Észak-Korea

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk 조선민주주의인민공화국
Észak-Korea zászlaja Észak-Korea címere
Nemzeti mottó: Biztosan győz, aki hisz és a népre támaszkodik Nemzeti himnusz: Egukka
Fővárosa	Phenjan
é. sz. 39° 2′ k. h. 125° 45′39.0333333333, 125.75
Legnagyobb város	Phenjan
Államforma	kommunista népköztársaság saját megnevezésük szerint dzsucse
Vezetők
Örökös elnök	Kim Ir Szen
Országvezető	Kim Dzsongun
Miniszterelnök	Cshö Jongrim
Hivatalos nyelv	Koreai
Függetlenség	1919. március 1.
Felszabadítás	1945. augusztus 15.
Hivatalos kikiáltás	1948. szeptember 9.
Elődállamok	Korea
Népesség
Népszámlálás szerint	ismeretlen +/-
Rangsorban	50.
Becsült	22 665 345 fő (2009)
Rangsorban	50.
Népsűrűség	198,3 fő/km²
Rangsorban	55.
GDP	2009
Összes	28,2 milliárd (125.) PPP: 40 milliárd
Egy főre jutó	1161 (144.) PPP: 1800
HDI (1995)	0,766 (75.) – közepes
Írástudatlanság	1%
Földrajzi adatok
Terület	120 538 km²
Rangsorban	98
Víz	4,87%
Időzóna	Koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	Észak-koreai von (KPW)
Nemzetközi gépkocsijel	DPR
Hívószám	850
Internet TLD	.kp
Közlekedés iránya	jobb oldali

Észak-Korea, hivatalos nevén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (koreaiul 조선민주주의인민공화국, átírással: Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk), független kelet-ázsiai állam, a Koreai-félsziget északi felén. Délen egy demilitarizált övezet, az Észak- és Dél-Korea közti ütközőzóna határolja, északon a Jalu és a Tumen folyó választja el Kínától, északkeleten pedig a Tumen folyó egy szakasza Oroszországtól.

Az ország a dzsucse eszmét követi, amit az első államelnök, Kim Ir Szen hozott létre. A következő államfő a fia, Kim Dzsongil volt 2011 decemberéig, az ő halálát követően pedig Kim Dzsongun vette át a hatalmat a dinasztikus utódlást folytatva. A dzsucse ideológia fő elve szerint az ország csak saját magára támaszkodhat, de emellett szoros kapcsolatokat ápol más szocialista államokkal is, például Vietnammal, Laosszal, Mianmarral és Kínával. A Szovjetuniónak, mint Észak-Korea fő kereskedelmi partnerének széthullása és az 1990-es évek éhínségei nyomán Kim Dzsongil az 1995-ös reformokkal a hadseregre összpontosító és azt támogató gazdaságot hozott létre.

Fővárosa, legnagyobb városa, valamint gazdasági és politikai központja Phenjan.

A két koreai állam 1953-ban tűzszünetet kötött egymással, de hivatalos, kétoldalú békeszerződést azóta sem írtak alá. Elméletileg a két ország jelenleg is hadban áll egymással.

Természetföldrajz

Észak-Korea térképe

Határok

Határkő Kína és Észak-Korea határán

Az ország északi szárazföldi határát a Jalu (vagy Amnok) és a Tumen folyó alkotja, amelyek a Pektu, az ország legmagasabb pontjának környékén erednek. Az északi határ 1433 km hosszú: 1416 kilométer a kínai Csilin és Liaoning tartományokkal, a maradék 17 Oroszországgal érintkezik. A Pektu közeli határok pontos nyomvonala még nem tisztázott. A partvonal hossza 2495 km.

A második világháború végén a koreai félszigetet a 38. szélességi fok mentén szovjet és amerikai megszállási zónákra osztották. A békeszerződés után a demilitarizált övezet vált az Észak- és Dél-Korea közötti határrá. Ez a rendkívül védett, 4 km széles zóna keletről nyugatra szeli át a félszigetet 241 km hosszan, ebből 238 km fut a szárazföldön.

A kormány a tengerbe 370 kilométer mélyen benyúló szakaszt követel magáénak, ahová engedély nélkül külföldi hajóknak és repülőgépeknek belépni tilos.

