Étienne Arago

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Étienne Arago
Etienne Arago.jpeg
Élete
Született 1802. február 9.
Perpignan
Elhunyt 1892. március 5. (90 évesen)
Párizs
Nemzetiség francia
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma, vígjáték, vers
Első műve Stanislas
Fontosabb művei Spa. Son origine, son histoire, ses eaux minérales, ses environs et ses jeux
Arago karikatúrája, Cham (Amédée de Noé) rajza

Étienne Arago (Perpignan, 1802. február 9.Párizs, 1892. március 5.) francia író, drámaíró, politikus, a Le Figaro egyik alapítója, 1870-ben Párizs polgármestere.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Technikai tanulmányainak befejezése után az akkori szabadelvűekkel a karbonarizmushoz csatlakozott. A politika mellett az irodalom volt másik szenvedélye. Írókkal barátkozott, Balzac-kal, aki álnevet használt, gótikus regényt írt, de a siker elmaradt. Ekkor az újságírás felé fordult. Részt vett a júliusi forradalomban. 1840-ben a párizsi Vaudeville színház igazgatójaként megbukott. A 1/4 milliós adósságot 1872-ig törlesztette.

Az 1848. februári forradalom alatt a posták igazgatását bízták rá. A júniusi fölkelés után Belgiumba kellett menekülnie. Ott írta hét énekből álló költeményét: Spa, son origine, son histoire, ses eaux, ses environs el ses jeux (Brüsszel, 1851), mely legjobb művei közé tartozik. Az 1851. december 2-ai államcsíny után a francia kormány közbelépésére Belgiumból is kiutasították és Angliába, majd Németalföldre és végül Torinóbaba, ahonnan 1859-ben kegyelemmel tért vissza Párizsba. A császárság bukása után rövid ideig polgármester volt, később nemzetgyűlési képviselő lett, de nemsokára visszavonult a közélettől. 1878-ban az École des beaux arts levéltárosa lett, majd a Luxemburg-múzeum igazgatója.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stanislas (1823)
  • L’Anneau de Gygès (1824)
  • Le Pont de Kehl (1824)
  • Un jour d'embarras (1824)
  • L’Amour et la guerre (1825)
  • Le Compagnon d'infortune (1825)
  • C’est demain le treize (1826)
  • Lia ou Une nuit d'absence (1826)
  • Le Départ, séjour et retour (1827)
  • La Fille du portier (1827)
  • La Fleuriste (1827)
  • Gérard et Marie (1827)
  • L’Avocat (1827)
  • Mandrin (1827)
  • Pauvre Arondel (1827-1828)
  • Les Quatre Artistes (1827)
  • Le Rabot et le cor de chasse (1828)
  • Le Malade par circonstance (1829)
  • Paul Morin (1829)
  • Le Cousin Frédéric (1829)
  • Cagotisme et liberté (1830)
  • Arwed ou Les Représailles (1830)
  • Vingt-sept, 28 et 29 juillet (1830)
  • Madame Dubarry (1831)
  • Les Chemins en fer (1833)
  • La Vie de Molière (1832)
  • Le Prix de folie (1834)
  • Les Malheurs d'un joli garçon (1834)
  • Théophile (1834)
  • Les Pages de Bassompierre (1835)
  • Paris dans la comète (1835)
  • Arriver à propos (1836)
  • Le Démon de la nuit (1836)
  • Casanova au fort St André (1841)
  • Le Mari à la ville et la femme à la campagne (1837)
  • Le Secret de mon oncle (1837)
  • Le Cabaret de Lustucru (1838)
  • Les Maris vengés (1839)
  • Les Mémoires du diable (1842)
  • Brelan de troupiers (1843)
  • Une Invasion de grisettes (1844)
  • Les Aristocraties (1847)
  • Spa. Son origine, son histoire, ses eaux minérales, ses environs et ses jeux. Brüsszel, 1851.
  • Le deux décembre, poème en cinq chants, Brüsszel, 1853.
  • Une voix de l'exil. Poeme. Genf, 1860.
  • Les Bleus et les Blancs. Párizs. 1862.
  • L'hôtel de ville de Paris au 4 septembre et pendant le siège. Párizs, 1874.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]