1,4-heptonolakton
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| 1,4-heptonolakton | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | (3R,4S,5R)-3,4-dihidroxi-5-((1S,2R)-1,2,3-trihidroxipropil)dihidrofurán-2(3H)-on |
| Más nevek | E370 |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [] |
| PubChem | |
| EINECS szám | |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C7H12O7 |
| Moláris tömeg | 208,17 g/mol |
| Megjelenés | fehér, savanyú ízű kristályok[1] |
| Sűrűség | 1,806 g/cm3 |
| Forráspont |
557,5 °C[2] |
| Oldhatóság | vízben, alkoholban oldódik |
| Törésmutató (nD) | 1,645 |
| Veszélyek | |
| Lobbanáspont | 232,2 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
Az 1,4-heptonolakton (E370) egy mesterséges adalékanyag, melyet a hidroxi-heptánsavból, szintetikus úton állítanak elő.
Élelmiszerekben savanyúságot szabályozó anyagként és aromaként alkalmazzák.
Elsősorban kókusz-, dió- és vaníliaaromákban fordulhat elő. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, nincs ismert mellékhatása.
[szerkesztés] Források
- ↑ Glandord, Kuhnert, Lück, Muermann, Handbuch Lebensmittelzusatzstoffe, Behr's verlag, 2005
- ↑ Chemspider 71275, elérés dátuma 03/08/2008
