chipek felé pedig 1-1 PCI33 sínt biztosított. Tényleges 1.32 GT/s-os teljesítményével Sokkal gyorsabb lett, mint a GeForce 2 GTS (aminek neve a gigatexel per second rövidítéséből ered), ami még kiábrándítóbbá tette a dolgot, hogy a GTS is csak 40-50%-ára volt képes elméleti teljesítményének.

• Ez a 3dfx voodoo 5 6000 a Legújabb Directx 9-es játékok Futattására NEM alkalmas
• Ez a 3dfx voodoo 5 6000 a régebbi Játékok (directX 7 -ig) Futattására alkalmas

Példa :

• Half-Life 1 (és összes MOD , például a Counter Strike 1.6, vagy az Natural Selection 3.2)
• Unreal 1 (és a modja a Unreal Tournament)

Rampage

A 3Dfx már a Voodoo 2 után elkezdett egy merőben új chipsetet fejleszteni, ami Rampage GPU-k mellett külső Sage T&L egységet alkalmazott (ami egyidejűleg 25 fényforrást tudott kezelni), DirectX 8.0 (Pixel Shader 1.1 és Vertex Shader 1.0) támogatással rendelkezett, már 180 nm-en készült.

Változatai:

• Spectre 1000: 1 Rampage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 2000: 1 Rampage és 1 Sage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 3000: 2 Rampage és 1 Sage chip 2×64 MB DDR-200

Hasonlóan a Voodoo 5 6000-hez minden chip saját memóriával rendelkezett, a Sage processzor pedig a bridge chip szerepét is betöltötte (és valószínűleg az AGP appertúrát használta buffernek), így gond nélkül működött az AGP 4x támogatás akár 4 Rampage chippel is. A kártyák szakítva a megtépázott Voodoo névvel Spectre-ként jelentek volna meg. A 2 Rampage és 1 Sage chippel felvértezett kártyák olyan számítási teljesítménnyel rendelkeztek volna, amit csak a legerősebb GeForce 4-ek tudtak túlszárnyalni évekkel később, T&L egységével pedig egyetlen DirectX 8-as kártya sem vetekedhetett. A sors iróniája, hogy a mérnökök még időben elkészültek a fejlesztéssel, mégis túl későn, a tulajdonosok nem sokkal az adás-vétel előtt már nem akartak viszakozni, különös tekintettel arra hogy több veszteséges negyedév után jelentős adóságteherrel a nyakán a 3Dfx-nek magának kellett volna gyártania a kártyákat, így végül mindent eladtak az nVidia-nak.

A Glide

A 3dfx saját hardverközeli, a Voodoo1, 2 és 3 kártyák saját API-ja. Noha a Voodoo5 is támogatja, de a VSA chipsetes kártyákat már nem érdemes Glide alatt használni, mert érdekes módon a voodoo 5 a D3D -ben gyorsabb, mint a sajátnak mondható Glide -ban. Az API felépítésre legjobban egy Glut-tal kombinált OpenGL-re hasonlít. A Voodoo kártyák OpenGL ICD-je nem más, mint egy erősen optimizált OpenGL→Glide wrapper (még Voodoo5 esetében is). DOS, Windows, MAC-OS, és Linux alatt is elérhető. A régi Glide-os játékok nem 3dfx kártyával való használatához Glide wrapper szükséges, (sajnos egyes játékoknak EREDETI 3dfx kártya szükséges) melyet ennek megfelelően legtöbbször OpenGL alapokon hoznak létre. Az otthoni PC-s hardveresen gyorsított 3D-s játékok elterjedésében óriási szerepe volt a Glide-nak, de az API már a 3dfx megszűnése előtt hanyatlásnak indult. Mára kihaltnak tekinthető, mert a fejlesztése még 2001 -ben abbamaradt.

Források

• 3dfx: nincs bocsánat. PC Guru, 2001. február, 94. oldal

Külső hivatkozások

• [1]
• http://www.quantum3d.com
• http://www.3dfxzone.it
• http://3dfx-nvidia.atw.hu

Driverek

• http://www.3dfxzone.it/dir/3dfx/
• http://falconfly.de/