KsOd V

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(ČSD 210.0 sorozat szócikkből átirányítva)
KsOd V
KsOd V
ČSD 210.0 sorozat
Pályaszám
KsOd V 51", 52–56
ČSD 210.001–004
Általános adatok
GyártóFloridsdorf
Gyártásban18811884
Selejtezés1928-ig
DarabszámKsOd: 6
ČSD: 6 (KsOd-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés0-4-2T
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő950 mm
Futókerék-átmérő950 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség45 km/h
Üres tömeg19,2 t
Szolgálati tömeg24,9 t
Tapadási tömeg17,2 t
Legnagyobb tengelyterhelés8,7 t
Fékek
TípusaVakuumfék
Gőzvontatás
JellegB1 n2t
Hengerek
Száma2
Átmérője265 mm
Dugattyú lökethossza400 mm
Gőznyomás10,0 atm
Tűzcsövek
Száma112
Rostélyfelület0,82 m²
Sugárzó fűtőfelület3,82 m²
Csőfűtőfelület36,36 m² (lángjárta)
Forrfelület40,0 m² (vízborított)
Teljesítmény210 LE
Vízkészlet2,65 m
Tüzelőanyag-készlet1,0 t (szén)
SablonWikidataSegítség

A KsOd V gőzmozdonysorozat egy úgynevezett omnibuszlokomotív volt a Kassa–Oderbergi Vasútnál (KsOd).

Története[szerkesztés]

A KsOd - hasonlóan a többi vasúttársasághoz - a 19. század utolsó évtizedeiben a másodrangú (mellék) vonalak gazdaságosságát a személy és teherforgalom szétválasztásával próbálta meg javítani. Az akkori műszaki lehetőségek közül ez az úgynevezett Omnibuszvonati mozdonyok alkalmazásával volt elérhető.

Miután a vasúttársaság első kísérlete a MÁV Gépgyár által készített IV sorozatjelű mozdonnyal nem volt sikeres, a társaság vezetői a Déli Vasútnál bevált SB/DV 4 II típusú mozdonyok beszerzése mellett döntöttek.

A Floridsdorfi Mozdonygyár bízva poggyászteres mozdonyai sikerében a Déli Vasúttársaságnak épített egy Anton Elbel és Louis Adolf Gölsdorf által tervezett és SB 4 II típusjelű mozdonysorozatot. Ezekből a gépekből kettő készleten maradt. Ezt a két, és még egy további újonnan épített mozdonyt vásárolta meg a KsOd 1882-ben, melyhez további hármat építtetett 1884-ben. A vasúttársaság a mozdonyokat az V osztályba sorolta és az 51II,  52-56 pályaszámcsoportba osztotta őket (Az 51 pályaszám időközben felszabadult, mivel a MÁV Gépgyár által gyártott mozdonyt, amelyre a pályaszámot korábban kiosztották, 1882-ben eladták).

Amikor 1924-ben a KsOd-t államosították, a mozdonyok a Csehszlovák Államvasutak (ČSD) állományába kerültek , de közülük csak négy kapott pályaszámot. A 210.001-004 pályaszámcsoportba osztották őket. A beszámozás után viszont már nem szolgáltak a forgalomban, csak mint fűtőgépet használták őket. 1928-ig selejtezték mindet.

Szerkezetük[szerkesztés]

A mozdonyok az Ebel által kifejlesztett poggyászteres mozdonyok Louis Adolf Gölsdorf által módosított változatai voltak. Gölsdorf az Ebel mozdony 1A tengelyelrendezése helyett a B1-et választotta, csökkentve ezzel a mozdony tengelynyomását. (Az Ebel mozdonyok hátránya éppen a vonóerejükhöz képest igen nagy - 10 t feletti - tengelynyomásuk volt) és növelve a tapadási tömegét.

A mozdonyok külsőkeretesek voltak, a kereten kívül felszerelt kéthengeres telített gőzzel üzemelő ikergépezettel. A gőzhengereket a hátsó csatolt tengely mögött helyezték el és az első kerékpárt hajtotta. A gőzhengerek gőzelosztását Stephenson vezérmű biztosította kagylós síktolattyúkkal. A hosszkazán első övén kapott helyet a viszonylag nagyméretű gőzdóm, amelyre a közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepet szerelték. A gőzdóm elé dóm alakú homoktartály került. A kapcsolt kerekek a hosszkazánt támasztották alá, a futókerékpár pedig a poggyászteret. A mozdonyt a személyvonati alkalmazás miatt vákuumfékkel is felszerelték. A vezetőfülke mögött alakították ki a zárt poggyászteret, ám ez a gyakorlatban nem vált be.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési dokumentációs Vállalat (1985). ISBN 963-552-161-8 
  • Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Budapest: Akadémiai Kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2 
  • Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Budapest: Magyar Államvasutak Rt (1996) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a KsOd V című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.