Óleum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óleum
Dischwefelsäure - Disulfuric acid.svg
Az óleum molekula szerkezete
Általános
Magyar név Óleum
IUPAC név -
Egyéb nevek Óleum, dikénsav, pirokénsav
Képlet H2S2O7
Moláris tömeg 178 g/mol
Megjelenés Tiszta, színtelen,levegőn füstölgő, szúrós szagú,
olajszerű, viszkózus folyadék
CAS-szám []
EINECS (EG) szám
EG-Index szám
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot - g/cm³, folyadék
Oldhatóság vízben Korlátlanul elegyedik
Exoterm reakció
Olvadáspont - °C
Forráspont - °C
Fizikai állandók
Képződéshő - kJ/mol
Moláris hőkapacitás - J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Korrozív (C) Hazard C.svg
R-mondatok R35
S-mondatok (S1/2), S26, S30, S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
RTECS szám {{{rtecs}}}
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Az óleum (H2S2O7) (latinul oleum = "olaj") vagy füstölgő kénsav színtelen, nagy sűrűségű, levegőn füstölgő sav. A kén egyik oxosava. Sói a diszulfátok, régiesen piroszulfátok.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óleumot kontakt eljárással készítenek, ahol ként oxidálnak kén-dioxiddá, majd további oxidálással vanádium-pentoxid katalizátor jelenlétében kén-trioxiddá, amit tömény kénsavban oldanak fel.

\mathrm{S + O_2 \rightarrow SO_2}\,\!
\mathrm{2\ SO_2 + O_2 \rightarrow 2\ SO_3}\,\!
\mathrm{H_2SO_4 + SO_3 \rightarrow H_2S_2O_7}\,\!

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Laboratóriumban kén-trioxidot lehet előállítani belőle tiszta üveg készülékben, kétszeres vákuumdesztillációval.

Kénsavgyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óleum fontos alapanyaga a kénsavnak. Ugyanis amikor kén-trioxidot oldunk vízben, akkor a lassú oldódás mellett köd képződik, amit nehéz visszaoldani, de amikor a kén-trioxidot kénsavban oldanak, akkor az gyorsan feloldódik ködképződés nélkül. Utána vízzel felhígítják az óleumot, és így nyernek további koncentrált kénsavat.

\mathrm{H_2S_2O_7 + H_2O \rightarrow 2\ H_2SO_4}\,\!

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004., 952., 960., 962., 963. oldal. ISBN 963-19-5255-X

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]