Óbudai zsinagóga

Óbudai zsinagóga
Település	Budapest, III. kerület
Ország	Magyarország
Vallás	zsidó
Építési adatok
Stílus	klasszicista
Építés kezdete	1820
Építés befejezése	1821. július 20.
Tervező	Landherr András
Elhelyezkedése
Óbudai zsinagóga Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 14″, k. h. 19° 02′ 45″47.537083333333, 19.045722222222
Az Óbudai zsinagóga hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbudai zsinagóga témájú médiaállományokat.

Az óbudai zsinagóga (Budapest, III. ker., Lajos utca 163.) Budapest legrégibb, ma is álló zsidó imaháza, az európai klasszicista zsinagógaművészet remeke.

Építésének előzményei

Az első hiteles okmány 1349-ben jelzi a zsidók ottlétét Óbudán. A 18. században a Zichy család védelme alatt állottak és miután megfizették az előírt védelmi pénzt, nagy kiváltságokat kaptak és a hatóság nem zaklatta őket. Megengedték nekik, hogy saját istentiszteletet tartsanak, belügyeikben saját bíróságuk ítélkezzék, hogy ingatlanokat szerezzenek, kóser bort és húst mérjenek. Számos műhelyt, üzemet alapítottak, így például 1784-ben a Goldberg Ferenc aranyműves által alapított kékfestő manufaktúrát. 1787-ben már 320 zsidó család lakta Óbudát, azonban nem zárt negyedben, hanem elszórva éltek. A Zsidó utcai (ma Lajos utca) központban alakult ki először minden szükséges funkció egy rendes hitközséghez. Első zsinagógájuk, melyet az iratok 1738-ban említenek, a Wagenmeister-telken állt. Ezt azonban hamar kinőtték és 1746-ban Zichy grófnő már a megnagyobbításáról rendelkezett.

Emléktábla a zsinagóga falán

Az imaház története

A mai zsinagóga elődje Nöpauer Máté tervei alapján épült 1767-69 között. Ennek az épületnek a falai azonban, a nem megfelelő alapozás és a kedvezőtlenek talajviszonyok miatt, megrepedeztek. 1817-ben a Budai Építő Bizottság szakértőket küldött ki, hogy eldönthessék, kell-e új templomot építeni, a régi rossz állapotban lévő zsinagóga helyére. Végül is úgy döntöttek, hogy a falak nagy részének meghagyásával újjáépítik.

A tervek elkészítésével Landherr Andrást bízták meg. A munkálatok másfél évig tartottak, az épület új déli homlokzatot, oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott. Az ácsmunkát Goldringer X Ferenc, a stukkókat Maurer János készítette. A klasszicista stílusú homlokzat dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. A timpanon alatt héber nyelvű idézet:

כל תפילה וכל תחינה אשר יהיה לכל האדם ופרש כפיו אל הבית הזה

„Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izráel népedből... és kitárja kezét e templomban.”

(I. Királyok VIII. 38.)     

1821. július 20-án szentelték fel ünnepélyes körülmények között az épületet. Jellemző formajegyei: nemes arányok, letisztult formák, monumentalitás, harmónia. Fő méretei: 20,99 × 34,07 méteres alapterület, 13,2 méteres párkánymagasság. Építészetileg csonka bazilikának számít, mivel a belső tér beosztása aszimmetrikus. A hátsó karzaton kívül csak az északi oldalon van karzat. A templomtér impozáns méretei, hatalmas boltozata, karzatainak architektúrája, a bima (a Tóra-olvasó emelvény) művészi formája ellensúlyozta az aszimmetrikus bejárat kedvezőtlen hatását. Belseje is egyedülálló volt, a középen elhelyezett Tóra-olvasó asztalt négy, barokk jegyeket viselő, míves oszlop vette körül; ilyen típusú zsinagógák csak a hajdani Felvidéken és a Duna-menti Apostagon láthatók. Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása volt, maga József nádor is gyakran vitte ki külföldi vendégeit Óbudára, hogy büszkélkedjen vele.

Az 1876-os jeges ár a zsinagógát sem kímélte. A hitközség tagjai ladikkal eveztek be a templomba a Tóra-tekercsekért; a víz a Frigyszekrényig ért.

Az épület belsejét 1900-ban szecessziós stílusban felújították, a villanyt is akkor vezették be. Az 1960-as évek végéig zsinagógaként működött, amikor is a Hitközség akkori vezetői eladták. Előbb itt kapott helyet 1972-ben a mai Textilmúzeum elődje, a Textil Műszaki Múzeum, majd – miután az 1980-as évek elején lebontották a kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat – az épületben a Magyar Televízió alakította ki V. stúdióját. Maga az épület megőrizte eredeti külsejét, de belső terét az új funkciónak megfelelően megváltoztatták.

Az időközben tulajdonossá vált Magyar Televízió 2009-ben felhagyott a műsorgyártással és a raktárként való hasznosítással az épületben.

A zsinagóga 1957 óta műemléki védelem alatt áll.

Vallási élet

A zsinagógában a 2. világháborúig élénk hitélet működött, amikor is a hívők jelentős része a holokauszt áldozata lett. A háború után még háborítatlanul zajlott a közösségi élet 1958-ig; ekkortól a hitközség hívei a Budai Körzethez tartoztak.

A zsinagóga híres rabbija volt:

• Münz Mózes (1790-től 1831-ig)
• Heller Cevi Hirsch (1838-ban)
• Hirsch Márkus (1861-től 1880-ig)
• Klein Gyula (1887-től 1895-ig)
• Adler Illés (1896-tól 1907-ig)
• Wellesz Gyula (1910-tól 1915-ig)
• Schreiber Ignác (1919-től 1922-ig)
• Neumann József dr. (1927-től 1957-ig[?])

2010 tavaszán az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség bérleti szerződést kötött a Magyar Televízióval és birtokba vette a zsinagógát.

Részleges felújítást követően 2010. szeptember 5-én újraavatták, a tóraszekrénybe adományként új tóratekercs került, szeptember 8-án pedig, az 5771. zsidó év kezdete alkalmából újra megnyitották a zsinagóga kapuit, hogy ismét megszólalhasson „Jákob hangja”; így 50 év után ismét visszanyerte közösségi-hitéleti funkcióját. A zsinagóga régi szépségének visszanyeréséhez azonban további belső felújítására lesz szükség, többek között a boltíveken lévő 27 ezer apró Dávid-csillag renoválására.

Források és jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz óbudai zsinagóga témájú médiaállományokat.

Lásd még

• Magyarországi zsinagógák listája
• A zsidóság Magyarországon