2738 Viracocha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2738 Viracocha
Felfedezése
FelfedezőKulin György
Felfedezés ideje1940. március 12.
Felfedezés helyeBudapest
NévadóViracocha
Ideiglenes név1940 EC, 1949 FC1,
1954 LK, 1971 BL1,
1974 XZ, 1976 GN5,
1978 TD3[1]
KisbolygókategóriaKisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
Aphélium távolsága3,0288463 CsE[1]
Perihélium távolsága2,4134171 CsE[1]
Fél nagytengely2,7211317 CsE[1]
Pálya excentricitása0,1130833[1]
Orbitális periódus1639,542859 nap
(4,49 év)[1]
Közepes anomália138,22765°[1]
Inklináció1,11577°[1]
Felszálló csomó hossza290,94054°[1]
Perihélium szöge267,02813°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség12,2 M[1]
SablonWikidataSegítség

A 2738 Viracocha (ideiglenes jelöléssel 1940 EC) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó.

1940. március 12-én a 7317 Cabottal együtt fedezte fel Kulin György a budapesti Svábhegyi Csillagvizsgálóban, az 1494 Savo követése közben. Április 10-éig összesen nyolc alkalommal észlelte, azonban csak az 1980-as évek elején sikerült összeilleszteni az 1949 és 1982 közötti elszórt megfigyeléseket és a Kulin György által végzetteket. Frederick Pilcher, a Nemzetközi Csillagászati Unió elnevezésekkel foglalkozó bizottsága tagjának javaslatára az égitest a nevét Viracocha inka főistenről kapta 1993-ban.[2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k A 2738 Viracocha kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  2. Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 54. o. ISBN 963-218-243-X.