Íjhalfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Íjhalfélék
(Balistapus undulatus)
(Balistapus undulatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Gömbhalalakúak (Tetraodontiformes)
Család: Íjhalfélék (Balistidae)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Íjhalfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Íjhalfélék témájú kategóriát.

Európai íjhal (Balistes capriscus)
Királynő íjhal (Balistes vetula)
Leopárd íjhal (Balistoides conspicillum)
Picasso-hal (Rhinecanthus aculeatus)

Az íjhalfélék (Balistidae) a csontos halak osztályában a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe tartozó család.

Fésűidomú kopoltyúk, mozdulatlanul összeforrt állkapocs- és állközi csontok, kis szájnyílás és többé-kevésbé elcsontosodott bőrpáncél jellemeznek. Testük oldalt összenyomott; durva csontszemcsékkel, vagy pedig rombusz alakú pikkelyekkel fedett bőrük gyakran pompás, élénk színű a háti úszó 1, 2, ritkán 3 sugara, míg a hasi úszó elcsenevészett vagy egészen hiányzik is. A felső állkapocsban két sor hatalmas véső alakú foggal, a külsőben 8. a belsőben 6; az alsó állkapocsban pedig 8 egyforma fog található, melyekkel még a korallokat és kagylóhéjakat is képesek összerágni. Húsukat nem eszik. Körülbelül 100 faja él a tengerben, kivált a forró égöv alatt; európai tengerekben csak 2 faj ismeretes. Balistes capriscus 20-30 cm. hosszúra is megnő, kétszer oly hosszú, mint magas, bőre tüskétlen, hamuszürke vagy barnás, kis barna-veres foltokkal tarkítva. A Középtengerben él; Néha az Adriai tengerben is található. Balistes vetula 30-40 cm. nagy, sárgásbarna, tarka és háta kék. Az Indiai óceánban él, a gyöngyházkagylókban tesz nagy károkat.[1]

Az íjhal-félék (Balistidae) családját a Balistes-nemzetség bélyegei jellemzik. Csontpáncéljuk lemezei egymás közt mozgathatók. Néhány fajon a farok tövén lévő csontlemezeken lécek vagy tüskék vannak. Csőrük felső káváján, amelyet az összeforradt felső- és közti állkapocs alkot, nagy metszőfogak vannak, mégpedig 8 a külső, 6 a belső sorban; az alsó káván, amely szintén egységes csont, 8 áll egy sorban. Az első hátúszót csak 3 kemény sugár alkotja, amelyek közül a legelső a legnagyobb, s az elülső széle durva, mint a reszelő. A következő tüske elülső részén dudor van, amely az első tüske megfelelő mélyedésébe illik bele, s ez által a fölmeresztett első tövis rögzítődik és csak akkor hajtható be, ha a másodikat lefekteti. Ez a berendezés hathatós védelmi eszköz birtokába juttatta az íjhalakat. Hasúszójukból csak rövid csontdarab maradt meg, de némelyikből még ez is hiányzik. A medencecsont mozgatható és fel tudják mereszteni, s ekkor megfeszül a bőr a hasukon. Klunzinger megfigyelte, hogy ha a Balistes verrucosus L. valami sziklahasadékba menekül és onnan ki akarják húzni, tüskéit nekifeszíti a sziklának. Az íjhalak családjába kb. 30 fajt sorolnak.[2]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]