Új-zélandi kaka
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Nestor meridionalis J. F. Gmelin, 1788 |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Új-zélandi kaka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Új-zélandi kaka témájú médiaállományokat. |
Az új-zélandi kaka, más néven nesztorpapagáj (Nestor meridionalis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozó faj. A „kākā” szó maori nyelven papagájt jelent.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Új-Zéland erdős területein honos. A Chatham-szigeteken mára kihalt.
Alfajai [szerkesztés]
- Nestor meridionalis meridionalis (Gmelin, 1788) - a Déli szigeten a törzsalak
- Nestor meridionalis septentrionalis (Lorenz, 1896) - az Északi sziget
Megjelenése [szerkesztés]
Az új-zélandi kaka körülbelül 45 centiméter hosszú, javarészt barnás tollazatú papagájfaj. Háta, mellének java része és szárnyainak külső fele zöldesbarna színű. Hasa, szárnyának belső oldala viszont vöröses színű. Feje szürkésfehérbe hajló. A csőr a hímnél erősebben görbült, mint a tojónál.
Életmódja [szerkesztés]
A kaka javarészt erdőkben él, de előfordulhat bozótos vidékeken, parkokban és kertekben is. Főként fákon tartózkodik. A költési időszakon kívül kicsi, maximum tíz madarat számláló csoportokban él. Szürkületkor vagy holdfényes éjszakákon is tevékenykedhet.
Magvakkal, rovarlárvákkal, rovarokkal, fanedvvel, virágokkal és nektárral táplálkozik.
Szaporodása [szerkesztés]
Nem minden évben költ, néha négy év is eltelik két költési időszaka között. A kutatások kiderítették, hogy bizonyos fák, melyeknek nektárjával, majd termésével táplálkozik alapvetően befolyásolják a költés sikerességét. Azokban az években, amikor ezek a fák különösen sok magot hoznak, szinte biztosan nekilátnak a kakák a fészeképítésnek. A 4-5 fióka felnevelése még ezekben az években is nehézségekbe ütközhet, és ritkán sikerül egy párnak kettőnél több fiókát felnevelnie.
Odúkban szeret költeni, melyeket több egymást követő költési szezonban is szívesen használ. Általában a tojó kotlik, a hím csak annyi időre szokta felváltani, amíg táplálékot vesz magához. A fiókák többnyire 10 hét után lesznek röpképesek és ekkor hagyják el az odút.
Veszélyeztettsége [szerkesztés]
A kaka túlélése szempontjából főleg a betelepített európai darazsak a veszélyesek, melyek elfogyasztják azokat a táplálékforrásokat (főleg nektárt), amik alapvetőek a madarak túlélése szempontjából.
Veszélyeztető tényezők még az Új-Zélandra betelepített hermelinek, melyek feldúlják a madarak fészkeit és elfogyasztják fiókáikat.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint a papagájfélék családjába tartozó nesztorpapagáj-formák Nestorinae alcsaládba sorolják. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- Papageien.org