Domborzat

Észak-Korea domborzati térképe

A 120 540 négyzetkilométernyi területű Észak-Korea a Koreai-félsziget északi részén fekszik. Területének mindössze 130 négyzetkilométerét borítja víz. A szárazföldeken három ország alkot vele közös határt; Kína és Oroszország északon és Dél-Korea délen, amitől egy két kilométer széles demilitarizált övezet választja el. Nyugaton a Koreai-öböl és a Sárga-tenger határolja. Az ország ezen része a Sárga-tenger felé lépcsőzetes lejtő valamint síkságokkal tagolt dombvidék. A keleti határt képező Japán-tenger partvidéke mentén a Thebek-hegység húzódik. Japán délkeletre fekszik az országtól, a Japán-tenger másik partján.

Legmagasabb pontja a Pektu, amely 2744 méter magas. Legalacsonyabb pontja a Japán-tenger partvidéke mentén található. A legjelentősebb folyók a Jalu és a Tumen.

Vízrajz

Észak-Korea északi és keleti hegyvonulatai alkotják az ország legtöbb folyójának vízgyűjtő területét. A legtöbb folyam nyugati irányban halad és a Sárga-tengerbe torkollik. A leghosszabb a Jalu (vagy más nevén az Amnok) folyó, amely 790 km hosszú. Teljes hosszúságából 678 km-en hajózható. A Tumen folyó, az egyetlen jelentős Japán-tengerbe ömlő folyó 521 km hosszú, de csak 85 km-en alkalmas vízi közlekedésre meredek lejtése miatt. A harmadik leghosszabb észak-koreai folyam a Phenjant kettészelő, 397 km hosszú Tedong. A gleccsertevékenység hiánya és a földkéreg stabilitása miatt a tavak általában kicsik. Észak-koreai adatok alapján az országban 124 termál- és gyógyvízforrás van.

Éghajlat

Az Oszudok-erdő Csagang tartományban

A Pipaszom-sziget Raszon városa mellett

A 38. és 43. északi szélességi fok között elhelyezkedő Észak-Korea éghajlata kontinentális jellegű, négy, jól elkülöníthető évszakkal. Az északi, hegyes területeken zord éghajlati viszonyok uralkodnak. Télen az időjárás leggyakrabban hideg, az ég felhőtlen. A Szibéria felől fújó szelek számos alkalommal okoznak heves hóviharokat. Phenjanban a januári legmagasabb és legalacsonyabb átlaghőmérséklet napközben -3°C és -13 °C. Csapadék decembertől februárig átlagosan 37 napon hullik. A nyarak rövidek, forrók, magas a páratartalom és nem ritka a csapadék a Csendes-óceán felől nedves levegőt szállító déli és délkeleti monszunok miatt. A fővárosban az átlagos legmagasabb és legalacsonyabb nyári hőmérséklet 29 °C és 20 °C. Az éves csapadékmennyiség fele a nyári időszakban hullik. A tavasz és az ősz átmeneti időszakát enyhe időjárás és enyhe légmozgás jellemzi. Az országot évente legalább egyszer tájfun sújtja.

Környezetvédelem

Melegvízű forrás az ország északnyugati részében

A Szovjetunióból és Kínából beszerzett, elavult technológiát használva az ország a koreai háború után elkötelezte magát az iparosítás mellett. Ez az iparosítás és városiasodás károsította Észak-Korea környezetét, ám ennek mértékéről az információhiány miatt nem tudunk. A hasonló gazdasági politikát követő Lengyelország, Csehszlovákia és Románia az 1990-es évek elején rendkívül szennyezett levegővel, vízzel és termőfölddel rendelkezett.

A Legfelsőbb Népi Gyűlés által 1986-ban elfogadott környezetvédelmi törvény egyik kitétele felvetette, hogy Észak-Koreának komoly környezetszennyezési problémái lehetnek. Német kiadványok alapján Nampo, Hamhung és Cshongdzsin a szennyezés által legveszélyeztetettebb városok. A légszennyezés átlagos, mivel az ipar és a lakosság az elektromosságot részesítik előnyben a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben. A levegő szennyezésének elfogadható mértéke köszönhető a gépjárművek és a benzinhasználat tiltásának is. Az országos vízszennyezés nagysága ismeretlen, azonban Phenjanban és környékén nem jelentős.

