2010-es Daytona 500

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
USA 2010-es Daytona 500
Versenyadatok
Dátum2010. február 14.
Hivatalos elnevezésDaytona 500
HelyszínDaytona International Speedway, Daytona Beach, Florida, Amerika
Versenypálya2,5 mi
Versenytáv200 kör, 500 mi
Pole-pozíció
Versenyző Mark Martin
(Hendrick Motorsports)
Idő47.074
Leggyorsabb kör
Versenyző Kasey Kahne
(Richard Petty Motorsports)
Átlagsebesség192.744 mph
Dobogó
Első Jamie McMurray
(Earnhardt Ganassi Racing)
Második Dale Earnhardt Jr.
(Hendrick Motorsports)
Harmadik Greg Biffle
(Roush Fenway Racing)

A 2010-es Daytona 500 volt az 52. Daytona 500 valamint a 2010-es Sprint Cup Series első futama, melyet Február 14-én rendeztek meg a 2,5 mérföld hosszúságú Daytona International Speedwayen a Floridai Daytona Beachen. A versenyt élőben közvetítette a TV-kben a Fox, rádión az Sirius XM Radio, műholdas rádión pedig az MRN Radio közvetítette az Egyesült Államokban. Egy változás volt ebben az évbe annyi, hogy a pole időmérőt február 6-án tartották, egy nappal a Super Bowl előtt.

A verseny rajtprocedúrája 1:00-kor kezdődött el helyi idő szerint, hogy ne érjen véget már sötétségben.[1] De ez nem sikerült, mert az 1-es és 2-es kanyar között kátyúk voltak és meg kellett szakítani a versenyt hosszú időre, hogy rendbe tegyék a pályát, ezután lefutották a verseny további részét és Jamie McMurray ért elsőként a célba.

A NASCAR Sprint Cup Series-ben az újoncok számára a verseny előtt tart újonc tesztet, Terry Cook átment a teszten, de a versenyre már nem tudta kvalifikálni magát. Másik újonc is volt, Kevin Conway, mivel ő elég tapasztalatlan volt superspeedway-eken, később Travis Kvapil vette át. Három tapasztaltabb versenyző;– Max Papis (másodéves), Michael McDowell (harmadéves), és Brad Keselowski (másodéves)  – szintén most debütált a Daytona 500-on, de ők már versenyeztek Daytona-ban, csak a Coke Zero 400 futamon.

Potenciális tesztek[szerkesztés]

Noha a NASCAR-ban teszttilalom van érvényben, 2009. november 2-án engedélyezte a csapatok számára, hogy tesztelhessék a Goodyear abroncsokat.

Figyelembe véve a 2009-es AMP Energy 500-on történteket, amikor két versenyző is nagy balesetet szenvedett, a NASCAR vezetősége feloldotta a teszttilalmat, hogy elkerüljék a 2009-ben történteket.[2]

Versenyösszefoglaló[szerkesztés]

A Pole Pozíciós Mark Martin 2007-ben.

Keleti idő szerint 1:19-kor rajtolt el a verseny. Először sárgazászlós szaksz a nyolcadik körben volt amikor hat autó keveredett balesetbe, olyan versenyzők is mint Brad Keselowski, Sam Hornish Jr., Regan Smith, és Boris Said. Ez volt a legnagyobb baleset ezen a napon, és a legnagyobb amióta bevezették a szűkítőlemezeket. A 44. körben minden versenyző bement a pit-be kiállásra. A második sárgazászlós szakaszra a 63. körben került sor Joe Nemechek kipördülése miatt. Ezt követte a harmadik sárgazászlós szakasz a 79. körben Mike Bliss kicsúszása miatt.

A 122. körben piros zászlóval megállították a versenyt, mert az 1-es és 2-es kanyar között kátyúk voltak. A helyreállítás 1 óra 42 percig tartott.[3] A nagy eső és a hideg időjárás lehet az oka a kátyúknak, mert 1978 óta nem voltak kátyúk a pályán.[4] A negyedik sárgazászló ideje a 144. körben jött el A. J. Allmendinger kipördülése miatt. A 161. körben másodszor is megállították a versenyt további javítások elvégzése miatt amely 2 óra 45 percig tartott. A 185. körben Jimmie Johnson-nak mindkét hátsó kereke defektes lett.[5]

A győztes Jamie McMurray 2007-ben.

