2001. Űrodisszeia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(2001: Űrodüsszeia (regény) szócikkből átirányítva)
2001: Űrodüsszeia
SzerzőArthur C. Clarke
Eredeti cím2001: A Space Odyssey
Ország Egyesült Királyság
NyelvAngol
Műfajsci-fi
SorozatŰrodüsszeia
DíjakNPR Top 100 Science Fiction and Fantasy Books
Kiadás
Kiadás dátuma1968
FordítóGöncz Árpád
A Wikimédia Commons tartalmaz 2001: Űrodüsszeia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A 2001. Űrodisszeia Arthur C. Clarke egyik legismertebb, legsikeresebb regénye, amelyet már megjelenésének évében, 1968-ban, 2001: Űrodüsszeia címen megfilmesítettek. A regény később sorozattá bővült, három folytatással: 2010. Második űrodisszeia, 2061. Harmadik űrodisszeia és 3001. Végső űrodisszeia.

Cselekmény[szerkesztés]

Réges-régen, az idők kezdetén, millió fényévekre a Földtől egy távoli faj kiemelkedett az állatvilágból, majd elindult felfedezőútjára a világűrben. Útjuk során sok más élettel, civilizációval is találkoztak más bolygókon. Ahol tehették, segítették a felemelkedésüket. Így jutottak el a Föld bolygóra is. Afrikában találkoztak az ember őseivel, egy gyenge, kihalás szélén álló fajjal, mely nem sokban különbözött az állatoktól. Egy nagy fekete követ, a Monolitot ajándékozták az egyik törzsnek, hogy az segítse az életben maradásukat.

Évezredek teltek el, a Monolit feledésbe merült. Az emberek nem haltak ki, sőt birtokba vették először a Földet, majd lassan-lassan a Naprendszert is.

2001-ben a Holdon egy bányában egy rejtélyes tárgyat találnak, egy fekete hasábot. A felkelő nap fénye beindít rajta valamit, majd egy rádióüzenetet sugárzott a Szaturnusz felé.[1] Az emberek rádöbbentek, hogy nincsenek egyedül, sőt az idegenek közelebb vannak, mint hitték. Expedíciót szerveznek a Szaturnusz bolygóhoz a rejtély megfejtésére. Az űrhajó a Discovery, 7 fős legénységgel: 2 ember, 4 hibernált ember és HAL, az űrhajó számítógépe. HAL számos utasítást kapott a küldetéshez: Az expedíciót mindenképpen végre kell hajtani, minden zavaró tényezőt ki kell iktatni, a legénységnek erről nem szólni.

A számítógép úgy értelmezte a parancsokat, hogy az emberek is zavaró tényezők, melyeket ki kell iktatni. A hibernált utasokkal nem volt nehéz végeznie. A többieket egy hamis vészjelzéssel kiküldte az űrbe, majd kizárta őket. A parancsnoknak sikerült visszajutnia, de társa elsodródott az űrben.[2] A parancsnok kikapcsolta HAL-t, majd folytatta útját a Szaturnusz felé. Itt megtalálta a holdi monolit mását, csak sokkal nagyobb méretben. Egy kis űrhajóval a közelébe repült, ami erre megnyílt és magába szippantotta. Utolsó mondata: „Istenem, tele van csillagokkal!” A Monolit egy átjáró volt más bolygókra. Hősünk újjászületett egy újabb alakban, majd visszatért a Földre, hogy segítse az emberiséget.

Folytatások[szerkesztés]

A regénynek több folytatása is van, a 2010. Második űrodisszeia (1982), a 2061. Harmadik űrodisszeia (1987) és a 3001. Végső űrodisszeia (1997). Arthur C. Clarke úgy döntött, hogy a folytatásoknál nem a saját regényét, hanem Stanley Kubrick – kisebb változtatásokat tartalmazó – filmjét veszi alapul.

A folytatások közül csak egyet filmesítettek meg: 1984-ben mutatták be a 2010 – A kapcsolat éve című filmet.

Kulturális utalások[szerkesztés]

A regény és filmváltozat egyes jelenetei számos más műben felbukkannak.

Magyarul[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Később a Szaturnusz meg lett változtatva Jupiterre. A regény filmváltozatában is a Jupiter szerepelt
  2. Később a regény negyedik részében visszatér, miután megtalálták 3001-ben, és az orvostudománynak hála, felélesztették

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]