Őszapókaktusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Őszapókaktusz
Őszapófej (Cephalocereus senilis)
Őszapófej (Cephalocereus senilis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Echinocereeae
Nemzetség: Őszapókaktusz (Cephalocereus)
Pfeiffer in Allgem. Gartenz. 6:142’ (1838)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszapókaktusz témájú kategóriát.

Az őszapókaktusz (Cephalocereus) nemzetségbe hatalmas, orgonasípszerűen növekedő oszlopkaktuszok tartoznak. Nevét onnan kapta, hogy a törzsét beborító serteszőrök hosszú, fehér hajtömegre emlékeztetnek.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oszlopos vagy bokros termetű, nem, vagy csak kevéssé elágazó, esetenként a 10–12 m magasságot is eléri. Szárán 12–30 borda fut végig, areoláin kevés, szalmasárga vagy szürkés tövis és 20–30 hosszú, fehér, hajszerű sertetövis fejlődik.

A virágzóképes növényeken féloldalas vagy gyűrű alakú cephalium (’kefálium’) fejlődik. Ez a dús, gyapjas szőrzet az öregebb példányokon már az egész csúcsrészt kucsmaszerűen beburkolja.

Virágai a csúcshoz közel, a fiatalabb areolákból nőnek ki. Középnagy, széles tölcsér alakú, fehér vagy rózsaszín virágainak csöve barnásan gyapjas. Belső szirmai halványsárgák, a külsők rózsaszínűek, és ilyenek a bimbók.

Termése tojásdad, fehér vagy vörös pulpájú bogyó. Magvai fénylő feketék.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágai éjjel nyílnak, és hajnalra el is hervadnak.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó, a Mexikói-fennsík száraz bozótos társulásai.

Rokonsági viszonyok és fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban ebbe a nemzetségbe sorolták Közép-Amerika összes orgonasíp alakú, serteszőröket viselő oszlopkaktuszát; ezek többsége mára a Pilosocereus nemzetségbe (Cereeae) került át. Ma mindössze három elismert faj tartozik ide, bár egyes, új molekuláris genetikai munkák (Cactus and Succulent Journal 31; 2005) szerint a nemzetségbe alighanem be kell olvasztani a mai Neobuxbaumia fajokat is.

A három faj:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Arias et al. (2003) Syst. B. 28(3):548-557
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6
Cephalocereus senilis (Madeira, Funchal, Botanikus Kert)