Örvös kabócamajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örvös kabócamajom
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Család: Sátánmajomfélék (Pitheciidae)
Alcsalád: Kabócamajmok (Callicebinae)
Nem: Callicebus
Faj: C. turquatus
Tudományos név
Callicebus torquatus
(Hofmannsegg, 1807)
Elterjedés
C.torquatus.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örvös kabócamajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös kabócamajom témájú kategóriát.

Az örvös kabócamajom (Callicebus torquatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a sátánmajomfélék (Pitheciidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika északi és középső területén honos. Legfőbb élőhelye az Orinoco és a Rio Negro partja, valamint az Amazonas szinte egész északi oldala. Nagyrészt a folyó menti esőerdőket kedveli, de a dzsungelek sűrűjében is találkozhatunk kolóniákkal. Elszórtan hegyvidéki erdőségekben is élhet.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjának egyik legszebb képviselője. Testhossza 90 centiméter, ebből 50 centiméter jut a farokra. Az állatot sötétbarna, olykor fekete, dús szőrzet fedi. Arca világosszürke árnyalatú, lapos és kerek. Orrlyukai szélesek, s kifele néznek. Szeme világosbarna. Füle elálló, s szőr borítja. A nyakán egy 20-25 cm széles, fehér örv figyelhető meg, emellett kisebb sörény is felfedezhető rajta. Végtagjai, s hasi szőrzete sötétebb árnyalatú, mint alapszíne. Hátsó és mellső végtagjai közel esnek egymáshoz. Kezei külső része fehér, olykor sárgás színű, tenyere fekete. Ujjai hosszúak, kapaszkodásra, s ágak lehúzására alkalmasak. Farka vastag, s ezt is barna szőrzet takarja. Az állat egyensúlyozásra használja ezt a testrészét.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb csapatokban él, egy vagy egynéhány család együtt. A nap nagy részében különféle gyümölcsök után jár, és közben megfordul az erdő egész területén. Időnként egészen eltűnik a térség bizonyos szakaszairól és visszamegy megszokott helyére. Az erdőben messze elhallatszik a hímek és nőstények röfögő hangja, de ezt csak akkor hallatják, ha semmi nem zavarja őket. Elég félénk állatok, így óvatosan haladnak a fák közt. Meneküléskor a vastagabb ágakat keresik, és nem adnak ki hangokat. Kedvelik a folyópartokat, mert itt könnyen vízhez juthatnak, s a táplálék is bőségesen megterem. Inkább nappal aktívak, így éjszakára behúzódnak az erdő sűrűbb részeibe, s a fák tetején térnek nyugovóra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]