Új kriticizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az új kriticizmus (angolul New Criticism) az irodalomelmélet egy formalista áramlata, mely a 20. század közepén az angolszász irodalomkritikában volt domináns. Nagy hangsúlyt helyezett az „alapos olvasásra” (close reading), különösen a költészet tekintetében, hogy felfedezhesse azt, hogy miként működik az irodalom egy önálló egész, önmagára hivatkozó esztétikai objektumként.
