Örökzöld puszpáng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örökzöld puszpáng
Buxus sempervirens.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Puszpángvirágúak (Buxales)
Család: Puszpángfélék (Buxaceae)
Nemzetség: Buxus
Faj: B. sempervirens
Tudományos név
Buxus sempervirens
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú kategóriát.

Az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) a puszpángvirágúak (Buxales) rendjébe és a puszpángfélék (Buxaceae) családjába tartozó faj. Kertészeti és faipari hasznossága miatt elterjedt örökzöld cserje.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örökzöld puszpáng egy 2-3, legfeljebb 4 méter magasra növő örökzöld cserje. Levelei fényes bőrneműek, általában hosszúkás tojás alakúak, átellenes állásúak.[1] Virágai apró, sárga színűek, virágzása április-májusban történik.

Őshazája Délnyugat-Ázsiától, Észak-Afrikán át Dél-Európáig terjed. Európa más részein is előfordul, itt a termesztett növény elvadulásáról van szó. Kedveli a nedves talajt, és félárnyékot. Ilyen körülmények között fejlődik legjobban.


Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faipari jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A puszpáng homogén faanyaga

Az európai faanyagok között a puszpáng fája a legnagyobb sűrűségű, legkeményebb (0,97 g/cm³). Finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Ennek ellenére gondot okoz, hogy kis méretei behatárolják felhasználhatóságát, mivel nem nevel vastag, vagy hosszú törzset. Ezenkívül száradása nagyon lassú, erősen zsugorodik, az időjárás és a nedvesség viszontagságainak és a gombáknak nem ellenálló.

Kertészeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puszpángból kialakított sövény és bokrok

Az örökzöld puszpáng a kertészek kedvelt növénye. Egyrészt örökzöld mivolta miatt, mert a legnagyobb fagyok sem tesznek benne kárt, teljesen télálló; másrészt rendkívül jól tűri a metszést, alakítást, tömör bokrot alkot és a környezetre sem túl igényes. Bár növése igen lassú, leginkább nyírott sövényként találkozhatunk vele, de a legkülönfélébb módokon használható még fel a kertészetben, gyakran nyírnak belőle különböző figurákat is.[2]
Hajtásait a virágkötészetben használják fel.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örökzöld puszpángnak számos fajtája, változata ismert, íme a leggyakoribbak:

  • Buxus sempervirens Angustifolia

Tömött bokrú cserje, nagy lándzsás levelei gyakran egy síkban állnak.

  • Buxus sempervirens var. Arborescens

Az alapfajnál nagyobbra nő, többnyire nagy bokor vagy kis fa. Magas sövényt lehet belőle nevelni.

  • Buxus sempervirens Argenteovariegata

Fehértarka levelű változata az alapfajnak, de az alapfajnál kisebb termetű bokor.

  • Buxus sempervirens Aureovariegata

Az alapfaj sárgatarka levelű kis bokor változata. Árnyékos vagy félárnyékos helyen igazán szépek a levelei.

  • Buxus sempervirens Suffruticosa

Lassan növő sűrűn ágas, alig 1 méteres cserje. Levelei világosak és aprók, alig 1–2 cm-esek. A napon is megél, csak öntözésére kényes. Alacsony sövények létesítésére alkalmas, általában szegélysövénynek ültetik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]