120 mm-es 1938 mintájú aknavető
| 120 mm-es 1938 mintájú aknavető | |
 |
|
| Gyártási adatok | |
| Típus | aknavető |
| Ország |  Szovjetunió |
| Alkalmazás | |
| Használó ország | Szovjetunió |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 120 mm |
| Lőszer | 16 kg-os aknagránát |
| Tömeg | harci helyzetben (hordkocsi nélkül, rátöltésgátlóval) 280 kg t |
| Csőhossz | 1860 mm |
| Csőtorkolati sebesség | 272 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 6000 m |
| Max. lőtávolság | 6000 m |
| Oldalirányzás | 6° |
| Magassági irányzás | 45° - 80° |
A 120 mm-es 1938 mintájú aknavető (oroszul: 120-мм полковой миномёт образца 1938 г.) a szovjetek által készített másolata volt a francia gyártmányú mortier Brandt de 120 mm modèle 1935 aknavetőnek.
Az 1938-as volt az első modern 120 mm-es aknavető, melyet hadrendbe állítottak, sorozatgyártása 1939-ben kezdődött. A Vörös Hadsereg széleskörűen alkalmazta a második világháború alatt. A németeket lenyűgözte a fegyver, így a zsákmányolt példányokat hadrendbe állították, majd kifejlesztettek egy saját másolatot, a Granatwerfer 42 aknavetőt. Az aknavető sorozatgyártását a háború után is fojtatták, a szovjetek pedig szövetségeseiknek is adtak el belőle.
Az utolsó jelentős háború, amelyben alkalmazták, a vietnami háború volt, ahol a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front használta. Az üzemeltetői főleg a különleges tervezésű vontató-alváza miatt szerették, amely lehetővé tette, hogy egy egyszerű mozdulattal összeakasszák a lövegmozdonnyal. Általában gyalogsági támogatásra használták az aknavetőt, és ez volt a legnehezebb fegyver, amelyet a katonák kézzel is szállíthattak.
Források [szerkesztés]
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a M1938 mortar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
