Óriásvöcsök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriásvöcsök
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1989
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vöcsökalakúak (Podicipediformes)
Család: Vöcsökfélék (Podicipedidae)
Nem: Podilymbus
Faj: P. gigas
Tudományos név
Podilymbus gigas
(Griscom, 1929)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriásvöcsök témájú rendszertani információt.

Az óriásvöcsök (Podilymbus gigas) a vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék (Podicipedidae) családjába tartozó faj volt. 1989-ben kihalt.

Életmódja és kihalásának folyamata jól ismert Anne LaBastille amerikai biológusnőnek köszönhetően, aki több mint 25 éven át tanulmányozta a fajt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemalában, az 1700 méter feletti magasságban található Atitlan-tavon élt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokonságban állt az Észak- és Dél-Amerika szerte általánosan elterjedt gyűrűscsőrű vöcsökkel. Megjelenése nagyon hasonlított arra, csak nagyjából kétszer akkora volt. A fajra a 46-50 centiméteres átlagos testhossz volt a jellemző.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészekalja 4-5 fehér tojásból állt.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel csak egyetlen hegyvidéki tóban élt, valószínűleg sosem voltak nagy állományai, ám egészen a 20. század közepéig egyáltalán nem volt ritka faj. Megritkulásának folyamata 1958-ban kezdődött, amikor a horgászturizmus fellendítése érdekében és a helyi fehérjeszükséglet fedezésének okán idegen halfajokat telepítettek a tóba. Ezek, ragadozók lévén, elfogyasztották a vöcsök táplálékát jelentő apró vízi szervezeteket, sőt a fiatal vöcskökre is veszélyt jelentettek. Emellett intenzíven irtották a tavat szegélyező nádast, a vöcskök szaporodó helyét is. 1983-ra már csak 32 egyedük élt, de aztán még tovább csökkent a számuk. 1989-re már csak kettő egyed maradt életben, de még ebben az évben ezek is eltűntek. Ekkortól számítják a fajt a kihalt élőlények közé.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]