Történelem

A Koreai-félsziget és környezete egy éjszakai műholdfelvételen. Észak-Korea közvilágítása a szomszédaihoz képest megdöbbentően fejletlen

Amerikai bombatalálat éri Vonszan kikötővárost a koreai háborúban

Korea a második világháború végén felszabadult a japán megszállás alól. Az ENSZ határozata alapján Koreát a 38. északi szélességi fok mentén kettéosztották egy szovjet és egy amerikai megszállási zónára. 1945 augusztusában szovjet fennhatóságú ideiglenes kormányzatot hoztak létre Phenjanban, amely a szovjetbarát Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948-as megalapításáig állt fenn. Észak-Korea vezetője Kim Ir Szen lett. A kettészakadt ország fő célja az újraegyesítés lett. Dél-Korea jelentős amerikai segítséget kapott, a félszigetre amerikai harci alakulatok érkeztek az ingatag dél-koreai kormány megsegítésére. Észak-Korea reménye, hogy egy délen lezajló kommunista hatalomátvétel után egyesül az ország, szertefoszlott. Az északi kormány 1949-ben kezdett fontolóra venni egy esetleges erőszakos egyesítést, de a Szovjetunió támogatását nem tudták megszerezni. Miután 1949 júniusában kivonták az amerikai csapatokat Dél-Koreából és októberben kikiáltották a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaságot, amely hajlandó volt segíteni Észak-Koreának, a Szovjetunió Sztálin vezetésével engedélyt adott dél megszállására. 1950. június 25-én Kim Ir Szen csapatai átlépték a határvonalat és Szöul felé vették az irányt: megkezdődött a koreai háború, a hidegháború első komolyabb konfliktusa. Az ENSZ lobogója alatt több ország, köztük az Egyesült Államok, Dél-Korea megsegítésére sietett és hamar visszaverték az északiak támadását. Kína belépésével fokozatosan egyenlővé váltak az erőviszonyok, a frontvonal a határvonal mentén állandósult. 1953-ban Észak- és Dél-Korea fegyverszünetet kötött, a két Korea azonban technikailag 2007-ig háborúban állt egymással.

A háború után Dél-Korea hadserege fokozatosan fejlettebbé és jobban kiképzetté vált. A békeszerződést számos határmenti hadművelet és merénylet tette próbára. Észak-Korea többször, így 1968-ban, 1974-ben és 1983-ban is megkísérelte megölni az aktuális dél-koreai vezetőket.

Észak-Korea Kim Ir Szen („a nagy vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól az 1994. július 8-án bekövetkezett haláláig. Hatalmának első két évtizedében Észak-Korea gyorsan iparosodott, akkoriban iparilag fejlett országnak számított Ázsiában. Halála után fiát, Kim Dzsongilt nevezték ki a Koreai Munkáspárt főtitkárának (1994. október 8.). 1998-ban a törvényhozó testület megerősítette őt a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki pozíciójában, valamint az „állam legfelsőbb személyének” nyilvánította őt. Az ország nemzetközi kapcsolatai jelentősen javultak, és ennek eredményeként 2000 júniusában megtartották az első Észak-Dél csúcstalálkozót. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatát jelentősen megterheli az, hogy az ország nemrégiben újraindította nukleáris programját.

Kim Dzsongil uralma alatt (az 1990-es évektől) az ország gazdasága jelentős hanyatlásnak indult, az élelmiszerhiány általánossá vált. A segélyszervezetek szerint több millió ember éhezik, emiatt számos észak-koreai lépte át illegálisan a kínai határt, hogy élelmet szerezzen.

• Lásd még: Koreai háború

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Észak-Korea saját bevallása szerint dzsucse (önellátó) állam Kim Ir Szen, az államalapító, valamint fia és örököse, Kim Dzsongil személyi kultuszával. Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála után nem neveztek ki senkit utódjául, hanem a köztársaság örökös elnökének kiáltották ki. Az ország államformáját nem hivatalosan kommunista örökletes monarchiának lehet mondani, ahol a Kim-dinasztia uralkodik.

