Örökzöld puszpáng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Örökzöld puszpáng
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Puszpángvirágúak (Buxales)
Család: Puszpángfélék (Buxaceae)
Nemzetség: Buxus
Faj: B. sempervirens
Tudományos név
Buxus sempervirens
L.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú médiaállományokat és Örökzöld puszpáng témájú kategóriát.

Az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) a puszpángvirágúak (Buxales) rendjébe és a puszpángfélék (Buxaceae) családjába tartozó faj. Kertészeti és faipari hasznossága miatt elterjedt örökzöld cserje.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Délnyugat-Ázsiától, Észak-Afrikán át Dél-Európáig honos. Európa más részein is előfordul olyan helyeken, ahol a termesztett növények kivadultak.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Az alapfaj nyírás nélkül 2-3, legfeljebb 6–8 méter magasra növő, tömött bokor vagy kis fa. Örökzöld.

Fényes bőrnemű, átellenesen álló, 1–3 cm hosszú, elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú levelei[1] felül fényes sötétzöldek, alul világos sárgászöldek, a szélük visszahajlik.

Kis, sárga virágai illatosak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A legjobban nedves talajon, félárnyékban fejlődik, de a száraz környezetet és a városi levegőt is jól tűri. Magyarországon télálló.

Virágai április–májusban nyílnak.

Felhasználása[szerkesztés]

Faipari jelentősége[szerkesztés]

A puszpáng homogén faanyaga

Az európai faanyagok közül a puszpáng a legnagyobb sűrűségű (0,97 g/cm³) és legkeményebb. Finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Felhasználhatóságát kis méretei határolják be, mivel nem nevel vastag vagy hosszú törzset. Ezenkívül nagyon lassan szárad, erősen zsugorodik,és az időjárás (főleg a nedvesség) mellett a gombák is károsítják.

Kertészeti jelentősége[szerkesztés]

Puszpángból kialakított sövény és bokrok

A kertészek számos jó tulajdonsága miatt kedvelik:

  • örökzöld és télálló,
  • rendkívül jól tűri a metszést, alakítást,
  • bokra tömör,
  • nem túl igényes.

Bár igen lassan nő, leginkább sövénynek nyírják. Más módokon is használható, így például franciakertekben gyakran nyírnak belőle különböző figurákat.[2]

Hajtásait a virágkötészetben használják.

Magyarországon előforduló károsítói[szerkesztés]

Kártevők[szerkesztés]

Betegségek[szerkesztés]

Fajták, változatok[szerkesztés]

Számos fajtája, változata ismert. A leggyakoribbak:

  • Buxus sempervirens 'Angustifolia'

Tömött bokrú cserje, nagy lándzsás levelei gyakran egy síkban állnak.

  • Buxus sempervirens var. arborescens

Az alapfajnál nagyobbra nő, többnyire nagy bokor vagy kis fa. Magas sövényt lehet belőle nevelni.

  • Buxus sempervirens 'Argenteovariegata'

Fehértarka levelű változata az alapfajnak, de az alapfajnál kisebb termetű bokor.

  • Buxus sempervirens 'Aureovariegata'

Az alapfaj sárgatarka levelű kis bokor változata. Árnyékos vagy félárnyékos helyen igazán szépek a levelei.

  • Buxus sempervirens 'Suffruticosa'

Lassan növő sűrűn ágas, alig 1 méteres cserje. Levelei világosak és aprók, alig 1–2 cm-esek. A napon is megél, csak öntözésére kényes. Alacsony sövények létesítésére alkalmas, általában szegélysövénynek vagy talajtakarónak ültetik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyógynövények-gyógyteák.com. [2010. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  2. http://www.tuja.hu/cserje06.htm

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]