A 194. körben újból sárgazászlót lengettek be, mert Elliott Sadler balesetet szenvedett és magával rántotta Ryan Newmant és Travis Kvapil-t is. A 198. körben Bill Elliott, Joey Logano, és Boris Said ütközött emiatt életbe lépett a green-white checker szabály vagyis a sárgazászlós szakasz lejárta után csak két kört teljesítenek versenytempóban utána leintik a versenyt. A 203. körben Kasey Kahne és Robert Richardson összeütközött a hátsó egyenesben ezért megint sárgazászló lépett életbe ebből adódóan megint a green-white checker szabály van érvényben.[6] Jamie McMurray nyerte a versenyt a második green-white checker szakasz lejárta után Dale Earnhardt Jr. előtt. Jeff Gordon, Robby Gordon, Kurt Busch, Bobby Labonte, Michael Waltrip és Scott Speed balesetet szenvedett az utolsó kanyarban de nem lengették be a sárgazászlót. A verseny alatt 52-szer változott az élen álló személye,[7] ezzel a valaha volt egyik legjobb verseny lett a Daytona 500-asok történetében. Ez a verseny lett a valaha volt leghosszabb ideig tartó Daytona 500 a kátyújavítások illetve green-white checker szabály miatt. A verseny a legkisebb nézettséget produkálta az 1991 óta[8] (amely az első verseny volt melyen már volt pit lane, amelyet azért vezettek be, mert Mike Ritch, a Melling Racing gumiszerelője az 1990-es Atlanta-i versenyen meghalt mert Ricky Rudd autója a pit lane-be zúdult, és elsodórt több gumit és Ritch-et) és a negyedik legalacsonyabb nézettségű verseny amióta 1979-ben közvetítik a TV-ben.

Kvalifikáció és futam végeredménye[szerkesztés]

