Óvár
| Óvár (Olováry) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Turisztikai régió | Nógrád (Szlovákia) |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1245 |
| Polgármester | Jozef Vízi |
| Irányítószám | 991 22 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 302 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Terület | 18,62 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Óvár
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 09′ 00″, k. h. 19° 24′ 30″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Óvár (szlovákul Olováry) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Nagykürtöstől 13 km-re délkeletre, az Ipoly folyó völgyében fekszik. 2011-ben 302 lakosából 228 magyar és 74 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A falut IV. Béla 1245. szeptember 9-én kelt oklevelében "Olwar" alakban említik először, de valószínűleg sokkal régebbi alapítású. Az 1731-es egyházi vizitáció szerint a település temploma 1076-ban már létezett. Kezdetben Hont várának tartozéka volt, a későbbiekben története szorosan kapcsolódik a közeli Kékkő várának történetéhez. Az 1548. évi adóösszeírásban a község "Olvar" néven szerepel. A 14. - 15. században Divény várának tartozéka volt. 1554 és 1593 között török uralom alatt állt, a török közigazgatásban a Nógrádi szandzsák része volt. 1598-ban Balassa Zsigmond a birtokosa. 1660-ban a divényi és a kékkői uradalom része, de fejlődése csak az 1680-as években a török végleges kiűzése után indult meg. 1740-ben a Koháry család birtoka lett, 1770-ben pedig fő birtokosai a Balassa és Zichy családok voltak.
Vályi András szerint "ÓVÁR. Német falu Nógrád Várm. földes Ura G. Balassa, és G. Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, határja közép termékenységû, réttye, legelõje meg lehetõs." [2]
Fényes Elek szerint "Óvár, magyar-tót falu, Nógrád vmegyében, 553 kath., 7 evang. lak. Kath. paroch. templom. Van jó földje, erdeje és szõlõje. F. u. többen. Ut. p. Balassa-Gyarmat." [3]
A 19. század elején a Forgách és Zichy családok a legnagyobb birtokosai. 1830-ban a termés csekély volta miatt éhségjárvány, 1831-ben pedig kolera pusztította. 1858. április 12-én tűzvész pusztított a faluban, a tűzben 78 ház, köztük az iskola is leégett. 1873-ban a kolerában 11-es haltak meg. 1875-ben életveszélyes volta miatt a régi templomot bezárták, majd 1881-ben le is bontották. A 19. század második felében megindult a szénbányászat a község határában, a bányák 1912-ig működtek, ekkor a gazdaságtalan kitermelés miatt bezárták őket. 1910-ben 540, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott, ezután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, ebben az évben vezették be a villanyt is a településen. 1963-ban megindult az autóbuszközlekedés. Az új kultúrház 1973-ban épült fel.
2001-ben 342 lakosából 255 magyar és 84 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1883-ban épült. Oltárképét 1887-ben festették.
- A plébániát 1765-ben építették.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
