Ón-szelenid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ón-szelenid
Más nevek ón(II)-szelenid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1315-06-6
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SnSe
Moláris tömeg 197,67 g/mol
Megjelenés acélszürke, szagtalan por
Sűrűség 6,179 g/cm3
Olvadáspont 861 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Tiltott sáv 1 és 2 között
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet kősórács (köbös), cF8
Tércsoport Fm3m, No. 225
Koordinációs
geometria
oktaéderes (Sn2+)
oktaéderes (Se2−)
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T)
A környezetre veszélyes(N)
EU Index 034-002-00-8
R mondatok R23/25, R33, R50/53
S mondatok (S1/2), S20/21, S28, S45, S60, S61
Rokon vegyületek
Azonos kation ón-dioxid
ón-diszulfid
ón-tellurid
Azonos anion szén-monoszelenid
szilícium-monoszelenid
germánium-szelenid
ólom-szelenid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ón-szelenid, más néven ón(II)-szelenid szervetlen vegyület, képlete SnSe. Az elemek közvetlen reakciójával lehet előállítani 350 °C feletti hőmérsékleten.[1]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tin selenide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 525. o (1999). ISBN 963-18-9144-5