Poz Rajthely # Versenyző Csapat Gyártó Körök Szponzor Pont
1 13 1 Jamie McMurray Earnhardt Ganassi Racing Chevrolet 208 Bass Pro Shops/Tracker 190
2 2 88 Dale Earnhardt Jr. Hendrick Motorsports Chevrolet 208 Amp Energy/National Guard 175
3 23 16 Greg Biffle Roush Fenway Racing Ford 208 3M 170
4 9 33 Clint Bowyer Richard Childress Racing Chevrolet 208 Cheerio's/Hamburger Helper 165
5 20 00 David Reutimann Michael Waltrip Racing Toyota 208 Aaron's Dream Machine 155
6 14 56 Martin Truex, Jr. Michael Waltrip Racing Toyota 208 NAPA Auto Parts 155
7 5 29 Kevin Harvick Richard Childress Racing Chevrolet 208 Shell/Pennzoil 156
8 24 17 Matt Kenseth Roush Fenway Racing Ford 208 Crown Royal 162
9 27 99* Carl Edwards Roush Fenway Racing Ford 208 Aflac 138
10 8 42 Juan Pablo Montoya Earnhardt Ganassi Racing Chevrolet 208 Target 139
11 39 31* Jeff Burton Richard Childress Racing Chevrolet 208 Caterpillar 130
12 1 5 Mark Martin[9] Hendrick Motorsports Chevrolet 208 GoDaddy.com 132
13 32 98 Paul Menard Richard Petty Motorsports Ford 208 Peak/Menards 124
14 7 18 Kyle Busch Joe Gibbs Racing Toyota 208 M&M's 126
15 22 83 Brian Vickers Red Bull Racing Toyota 208 Red Bull 118
16 19 6 David Ragan Roush Fenway Racing Ford 208 UPS 120
17 25 11 Denny Hamlin Joe Gibbs Racing Toyota 208 FedEx Express 117
18 43 51* Michael Waltrip Michael Waltrip Racing Toyota 208 Napa Auto Parts 109
19 30 82 Scott Speed Red Bull Racing Toyota 208 Red Bull 111
20 16 20 Joey Logano Joe Gibbs Racing Toyota 208 The Home Depot 108
21 42 71 Bobby Labonte TRG Motorsports Chevrolet 208 TaxSlayer.com 100
22 6 14 Tony Stewart Stewart-Haas Racing Chevrolet 208 Office Depot/Old Spice 97
23 10 2 Kurt Busch Penske Championship Racing Dodge 208 Miller Lite 99
24 12 19 Elliott Sadler Richard Petty Motorsports Ford 208 Stanley 96
25 38 26 Boris Said Latitude 43 Motorsports Ford 208 Window World Cares 93
26 21 24* Jeff Gordon Hendrick Motorsports Chevrolet 208 DuPont 90
27 40 21 Bill Elliott Wood Brothers Racing Ford 208 Motorcraft/Quick Lane Tire & Auto Center 82
28 34 7 Robby Gordon Robby Gordon Motorsports Toyota 207 Monster Energy 84
29 35 37 Travis Kvapil Front Row Motorsports Ford 205 Extenze 81
30 4 9 Kasey Kahne Richard Petty Motorsports Ford 202 Budweiser 78
31 37 38 Robert Richardson, Jr. Front Row Motorsports Ford 202 Mahindra Tractors 70
32 15 43* A. J. Allmendinger Richard Petty Motorsports Ford 198 Best Buy 72
33 29 55 Michael McDowell Prism Motorsports Toyota 195 Prism Motorsports 64
34 17 39 Ryan Newman Stewart-Haas Racing Chevrolet 193 U.S. Army 61
35 3 48 Jimmie Johnson Hendrick Motorsports Chevrolet 185 Lowe's 58
36 26 12 Brad Keselowski Penske Championship Racing Dodge 174 Penske Racing 55
37 36 77 Sam Hornish, Jr. Penske Championship Racing Dodge 160 Mobil 1 52
38 33 34 John Andretti Front Row Motorsports Ford 117 Window World Cares 49
39 11 78 Regan Smith Furniture Row Racing Chevrolet 90 Furniture Row Companies 46
40 31 13 Max Papis Germain Racing Toyota 89 GEICO 43
41 18 47 Marcos Ambrose JTG Daugherty Racing Toyota 79 Kroger Floral 40
42 28 36 Mike Bliss Tommy Baldwin Racing Chevrolet 76 Wave Energy Drink 37
43 41 87 Joe Nemechek NEMCO Motorsports Toyota 64 FrontRowJoe.com 34
Nem kvalifikálták magukat a versenyre
44 90 Casey Mears Keyed-Up Motorsports Chevrolet Nem kvalifikálta magát a versenyre Keyed-Up Motorsports 0
45 27 Todd Bodine Kirk Shelmerdine Racing Toyota Nem kvalifikálta magát a versenyre Kirk Shelmerdine Racing 0
46 49 David Gilliland BAM Racing Toyota Nem kvalifikálta magát a versenyre Warner Music Nashville/Larry the Cable Guy 0
47 46 Terry Cook Whitney Motorsports Dodge Nem kvalifikálta magát a versenyre Whitney Motorsports 0
48 75 Derrike Cope Stratus Racing Group Dodge Nem kvalifikálta magát a versenyre Asset Protect/Strutmasterspro.com 0
49 09 Aric Almirola Phoenix Racing Chevrolet Nem kvalifikálta magát a versenyre Phoenix Racing 0
50 66 Dave Blaney Prism Motorsports Toyota Nem kvalifikálta magát a versenyre Prism Motorsports 0
51 32 Reed Sorenson Braun Racing Toyota Nem kvalifikálta magát a versenyre Dollar General 0
52 92 Mike Wallace K-Automotive Motorsports Dodge Nem kvalifikálta magát a versenyre K-Automotive Motorsports 0
53 57 Norm Benning Norm Benning Racing Chevrolet Nem kvalifikálta magát a versenyre Norm Benning Racing 0
54 97 Jeff Fuller NEMCO Motorsports Toyota Nem kvalifikálta magát a versenyre FrontRowJoe.com 0

* – A NASCAR szabályai szerint ha a csapat változtat az autón vagy a pilótán, akkor hátrasorolják a rajtrácson. A Daytona 500-on a versenyzőknek ugyanazzal a motorral és váltóval kell teljesíteni a szabadedzéseket, a Gatorade Duel versenyeket valamint a Daytona 500-at is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Danica's not yet done at Daytona. The News Tribune, 2010. február 9. (Hozzáférés: 2010. február 15.)[halott link]
  2. SceneDaily.com[halott link]
  3. Bernstein, Viv. „McMurray Wins Daytona; Nascar Has to Dig Out of a Hole”, The New York Times, 2010. február 14. (Hozzáférés ideje: 2010. február 15.) 
  4. Newton, David: Daytona International Speedway to be Resurfaced. ESPN, 2010. február 11. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
  5. Brundell, Mike: Jamie McMurray wins Daytona 500. Detroit Free Press, 2010. február 14. [2010. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
  6. Rodman, Dave: Drivers sound off on multiple G-W-C attempts Opinions vary, depending on where drivers finished in 500. Nascar.com, 2010. február 15. [2010. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
  7. Martin, Bruce: McMurray win caps hellacious Daytona 500 journey. Sports Illustrated.com, 2010. február 14. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
  8. Daytona 500 Draws Lowest Rating Since 1991
  9. Pearce, Al: Daytona 500 starting grid finalized. Auto Week Racing, 2010. február 11. [2010. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)

További információk[szerkesztés]