Üvegházi molytetű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Üvegházi molytetű
Weisse-Fliege.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Öregcsalád: Liszteskék (Aleyrodoidea)
Család: Aleyrodidae
Westwood, 1856
Nem: Trialeurodes
Faj: T. vaporariorum
Tudományos név
Trialeurodes vaporariorum
Westwood, 1856
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Üvegházi molytetű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üvegházi molytetű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üvegházi molytetű témájú kategóriát.

Az üvegházi molytetű vagy házi liszteske (Trialeurodes vaporariorum) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjéhez, ezen belül az Aleyrodidae családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az üvegházi molytetű az egész világon megtalálható. Rendszeresen előfordul és gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az üvegházi molytetű 1 milliméter hosszú. A liszteskék öregcsaládjába tartozik, melyek legjobb ismertetőjegye a puparium. A lárvák ebben a hát- és haspajzsból álló, ovális körvonalú, domború bölcsőben fejlődnek ki, amely viaszszegélyével tapad a levélre. Az imágó lepkéhez hasonlít, szárnyait azonban háztetőszerűen tartja, és azok – testével együtt – lisztszerű viaszporral finoman behintettek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az üvegházi molytetű növényházakban, szobai növényeken él; délen a szabadban is előfordul, különböző növények levelének fonákján tartózkodik. Az árnyékos, párás helyeket kedveli.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az üvegházi molytetvek túlnyomórészt ivaros úton szaporodnak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]