Ögödej kán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ögödej (1186-1241) Dzsingisz kán harmadik fia volt és a Mongol Birodalom második nagy kánjaként követte apját. Folytatta a birodalom kiterjesztését, melyet apja kezdett el. Mint Dzsingisz idősebb fiai, ő is kiemelten vett részt a nyugat-kínai és kelet-ázsiai hódításokban.

[szerkesztés] Háttér

Ögödej Dzsingisz kán harmadik fia volt és már gyerekkorától fogva kedvencének számított. Felnőttként rendkívül karizmatikus volt, ismert képessége volt hogy bárki kétkedőt meg tudott győzni egyszerűen személyisége erejénél fogva. Nagy termetű, vidám ember volt aki élvezte az életet. Bár apjához képest kevésbé volt iskolázott, és nem vetette meg az italt sem, mindezek ellenére intelligens és szilárd ember volt. Elismertsége főleg annak köszönhető, hogy sikerrel vitte tovább a Mongol Birodalmat azon az úton, melyet apja kezdett el.

Ögödej szerény volt, aki ismerte képességei határait, nem tartotta magát különösképp tehetségesnek, meghallgatta és megfogadta apja hadvezéreinek tanácsait, mintahogy azokat is akiket a leghozzáértőbbeknek ítélt meg. Mint minden mongolt ez időkben, gyerekkorától kezdve őt is harcosnak nevelték és tanították. Dzsingisz kán fiaként apja azon tervének lett részese, hogy egy világbirodalmat hozzanak létre. Mivel hallgatott hadvezéreire és jól alkalmazkodott a körülményekhez figyelemreméltó katonai vezetővé vált. Apjától eltérően módfelett gyakorlati személyiség volt, mindig a cél lebegett szeme előtt. Bár nyilvánvalóan hiányzott belőle apja tehetsége, határozottsága és megbízhatósága miatt Dzsingisz őt értékelte a legtöbbre és jelölte ki utódjául két bátyjával szemben.

[szerkesztés] Ögödej mint nagykán

1229-ben választotta nagykánná a kuriltáj (kánválasztó gyűlés), bár az eredmény nem volt kétséges, mivel apja határozott kérése volt, hogy ő vegye át a helyét. Jelentősége részben annak tudható be, hogy sikerült a birodalmat apja nyomdokain összetartania. Köszönhetően a Dzsingisz által hátrahagyott szervezettségnek és Ögödej személyes karizmájának a Mongol Birodalom helyzete az ő uralma alatt stabil maradt. Tudatában volt annak, hogy nem ér fel apja parancsnoki és szervezői képességeihez, ezért az általa legalkalmasabbnak tartott eszközöket használta fel arra, hogy a birodalmat azon a szilárd úton tartsa, melyet apja kövezett ki.

Uralma alatt a mongolok legyőzték a dzsürcsi Jin-dinasztiát (1234-ben), elérve és konfliktusba kerülve a Déli Szung-dinasztiával. 1235-ben a kán közvetlen irányításával a mongolok megindítottak egy 45 évig tartó hódító háborút, amely Kína teljes beolvasztásával végződött. Mongol hadak rohanták le Koreát, tartós ellenőrzést építettek ki perzsa területek felett (Chormagan vezényletével) és legjelentősebb lépésként nyugat felé is terjeszkedtek Batu kán vezetésével az orosz sztyeppék leigázásával. Nyugati hódításaik eredményeként meghódítottak majdnem minden orosz területet (Novgorod vazallussá vált), Magyarországot és Lengyelországot. Ögödej fiai Kadan és Güyük külön külön támadták Lengyelországot és Erdélyt.

Ögödej engedélyt adott, hogy Európa többi részét is meghódítsák egészen a "Nagy-tengerig" az Atlanti-óceánig, és talán csak halála állította meg az Osztrák hercegség, a Szent Birodalom (Német-Római császárság), Franciaország, Kasztília és León (a mai Spanyolország és Portugália) és a többi európai ország lerohanását. Mongol hadak meneteltek Bécs felé egy ádáz téli hadjárat elindításaként Ausztria és a Szent Birodalom ellen, mely első hulláma lett volna a Nyugat-Európai hadjáratnak, mikor Ögödej meghalt. Több történész is úgy véli, csak Ögödej halála állította le Európa teljes meghódítását. Az a fölény, ahogy a mongolok legyőzték a lengyeleket Legnicánál, s ahogy megsemmísitették a magyar hadakat a muhi csatában nem sok jóval kecsegetett Európa többi országára nézve.

A mongol terjeszkedés az ázsiai földrészen Ögödej vezetésével politikai stabilitást hozott és újra felvirágoztatta a selyem utat, mely az elsődleges kereskedelmi útvonal volt kelet és nyugat között.

[szerkesztés] Ögedej halálának utóhatásai

Ögödej 1241-es halála korai véget vetett az Európa ellen irányuló mongol inváziónak. A hadvezérek Bécs felé haladva a hír hallatán visszafordultak az Ikh kuriltai miatt, és soha többé nem jutottak már el ilyen távolra nyugatra.

Ögödejt özvegyének, Töregene Katunnak öt éves kormányzósága után végül fia Güjük követte a trónon. De Batu kán aki az Aranyhorda kánja volt az orosz területeken sosem fogadta el Güjüköt, aki meghalt mielőtt szembekerült volna vele. Batu 1255-ben, Möngke kán uralma idején érezte úgy, hogy ismét megrohamozhatja Európát. Az európaiak szerencséjére meghalt, mielőtt tervei végbemehettek volna. Fia akarta folytatni törekvéseit, de ő is meghalt, majd 1258-ban Batu testvére Berke került az Aranyhorda élére. Muszlimként fontosabbnak tartotta hogy megállítsa unokatestvére Hülegü Szentföldi hadjáratát, minthogy lerohanja Európát. A történészek Ögödej halálának idejére teszik az egyesült Mongol birodalom hanyatlásának kezdetét, bár Möngke hatalomra lépésével egy időre megállította a belső családi hatalmi harcokat.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Hivatkozások

Amitai-Preiss, Reuven. The Mamluk-Ilkhanid War, 1998
Chambers, James, The Devil's Horsemen: The Mongol Invasion of Europe
Hildinger, Eric, Warriors of the Steppe: A Military History of Central Asia, 500 B.C. to A.D. 1700
Morgan, David – The Mongols, ISBN 0 631 17563 6
Nicolle, David, – The Mongol Warlords Brockhampton Press, 1998
Reagan, Geoffry, The Guinness Book of Decisive Battles , Canopy Books, NY (1992)
Saunders, J.J. – The History of the Mongol Conquests, Routledge & Kegan Paul Ltd, 1971, ISBN 0 8122 1766 7
Sicker, Martin – The Islamic World in Ascendancy: From the Arab Conquests to the Siege of Vienna, Praeger Publishers, 2000
Soucek, Svatopluk – A History of Inner Asia, Cambridge, 2000