Ónos eső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jégképződés az ónos eső miatt egy villanyoszlopon.
Zlodowacenie - Marznący deszcz 6.JPG

Az ónos eső túlhűlt vízcseppekből álló csapadék, amely a talajra hullva azonnal megfagy, jégbevonatot képez. Ónos szitálásról beszélünk, ha a túlhűlt cseppek átmérője 0,5 mm alatti.

Kialakulását az idézi elő, hogy a felső és alsó hideg légrétegek közé 0 °C-nál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul, és ilyenkor a felső rétegben keletkezett a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esőként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni. Az ónos eső a földet éréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapot-változást az ütközés indítja el, és igen gyorsan zajlik le.

Az ónos eső többnyire a nagy hidegek közeli megenyhülésének előjele. A Kárpát-medence kedvez az ónos eső kialakulásának.

Az ónos vagy ólmos eső a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, mindkét jelzőt régóta használjuk. Az angol, a német vagy az újlatin nyelvekben „fagyott”, „darás” vagy „túlhűtött esőnek” nevezik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]