10,5 cm Kanon m/34
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából) |
| 10,5 cm Kanon m/34 | |
 | |
| A finnek által használt egyik 10,5 cm Kanon m/34 Finnországban kiállítva | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | nehéz tábori löveg |
| Ország |  Svédország |
| Tervező | Bofors |
| Gyártó | Bofors |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1934-től az 1980-as évekig |
| Alkalmazó ország |  Finnország Thaiföld |
| Háborús alkalmazás | Téli háború, Folytatólagos háború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 10,5 cm |
| Lőszer | 105×764 mm R |
| Tömeg | 3,75 t |
| Csőhossz | L/42 4410 mm |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 5 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 800 m/s |
| Max. lőtávolság | 16 300 m |
| Oldalirányzás | 60° |
| Magassági irányzás | mínusz 5° plusz 42° |
A 10,5 cm Kanon m/34 egy svéd gyártmányú tábori löveg volt, melyet a Bofors gyártott a második világháború alatt.
Történet[szerkesztés]
A löveget a Bofors cég tervezte és gyártotta. A fő üzemeltető a svéd hadsereg volt, melyet 60 darab löveggel láttak el. Az első négy löveget a svéd hadsereg eredetileg partvédelmi tüzérségnek szánta, de 1942-ben a tábori tüzérséghez osztották a fegyvereket. A löveghez a Bofors által gyártott 15 cm-es tarack lövegtalpaihoz hasonlókat használtak. A lövegek hosszú időn keresztül szolgáltak a svéd hadseregben - egészen az 1980-as évekig hadrendben voltak. A korábbi 1927-es típust kis számban exportálták Hollandiának, ahol 36 darabot rendeltek a lövegből. A második világháború alatt az 1934-es típust licenc alatt Svájcban is gyártották. A németek az 1927-es típusból zsákmányoltak a hollandoktól, melyeket aztán 10,5 cm Kanone 335(h) jelöléssel rendszeresítettek.
Leírás[szerkesztés]
Felépítését tekintve a löveg modernnek számított. Lövegtalpai szétterpeszthetőek, acélkerekeit tömör gumiabronccsal is ellátták, a hátrasiklórendszer pedig a lövegcső alatt kapott helyet. Szokatlan jellemzője a lövegpajzsa volt, melynek szabálytalan alakja az álcázást hivatott elősegíteni. A závárzatot vízszintesen mozgó csúszó lövegzár zárja (a Hollandiának juttatott lövegeket viszont csavarzávárzattal látták el). A löveghez repesz-romboló és füstgránátokat is használtak. A maximális tűzgyorsaság nagyjából 5 lövés/perc volt.
A finn hadseregben[szerkesztés]
Finnország 12 darabot vásárolt az 1934-es típusú lövegekből a téli háború folyamán, viszont mindössze négy darab érkezett meg időben. A négy löveg 1939 decemberében került a csapatokhoz, melyeket az 1. önálló gépesített nehéz tüzérüteghez osztottak. Az üteg rosszul indított a háborúban - a lövegek egymás után rongálódtak meg, de mivel nem rendelkeztek cserecsövekkel, az egész egység bevethetetlenné vált. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy nem megfelelő típusú puskaport alkalmaztak hajtóanyagnak és ez okozta a meghibásodásokat, de a későbbi üzemeltetési tapasztalatok arra is rávilágítottak, hogy a lövegekhez használt lövegcsövek élettartama is rövid. Ezután a lövegcsöveket minden 2000. lövés után cserélték. Ezen problémáktól eltekintve a finn katonák körében kedvelt típus volt az m/34-es. A folytatólagos háború kitörésére már mind a 12 löveg megérkezett Finnországba, melyeket a 3. nehéz tüzérzászlóaljhoz osztottak, később pedig az 5. nehéz tüzérzászlóalj vetett be nyolc darabot.
Üzemeltetők[szerkesztés]
Finnország – 105 K 34 jelöléssel 12 darabot használtak.
Svájc – A licenc megvétele után 10,5 cm Kanone 1935 L42 jelöléssel 352 darab löveget gyártottak.
Thaiföld – Négy darab löveget rendeltek, melyeket 1935-ben szállítottak le.
További információk[szerkesztés]
