Óriásrétisas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriásrétisas
Riesenseeadler.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék
Alcsalád: Rétisasformák (Haliaeetinae)
Nem: Haliaeetus
Faj: H. pelagicus
Tudományos név
Haliaeetus pelagicus
(Pallas, 1811)
Szinonimák

Aquila pelagica

Elterjedés
Haliaeetus pelagicus distr.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriásrétisas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásrétisas témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásrétisas témájú kategóriát.

Az óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkelőterülete a Bering-tenger és az Ohotszki-tenger partvidéke mentén, valamint Kamcsatkán, Szahalinon és az Amur alsó folyása mentén található, ahová a költőpár március elején érkezik.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Haliaeetus pelagicus pelagicus
  • Koreai óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus niger) - a Koreai-félszigeten élt egykor, de a vadászat és élőhelyének tönkretétele miatt az 1950'-es évek végére kihalt

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magassága mintegy 130 centiméter, szárnyfesztávolsága 250 centiméter. Testtömege 6–9 kilogramm. Feje barna, sárgás csőre felett fehér folt található. Szárnya szintén barna, de tövénél fehér szín jelentkezik. Sárga lábán négy hatalmas karom helyezkedik el.

Portré

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiókának rengeteg táplálékot – főleg halat és kisebb vízimadarakat – hordanak. Kisebb emlősöket is zsákmányolnak, és elfogyasztják a tengerpartra kivetett dögöket is. Ritkán akár fiatal fókákat, sőt rókákat is elejtenek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét leginkább nyárfákra vagy nyírfákra, ritkábban meredek sziklafalak kiugrásaira építi. A fészek ágakból készül, és levelek meg tollak bélelik.

A tojó 1–3 tojást rak, általában április végén. A szülők felváltva költik ki a fészekaljat mintegy 40 nap alatt, bár a tojó többet ül a fészken.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]