Örmény katolikus egyház
| Örmény katolikus egyház |
|
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | keleti katolikus |
| Szertartás | örmény |
| Státusz | Pátriárkai egyház |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az örmény apostoli egyház a 7. századtól többször tett kísérlet a Bizánccal, majd Rómával való unió érdekében. Grigorisz Vkajaszer (1073-85) Szent VII. Gergely pápával (1073-85) tárgyalásokat folytatott az unióról. 1198-1375: további ilyen irányú részleges törekvések voltak, például az 1316-es adanai zsinaton. A firenzei uniós zsinat is csak részleges uniót ért el (1439. XI. 22: Exsultate Deo uniós bulla). A keresztes hadjáratok erőszakos cselekményei nem kerülték el a nyugati keresztényket felszabadítóként váró örményeket sem, később viszont az örmény katolikusokat érték atrocitások az apostoli örmények részéről.
1602: Melkiszedek katholikosz unióra lépett Rómával, ezért 1624-ben a keleti papok elől Lembergbe menekült. Unióját utóda, Nikol Torossowicz érsek megerősítette, így egészen 1944-ig a lengyelországi örmény egyház központja Lemberg lett.
A 18. század elején új kezdetet jelentettek a mechitáristák, azóta is ők az örmény katolikus egyház életének szervezői. 1740: két katolikus örmény püspök elismerte Abraham (I. Péter) Ardziviant katholikosznak (1742-49). XIV. Benedek pápa 1742-ben megerősítette az örmény katolikus patriarchátus megalakulását. Róma iránti tiszteletből minden pátriarka fölveszi a Péter nevet, és azt számozzák.
1827 telén Konstantinápolyból kb. 12 ezer örményt (családokat, szerzeteseket) űztek a tengerpartra, sokan vízbe fulladtak. Vagyonukat elkobozták, s csak erélyes francia tiltakozásra adták vissza. Miután sok örményt megöltek, a Porta elismerte az örmény katolikusokat. 1830: felállították a konstantinápolyi érsekséget, de az örmény katolikusokat hátrányos megkülönböztetések érték (kétszer annyi adót kellett fizetniük, mint az apostoli örményeknekeknek). Az az I. világháború alatt súlyos veszteségeket szenvedett, főként a törökországi egyházmegyékben, ahol a törökök nagyszámú katolikust öltek meg.
[szerkesztés] Szervezete
Az örmény katolikus egyházat 1928-ban egy Rómában tartott zsinat szervezte újjá. A patriarchátus székhelyét Bejrútba helyezték. A pátriárka címe: a katolikus örmények pátriarkája és kilikiai katholikosz. Grigor Agadzsanian bíboros a II. Vatikáni Zsinaton nagy hírnevet szerzett.
1999-ben Nerszesz (XIX. Péter) Tarmouni pátriárka székhelye Ezommár, híveinek száma 392 ezer. - Egyházmegyéi 2004-ben:
- Franciaország (püspökség, Párizs, 1986-tól, 30 ezer hívő)
- Görögország (ordinariátus, Athén, 1925-től, 600 hívő);
- Kelet-Európa (ordinariátus, 1991-től, székhelye Gjumri [Örményo.], 220 ezer hívő);
- Románia (ordinariátus, 2004: személyi unióban a gyulafehérvári római katolikus érsekkel, 823 hívő);
- Ukrajna (érsség, Lviv [a 14. sz: alakult, 1630-tól katolikus], az 1939-es szovjet megszállással kezdődött teljes felszámolása, betöltetlen, a hívek száma ismeretlen [1939: 5000], 2004: csak de jure létezik);
- Lengyelország (ordináriátus, 1981-től, 2004: személyi unióban a varsói római katolikus érsekkel). -
1963: Bécsben, Velencében, Rómában, a franciaországi Le Pec-ben és Libanonban összesen hét örmény papi szeminárium működött.
[szerkesztés] Szerzetesrendek
- Mechitáristák (lat. Ordo Mechitaristarum, OMech): 1701. IX. 8: Szebasztei Mechitár alapította. Kelet bencéseinek, Kelet jezsuitáinak is nevezik őket. Céljai: Isten dicsérete, az örm. nemzet szolgálata és az örmény kulturális értékek megőrzése.
- Bzommar papi kongregáció: 1749-ben Hovszepian (II. Péter) Jakab pátr. alapította Bejrútban a patriarchátus plébániáinak és misszióinak lelki gondozására. 1963-ben 40 tagja volt.
- Szeplőtelen Fogantatás Örmény Nővérei: Hádzsi Ándonján Szörpuhi alapította 1847-ben Isztambulban, Andon Hászunján bíboros támogatásával. Fő célja az örmény gyermekek vallási-erkölcsi nevelése.
