Óriás tobzoska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriás tobzoska
kitömött óriás tobzoska
kitömött óriás tobzoska
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Tobzoskák (Pholidota)
Család: Tobzoskafélék (Manidae)
Nem: Manis
Faj: M. gigantea
Tudományos név
Manis gigantea
Illiger, 1815
Szinonimák
  • Smutsia gigantea
Elterjedés
Giant Pangolin area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriás tobzoska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tobzoska témájú kategóriát.

Az óriás tobzoska (Manis gigantea) az emlősök (Mammalia) osztályába a tobzoskák (Pholidota) rendjébe és a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj. Az óriás tobzoska a legnagyobb méretű tobzoska-faj. A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1815-ben.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj az egyenlítői Afrika környékén honos, legnagyobb populációi Ugandában, Tanzániában és Kenya nyugati részén élnek. Élőhelye elsősorban az olyan szavannák, és esőerdők, ahol nagy termeszpopulációk élnek és van elegendő víz. Az óriás tobzoska nem él magasan fekvő területeken..

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj átlagos súlya nem ismert, de találtak már 33 kg-ot súlyú óriás tobzoskát. A hímek a nőstényeknél nagyobbak, a hím testhossza eléri a 140 cm-t, a nőstényé a 125 cm-t. Mint arra a neve is utal, ez a legnagyobb tobzoska-faj. Pikkelyei általában barna vagy vörösesbarna színűek. A többi tobzoska-fajhoz hasonlóan nagy méretű, kemény pikkelyei vannak, szőrzete nincs, kivéve a szeme környékén. Az óriás tobzoskának hosszú ormánya, hosszú és vastag farka, mellső lábain nagy karmai vannak. Szaglása nagyon jó. Nagy végbélmirigyeinek váladéka valószínűleg a kommunikációjukat segíti. Járás közben csaknem teljes súlya oszlopszerű hátsó lábaira nehezedik, első karmait begörbíti és lába külső élén jár, így védve karmait. Farkával egyensúlyozva képes a két lábon járásra is.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más tobzoskákhoz hasonlóan az óriás tobzoska is kizárólag rovarevő, fogai nincsenek, rágásra képtelen. Hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, a rovarokat a hangyabolyok és a termeszdombok kibontásával keresi meg. Mind a föld alatti mind a föld feletti hangyabolyokat kedveli.

Viszonylagosan nagy mérete miatt, az óriás tobzoska különösen jól alkalmazkodott a termeszdombok felbontásához. Súlyát farkára támasztja, a termeszvárnak dől, és első karmaival bontja ki a várat. Súlyának és a fizikai behatolásnak köszönhetően a termeszvár gyorsan összeomlik, szabaddá téve a hozzáférést a termeszekhez. A termeszeket az akár 40 cm-es hosszúságot is elérő tapadós nyelvével ragadja meg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más tobzoska-fajokhoz hasonlóan az óriás tobzoska is mozgékony éjszakai életmódot folytat, emiatt megfigyelése nehéz. Általában magányosan jár, bár egyszer megfigyeltek egy egyedet amint odúját egy fiatal egyeddel osztotta meg. Képes a fára mászásra.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriás tobzoska szaporodásáról még nagyon kevés ismeretünk van. Szaporodásáról két feljegyzett beszámoló létezik, az egyik szeptemberi a másik október szaporulat volt, mindkét esetben egy, 500 g-os utód született. A tobzoskákra jellemzően az utódok nyitott szemmel és puha pikkelyekkel születnek, melyek később szilárdulnak meg. Születésükkor még nem tudnak járni, hanem hasukon csúsznak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdőirtás és élőhelyének elvesztése miatt a faj egyedszáma jelentősen csökken. Aggodalomra ad okot létszámának csökkenése és pikkelyeinek vélelmezett gyógyhatása miatti vadászata is. Mivel a faj éjszakai életmódot folytat, még kevés tanulmányt készítetek róla. Jelenlegi természetvédelmi besorolása: nem veszélyeztetett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ciszek, Deborah. "Manis gigantea (giant pangolin)." Animal Diversity Web, University of Michigan Museum of Zoology. June 1999. [1]
  • "Pangolin." African Wildlife Foundation. [2]
  • ITIS szerinti rendszer besorolása

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]