Északi delfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Északi delfin
Northern right whale dolphin.jpg
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Nem: Lissodelphis
Faj: L. borealis
Tudományos név
Lissodelphis borealis
Peale, 1848
Elterjedés
Cetacea range map Northern Right Whale Dolphin.PNGCetacea range map Northern Right Whale Dolphin.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Északi delfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi delfin témájú kategóriát.

A északi delfin, más néven fekete felemásdelfin vagy északi felemásdelfin (Lissodelphis borealis) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széles elterjedésű. Előfordul az északi Csendes-óceán nyugati részén Kamcsatkától Japánig, a keleti részen a kanadai Brit-Columbiától a mexikói Kaliforniai-öböl északi részéig. A japán tenger déli részén szintén él. Télen néha ellátogat délebbre is. Elterjedési területén, az Aleunt-szigetektől délre, Alaszkánál nagyon kis egyedszámban fordul elő, ezért valószínűleg a keleti és a nyugati populáció elkülönül. Főként a kontinentális küszöbök körül és mögötti mély vizekben található. Néha előfordul a partközelben is, ahol mély tengeri árok húzódik. Egyes területeken telente dél felé vagy a partok felé vándorolhat, nyaranta pedig északra és a nyílt vizek irányában.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetlen, hátúszó nélküli delfin az északi féltekén, tehát nemigen téveszthető össze más cetekkel. feltűnően fekete-fehér mintázata szintén jellegzetes, bár a vízben teste gyakran teljesen feketének tűnik. Talán a legfényesebb testű cet, és mivel gyakran halad sima, lapos ugrásokkal, összetéveszthető a fókákkal és a rozmárokkal. Déli féltekén élő megfelelője, a déli delfin kinézetre nagyon hasonló, de teste annál valamivel hosszabb, és a fehér felületek kisebbek rajta, elterjedési területük közt nincs átfedés. Kissé eltérő színváltozatú állatok élnek Japán környékén, ezek talán önálló alfajt alkotnak. A borjak szürkésbarnák vagy sárgásfehérek, a felnőttekre jellemző színezet az első életév végén alakul ki. Az északi delfin gyakran társul Risso-delfinnel, a csendes-óceáni delfinnel és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinnel, valamint még sok más fajjal is.

Hátúszó: Nincs.

Felnőtt tömeg: Kb. 60-100 kg.

Újszülött tömege: Ismeretlen.

Újszülött mérete: Kb. 80 cm.

Felnőtt mérete: 2-3 m.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyorsan, ugrálva haladó csoport vidám benyomást kelt, az ugrások hossza elérheti a 7 m-t is. Könnyen megriadnak. Menekülés közben a csoport jellegzetes szoros alakulatba tömörül, a sok állat ugrásaitól gyakran habzik a tenger. Lassan is úszhatnak, olyankor csak kicsit zavarják fel a vizet, és alig látható a felszínről. A függőleges ugrások, hasra és oldalra esések, és a farkcsapkodás eléggé gyakori. úszhatnak hajók orrvizében, de általában elkerülik a csónakokat. Átlagos csoportméret 5-200 egyedből áll, de ritkább esetekben 3000 példányt is láttak együtt. Tápláléka halakból, polipokból vagy kalmárokból áll.

Delfinúszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor az északi delfin csoportja megriad vagy egyszerűen csak gyorsan úszik, az állatok hosszú, lapos ugrásokat végeznek. Általában kecsesen érkeznek vissza a vízbe, de néha hasukra vagy az oldalukra is eshetnek, ha menekülnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]