Új-zélandi kaka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Új-zélandi kaka
Nestor meridionalis -Rotorua, North Island, New Zealand-8a.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Bagolypapagáj-félék (Strigopoidea)
Család: Nestoridae
Nem: Nestor
Faj: N. meridionalis
Tudományos név
Nestor meridionalis
J. F. Gmelin, 1788
Elterjedés
Nestor meridionalis -range -New Zealand.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Új-zélandi kaka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Új-zélandi kaka témájú kategóriát.

Az új-zélandi kaka, más néven nesztorpapagáj (Nestor meridionalis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozó faj. A „kākā” szó maori nyelven papagájt jelent.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Zéland erdős területein honos. A Chatham-szigeteken mára kihalt.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nestor meridionalis meridionalis (Gmelin, 1788) - a Déli szigeten a törzsalak
  • Nestor meridionalis septentrionalis (Lorenz, 1896) - az Északi sziget

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új-zélandi kaka körülbelül 45 centiméter hosszú, javarészt barnás tollazatú papagájfaj. Háta, mellének java része és szárnyainak külső fele zöldesbarna színű. Hasa, szárnyának belső oldala viszont vöröses színű. Feje szürkésfehérbe hajló. A csőr a hímnél erősebben görbült, mint a tojónál.

Portré.
Új-zélandi kaka a Kapiti-szigeti madárrezervátumban.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaka javarészt erdőkben él, de előfordulhat bozótos vidékeken, parkokban és kertekben is. Főként fákon tartózkodik. A költési időszakon kívül kicsi, maximum tíz madarat számláló csoportokban él. Szürkületkor vagy holdfényes éjszakákon is tevékenykedhet.

Magvakkal, rovarlárvákkal, rovarokkal, fanedvvel, virágokkal és nektárral táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem minden évben költ, néha négy év is eltelik két költési időszaka között. A kutatások kiderítették, hogy bizonyos fák, melyeknek nektárjával, majd termésével táplálkozik alapvetően befolyásolják a költés sikerességét. Azokban az években, amikor ezek a fák különösen sok magot hoznak, szinte biztosan nekilátnak a kakák a fészeképítésnek. A 4-5 fióka felnevelése még ezekben az években is nehézségekbe ütközhet, és ritkán sikerül egy párnak kettőnél több fiókát felnevelnie.

Odúkban szeret költeni, melyeket több egymást követő költési szezonban is szívesen használ. Általában a tojó kotlik, a hím csak annyi időre szokta felváltani, amíg táplálékot vesz magához. A fiókák többnyire 10 hét után lesznek röpképesek és ekkor hagyják el az odút.

Veszélyeztettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaka túlélése szempontjából főleg a betelepített európai darazsak a veszélyesek, melyek elfogyasztják azokat a táplálékforrásokat (főleg nektárt), amik alapvetőek a madarak túlélése szempontjából.

Veszélyeztető tényezők még az Új-Zélandra betelepített hermelinek, melyek feldúlják a madarak fészkeit és elfogyasztják fiókáikat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]