36 – Harminchat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
36 - Harminchat
(36 Quai des Orfèvres)
Rendező Olivier Marchal
Producer Franck Chorot
Cyril Colbeau-Justin
Jean-Baptiste Dupont
Forgatókönyvíró Olivier Marchal
Franck Mancuso
Julien Rappeneau
Dominique Loiseau
Főszerepben Gérard Depardieu
Daniel Auteuil
Valeria Golino
Catherine Marchal
Francis Renaud
Zene Erwann Kermorvant
Axelle Renoir
Operatőr Denis Rouden
Vágó Hugues Darmois (a stáblistán: Hachdé)
Jelmeztervező Nathalie du Roscoat
Gyártás
Gyártó Gaumont International
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Időtartam 111 perc
Költségvetés 13 580 000 EURO
Képarány 2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország Gaumont International
Magyarország Best Hollywood
Bemutató Franciaország 2004. November 24.
USA 2005. május 26.
Magyarország 2005. április 21.
Magyar adó TV2
Korhatár Magyarország Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A 36 – Harminchat (36 Quai des Orfèvres) egy 2004-ben bemutatott francia krimi Olivier Marchal rendezésében. A film forgatókönyvét Olivier Marchal rendező megtörtént események alapulvételével írta. A film Dominique Loiseau, volt rendőr történetét dolgozza fel, akit, egy balul sikerült rendőrségi akció után, bűnbakként ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre. Loiseau karakterét a filmben Daniel Auteuil alakítja.[1]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsban a bűnmegelőzési nyomozó hivatal vezetője Léo Vrinks és csapata kollégájukat, Eddy Valence-t, búcsúztatják. Miközben Vrinks egyik ismerősét Manou-t, a bártulajdonost, bárjában brutálisan megverik. Ugyanezen éjszaka során egy fegyveres banda pedig megint kirabol egy pénzszállító autót. A rendőrség két rivalizáló alosztálya kapja a feladatot, hogy kerítsék kézre a tetteseket. A két egység vezetője, Vrinks és Klein, mindketten esélyesek a megüresedett rendőrfőnöki posztra, ezért szívügyüknek tartják a banda felderítését. Bár korábban barátok voltak, de viszonyuk megromlott. Manou egyik támadóját Vrinks és társai megtalálják, akit alaposan helybenhagynak és megfenyegetnek. Vrinks-et felkeresi egyik besúgója, aki éppen kimenőt kapott a börtönből. Felajánlja, hogy alibiért cserébe, segít Vrinks-nek az ügyben. Vrinks utólag jön rá, hogy a besúgót egy gyilkosságnál kell fedeznie az információért cserébe. A kapott információk alapján rajtaütést terveznek. De amikor a bandát megpróbálják elfogni, Klein saját akcióba kezd, a rajtaütés balul sül el, Vrinks kollégáját Eddy Valence-t lelövik. Klein kideríti, hogy a gyilkosság során, amit Vrinks besúgója követett el, életben maradt egy szemtanú, aki tanúskodna Vrinks ellen. Klein kihasználja az alkalmat, hogy megkaparintsa a rendőrfőnöki posztot, feladja kollégáját. Vrinks-et több évre börtönbe zárják. Vrinks feleségét Klein csalinak használja, hogy elkapja a besúgót, azonban az akció során Camille meghal. Vrinks bosszút esküszik. A szabadulása után felkeresi Titi-t, akivel korábban együtt dolgozott. Titi verekedésbe keveredik azzal az emberrel, aki Manou egyik támadója volt és akit Vrinks-ék megfenyegettek. Titi-t hazafelé megtámadják és brutálisan megverik, majd arról faggatják, ki volt a rendőrtársa. Titi megad egy nevet. Vrinks elmegy egy estélyre, hogy megkeresse Klein-t. Találkoznak, Vrinks fegyvert fog Klein-re, hogy megölje, de meggondolja magát, otthagyja a fegyvert és elmegy. Klein még aznap este meghal. Kiderül, hogy Manou támadói lelőtték, mert bosszúból Titi Klein nevét adta meg, Vrinks-é helyett.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További szereplők magyar hangja: Bodrogi Attila, Kardos Gábor, Talmács Márta, Végh Ferenc

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

César-díj (2005)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Camerimage (2005)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölés: Arany Béka (Denis Rouden)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hungler Tímea (2005. április 21.). „„A zsaruk is emberek” (interjú Olivier Marchal filmrendezővel)” (magyar nyelven). Magyar Narancs XVII. évf. (16. szám). ISSN 1586-0647.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]