Észak-Korea megalakulása óta három alkotmánya volt. A jelenleg érvényben levőt 1998. szeptember 5-én fogadták el, az előzőket 1948-ban és 1972-ben. Az alkotmány szabályozza a kormányzat működését és a Koreai Munkáspárt jogköreit a kormányzással kapcsolatban.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Normálisan a miniszterelnök az állam vezetője, bár az igazi hatalom Kim Dzsongil kezében van, aki a KMP és a hadsereg feje. Ezen felül rengeteg más tisztség van még, de a Koreai Munkáspárt Főtitkári, a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki és a Koreai Népi Hadsereg főparancsnoki címe a legfontosabb. Az államon belül általában „kedves vezér” néven emlegetik, míg apját, Kim Ir Szent, „nagy vezérnek” hívják. A miniszterelnök elsősorban a gazdaságpolitikáért felelős. 2010. júniusában új miniszterelnököt neveztek ki Cshö Jongrim személyében.

A törvényhozás szerve a Legfelsőbb Népi Gyűlés, az ország egykamarás parlamentje. Tagjai a 687 választókörzet küldöttei, őket 5 évente választják meg. Minden küldött a Demokratikus Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért nevű pártot képviseli, amely alá a Koreai Munkáspárt is tartozik. Rendszerint csak évente párszor ülésezik, ekkor általában jóváhagyják az uralkodó párt döntéseit. Bár a Népi Gyűlés feladata a törvényhozás, gyakran átruházza ezt a hatalmat a kisebb, de erősebb elnökségre, amelyet a tagjai közül választanak. Az elnökség dönt akkor is, amikor a Gyűlésnek épp nincs ülésszaka.

Politikai pártok és viszonyok

Észak-Korea pártállam. Az uralkodó párt a Demokrata Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkáspárt és két kisebb politikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Ezek a pártok nevezik ki a Legfelsőbb Népi Gyűlés összes képviselőjét.

Az Amnesty International kétszázezer politikai fogolyról számol be, akik a koncentrációs táborokhoz hasonló körülmények közt élnek.

Közigazgatási felosztás

Az ország közigazgatási felosztása

	Magyar név	Koreai név
Közvetlenül irányított városok
1	Phenjan (főváros)	평양 직할시
Különleges közigazgatású régiók
2	Keszong iparvidék	개성 공업 지구
3	Kumgangszan turisztikai régió	금강산 관광 지구
4	Sinidzsu különleges közigazgatású régió	신의주 특별 행정구
Tartományok
5	Csagang	자강도
6	Pjongpuk	평안 북도
7	Pjongnam	평안 남도
8	Hvangnam	황해 남도
9	Hvangpuk	황해 북도
10	Kangvon	강원도
11	Hamnam	함경 남도
12	Hampuk	함경 북도
13	Rjanggang *	량강도
* Helyenként Janggang néven szerepel.

Védelmi rendszer

Kim Dzsongun a hadsereg főparancsnoka és a Nemzetvédelmi Bizottság elnöke. Az ország fegyveres erői a Koreai Néphadsereg nevet viselik. Négy részre oszlik: ezek a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a rakétavezérlő ügynökség. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma alapján az észak-koreai haderő az ötödik legnagyobb a világon, a személyi állomány mérete meghaladja az 1,2 milliót. A 17–54 év közötti férfi lakosság 20%-a a hadsereg katonája.

Észak-Koreában a legmagasabb az egy főre jutó katonai személyzet száma: minden 25 lakosra jut egy katona. Az országé egyike a legnagyobb különleges erőknek, amelyeket háború idején az ellenséges vonalak mögötti szabotázsra képeztek ki. A Néphadsereg katonáinak nagy része a dél-koreai határon, az erősen védett demilitarizált övezet mentén állomásozik. A szárazföldi erőknek nagy számú felszereléseik vannak, több mint 4000 harckocsi, 2500 páncélozott szállító harcjármű, 17 000 tüzérségi üteg és 11 000 légvédelmi ágyú áll rendelkezésére, a haditengerészetnek legalább 915 hajója van, a légierő repülőgépeinek száma meghaladja az 1700-at. A felszerelés második világháborús járművek és kézifegyverek, hidegháborús, valamint modernebb, szovjet fegyverek keveréke.

