2010. évi CLXXXV. törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, köznapi nevén médiatörvény, 2010. december 21-én, név szerinti szavazással, a jelenlevők közel háromnegyedének támogatásával (256 igen és 87 nem szavazattal) elfogadott törvény, amely szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hatáskörét, megfogalmazza a médiapiaci szereplők jogait és kötelességeit, és szankciókat rendel kiróni a törvényt megszegőkre.

A törvény elfogadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A médiatörvényre vonatkozó javaslatot Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet Fidesz-képviselők nyújtották be. A törvényt az Országgyűlés 2010. december 20-ról 21-re virradó éjjel fogadta el 256 kormánypárti támogató szavazattal 87 ellenzéki szavazat ellenében,[1] a köztársasági elnök december 30-án írta alá, és a Magyar Közlöny december 31-én megjelent 2010. évi 202. száma hirdette ki. A törvény legtöbb rendelkezése 2011. január 1-jén lépett hatályba.

A törvény főbb rendelkezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A médiatörvény hatálya a média valamennyi ágára, tehát a rádión és a televízión kívül a nyomtatott és internetes sajtótermékekre is kiterjed.[2]

NMHH, Médiatanács, Média- és Hírközlési Biztos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács hatáskörét, továbbá létrehozza az NMHH elnökének alárendelt Média- és Hírközlési Biztos intézményét.

Jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Definiálja a jogszabály a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltató fogalmát: ilyennek minősülnek a legalább 15 százalékos közönségaránnyal bíró rádió- és televízióadók. Ezek médiapiaci koncentrációja korlátozás alá esik. A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók számára a törvény előírja, hogy a nap meghatározott szakában hírműsort közvetítsen, amelynek maximum 20 százaléka lehet „a demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló, bűnügyi tematikájú híranyag”.

Műsorkvóták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatókra kirótt hírszolgáltatási kötelezettségen felül a törvény egyéb műsorkvótákat is előír a rádiók és televíziók számára. A kereskedelmi televíziók műsorának több mint felét európai, több mint harmadát magyar műveknek kell kitenniük. A közszolgálati televíziók műsorában az európai művek aránya 60 százalék feletti, a magyar művek aránya 50 százalék feletti kell legyen. Előírja a törvény az öt évnél nem régebbi műsorok minimális arányát is. A zenei jellegű rádióadások műsoridejének legalább 35 százalékában magyar műveket kell sugározni. Ezeknek minimum egynegyede öt évnél nem régebbi zenemű illetve hangfelvétel kell legyen. A reklámok időtartama a kereskedelmi televíziókban nem lehet több óránként tizenkét percnél; a közszolgálati adók maximális reklámkvótája óránként nyolc perc.

A törvény fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazai reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a törvénytervezetet élesen bírálta több hazai civil szervezet[3] és mindegyik ellenzéki párt. A sajtó egyes képviselői új cenzúra megjelenéséről beszéltek, mások, kevésbé kritikus hangnemben, új üzleti lehetőségekről.[4] Többen vélték úgy, hogy számítani lehet az öncenzúra további terjedésére[5]. A kritikus hangok között voltak kormányhoz közel álló lapok (például a Magyar Hírlap) egyes újságírói is.[6]

A Fidesz a törvény körüli vita során az MSZP-t azzal vádolta, hogy felhasználta nemzetközi kapcsolatait a támadások kiváltására vagy erősítésére. Ennek konkrét alátámasztására egy olyan, általuk „kommunikációs anyagnak” nevezett politikai összefoglalót hoznak fel, amelyet az Európai Parlament MSZP-s tagjai készítettek saját frakciójuk számára.[7]

Külföldi reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény elfogadását követően az európai sajtó több lapja – általában elítélő hangnemben – naponta cikkezett az új magyar médiatörvényről.

Igen harciasak a médiatörvénnyel kapcsolatban a német lapok[8][9], de Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn egyenesen a magyar uniós elnökség megvétózását is lehetségesnek tartotta.[10] Csehország külügyminisztere, Karel Schwarzenberg szintén elítélően nyilatkozott a törvényről, és véleménye szerint megfelelő értelmezés mellett a média teljes elhallgattatásához vezethet.[11]

Jellemzően a sajtószabadság sérüléséről és a cenzúra bevezetéséről (bevezethetőségéről) írtak, mind Európában, mind a tengerentúlról. Többen úgy vélték, a közszolgálati és kereskedelmi televíziók öncenzúrát alkalmaznak majd.[12][13] Megjegyezték, hogy nem a törvény szövegével van elsősorban baj, hanem a szellemiségével. Mivel nem tartalmaz világosan meghatározott normákat, félő, hogy a kizárólag kormánypárti NMHH saját hatáskörében úgy hajtja végre a törvényt, ahogy jónak látja, utat nyitva a felülről jövő beavatkozásnak.[14]

Néhány sajtócikk, mint például Andreas Oplatka egyik írása a svájci Neue Zürcher Zeitungban, a médiatörvény körüli vitában elhangzott, nemcsak a kormányt és kormányfőt, de az egész országot is ért vádakat (melyek Magyarországot a totalitárius diktatúra felé masírozó államként, az európai antiszemitizmus központjaként és vezéri államként – Führerstaat – ábrázolták) erősen túlzónak minősítette.[15][16] Klaus-Dieter Frankenberger, a Frankfurter Allgemeine Zeitung politikai rovatvezetője szerint esztelenség az az állítás, hogy Magyarország a diktatúra felé halad.[17]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szavazás adatai - www.parlament.hu - T/1747 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról
  2. Megjelent a közlönyben a médiatörvény”, Népszabadság, 2010. december 31. (Hozzáférés ideje: 2011. január 5.) 
  3. Tiltakoznak a tiltakozások ellen. Civishir.hu. Link beill. 2011. 02. 05.
  4. Index.hu: Nincs vége ... (interjú az RTL klubot igazgató Dirk Gerkensszel. Hiv. beill. 2011. 02. 11.
  5. Öncenzúrát és civil kurázsit szülhet a médiatörvény
  6. Huth Gergely nyílt levele - magyarhirlap.hu.
  7. MSZP-s kommunikációs anyag próbálta lejáratni a kormányt Brüsszelben – fidesz.hu
  8. Médiatörvény: siker és vereség a német lapok szerint. Stop.hu, 2011. február 17. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  9. Médiatörvény: újabb német lapok lesújtó véleménye. Hírszerző, 2010. december 23. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  10. Luxemburg elítélte a magyar médiatörvényt. MTI, 2010. december 22. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  11. Egyre többen kritizálják a magyar médiatörvény. MTI, 2010. december 23. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  12. Öncenzúra a médiatörvény legfőbb veszélye. Világgazdaság, 2011. január 3. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  13. Német lap: öncenzúra veszélyezteti a magyar sajtót. Hír24, 2011. január 10. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  14. Az európai újságírók elutasítják az új magyar médiatörvényt és új tárgyalásokra szólítanak fel. MTI, 2010. június 23. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  15. Andreas Oplatka: Ungarn, die Mitte und das Augenmass. Neue Zürcher Zeitung, 2011. február 11. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  16. Hiába liheg a baloldal, Orbán széttöri a posztkommunista hálót. Mno.hu. Hiv. beill. 2011. 02. 11.
  17. FAZ: Orbán ne játssza a fekete lovagot!. MTI, 2011. január 20. (Hozzáférés: 2011. február 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]