Óbudai királyi vár

Az óbudai királyi vár az egyik legfontosabb királyi székhely volt a középkorban Magyarországon.

Előzmény

Előtte a mai Óbudán (akkor ezt hívták Budának) óbudai királyi curia állt, aminek a maradványait a Fő téren tárták fel. Ez a curia különböző méretű kváderekből és másodlagosan felhasznált római kövekből készült. Alaprajza négyszögletes volt, méretében a hasonló korabeli királyi udvarházakhoz hasonlított. Ez az épület azonban nem volt elég tágas, csak korlátozott számú személyek rövid időre való ott-tartózkodását tette lehetővé. Ahogy Óbuda fejlődött, a curia már nem volt alkalmas eredeti céljára, ezért nagyobb, reprezentatívabb épület építését határozták el.

Építése

A vár maradványai az óbudai református templom alatt kerültek elő

Erre alkalmas terület nem volt a király birtokában, de egy 1356-os oklevél szerint a prépost átengedte a királynak a szükséges területet, amiért évi 1 márka aranyat kapott a káptalan.

A vár a 13. század elején épült fel, egységes koncepció alapján. Maradványai a mai református templom alatt (Kálvin utca) kerültek elő, ezeket részlegesen fel is tárták. A középkori város délnyugati területén az itteni földrajzi adottságokhoz igazodó szabályos alaprajzú, síkvidéki erődítést hoztak létre. A várfallal körülvett terület kb. 60 méteres négyzet, és ezt 14-16 méter széles árok vette körül. Ezen kívül újabb, mintegy 100 méter oldalhosszúságú fal épült. Északi oldalán a bejárathoz híd és kapuépítmény tartozott. A kapu a város főutcája felé nézett, és út vezetett innen a belső várba. A belső udvart épületek vették körül, amik közül megmaradt a toronynál a lépcsőzetesen tagolt, vörös és fehér márványból készült kapu alsó része. Ezen a kapun keresztül lehetett bejutni a keleti szárnyban lévő kápolnába. A kápolnának korábban félkörös szentélye volt, később a tízszög 5 oldalával záródó formát alakítottak ki. Az épületen belül padlófűtés nyomai is előkerültek, amik a római rendszerek nyomán készültek. A középső udvarból két kapu nyílt a nyugati és a keleti szárnyba, a déli oldal jó része a mai templom alatt van, ez lehetett a gazdasági épületrész.

A vár a 13. században egyedülálló épület, nincs a országban hozzá hasonló. Előképei között lovagrendi erődítések szerepelhettek, ő maga pedig mintául szolgálhatott a szabályos alaprajzú királyi váraknak.

Királyi székhely

A 13. század végén IV. László és III. András állandó székhelye, az év fontos időszakait töltötték itt. A 14. század elején Vencel is székhelyének tartotta, de Károly Róbert inkább Visegrádot és a budai várat helyezte előtérbe.

Királynői székhely

1343-ban Nagy Lajos anyjának, Erzsébetnek ajándékozta, ettől kezdve volt királynéi birtok. Erzsébet élete végéig itt lakott és jelentős építőtevékenységet végzett. A váron belüli építkezések alig ismertek, csak az északi és keleti szárnyban kerültek elő nyomai. A 13-14. század fordulóján végzett kisebb javítások után az Erzsébet általi átépítések voltak a legjelentősebbek, de a vár alaprendszerét azok sem változtatták meg. Átépítették a épülettömbből kiugró kápolna-szentélyt, és pillérsoros folyosót építettek a keleti szárny mellett

A 14. szzadi óbudai pecséten valószínűleg ezt a várat ábrázolták. A késő középkorban a vár Óbudához hasonlóan vesztett a jelentőségéből, fokozatosan háttérbe került. A török korban romba dőlt, és az újkorra szinte nyomtalanul eltűnt.

Ajánlott irodalom

Budapest im Mittelalter (Braunschweig, 1991)

Forrás

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 223-224. o. ISBN 963-05-6411-4