Ón-tellurid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ón-tellurid[1]
NaCl polyhedra.png
IUPAC-név ón-tellurid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12040-02-7
PubChem 6432000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SnTe
Moláris tömeg 246,31 g/mol
Megjelenés szürke köbös kristályok
Sűrűség 6,445 g/cm3 [2]
Olvadáspont 790°C
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet Halit (köbös), cF8
Tércsoport Fm3m, No. 225
Koordinációs
geometria
oktaéderes (Sn2+)
oktaéderesl (Se2−)
Rácsállandó a = 0,63 nm Å
Termokémia
Hőkapacitás, C 185 J K−1 kg−1
Veszélyek
EU Index nincs listázva
Rokon vegyületek
Azonos kation ón-dioxid
ón-diszulfid
ón-szelenid
Azonos anion szén-monoszelenid
szilícium-monoszelenid
germánium-szelenid
ólom-szelenid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ón-tellurid kémiai vegyület, képlete SnTe. Félfém. Ólommal alkotott ötvözetét (ólom-ón-tellurid) infravörös fényt detektáló anyagként alkalmazzák.

Rendes körülmények között p-típusú félvezető, alacsony hőmérsékleten szupravezető.[3]

Az SnTe termoelektromos anyag. Elméleti számítások szerint n-típusú teljesítménye különösen jó lehet.[4]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tin telluride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lide, David R. (1998), Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 4–90, ISBN 0-8493-0594-2
  2. Beattie, A. G., J. Appl. Phys., 40, 4818–4821, 1969.
  3. (1969.) „Critical Magnetic Fields of Superconducting SnTe”. Physical Review 179 (2), 497. o. DOI:10.1103/PhysRev.179.497.  
  4. (2010.) „THERMOPOWER OF SnTe FROM BOLTZMANN TRANSPORT CALCULATIONS”. Functional Materials Letters 03 (4), 223. o. DOI:10.1142/S1793604710001299.