Nukleáris program

Észak-Korea éveken át dolgozott nukleáris programján. A programot élelmiszer- és fűtőolaj-segítség fejében többször is felfüggesztették, majd - jellemzően az egyezmények megszegésére, illetve amerikai és dél-koreai katonai fenyegetésre hivatkozva - újrakezdték.

Az ország első atombombáját 2006. október 9-én robbantotta fel. A bomba ereje jóval kisebb volt a tipikus, maghasadáson alapuló (urán- vagy plutóniumalapú) bombákénál, feltehetőleg a bomba „befulladt” (a hasadóanyagot nem sikerült elég hosszú ideig egyben tartani ahhoz, hogy kellő mennyiségben részt vegyen a maghasadásban).

2009. május 25-én Észak-Korea sikeresen végrehajtotta második kísérleti földalatti atomrobbantását. Az ügy miatt még aznap rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A KCNA hivatalos phenjani hírügynökség szerint a kísérleti atomrobbantás az észak-koreai nukleáris elrettentő erő erősítését célzó lépések részét képezi, amelyek az ország védelmét szolgálják.

Népesség

Népességi mutatók
Népesség	22 665 345 fő	(2009)
Népességnövekedés	0,42%	(2009)
Várható élettartam	férfiak: 61,23 év nők: 66,53 év	(2009)
Írástudatlanság	1%	(2009)
Férfiak/nők aránya	0,95	(2009)

Legnépesebb települések

• Phenjan (평양), 3 171 800 fő
• Hamhung (함흥시, 咸興市), 821 200 fő
• Cshongdzsin (청진시, 淸津市), 674 000 fő
• Nampho (남포 특별시), 655 100 fő

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A Koreai-félszigetet először a tunguzok népesítették be, akik Ázsia északnyugati részéből érkeztek erre a területre (akárcsak Mandzsúriát), a koreaiak és a mandzsúriaiak még ma is mutatnak hasonlóságokat.

Észak-Korea buddhista és konfucianista vallási örökséggel rendelkezik, de kimutatható a kereszténység és a cshondoizmus hatása is. Az alkotmány szerint a vallásgyakorlás engedélyezett, bár az ország hivatalosan ateista. A legelfogadottabb vallás a buddhizmus, mivel az az állam szerint nagy befolyással bírt az ország történelmére, a keresztények viszont gyakran találják magukat szembe a hatóságokkal és gyakran üldözik is őket.

A koreaiak származásukat és nyelvüket tekintve egységesek. Habár Észak-Koreában nincsenek bennszülött kisebbségek, az országban él egy kis kínai közösség (kb. 50 000 fő).

Oktatási rendszer

Phenjani diáklány

Észak-Koreában az oktatásügy az állam szigorú ellenőrzése alatt áll. Az oktatás ingyenes, 4 és 15 év között kötelező. Az iskolarendszer 4 fokozatból áll: 2 éves óvodából (amelyből csak a második év kötelező), 4 éves általános iskolából (népiskolából), 6 éves középiskolából és a már nem kötelező felsőfokú oktatásból, egyetemekből és főiskolákból. Az írástudók aránya 15 év felett 99%, hasonlóan a legtöbb fejlett és fejlődő országhoz. 2000-ben nyilvánosságra hozott észak-koreai adatok szerint több mint 2,2 millió gyerek járt óvodába, 1,6 millió általános iskolába és 2,1 millió középiskolába. Az ország több mint 300 felsőfokú intézményét csaknem 1,9 millió hallgató látogatta. A tanárok számáról szóló információk jóval régebbiek: az UNESCO 1988-as adatai szerint 232 000 tanár tanított az észak-koreai oktatásügyben.

2007-ben Észak-Korea megkezdte oktatási rendszerének reformját. Nagyobb hangsúlyt fognak fektetni az idegen nyelvek oktatására és a számítógépekkel való munkára, előnyben fogják részesíteni a kreativitást a memorizálással szemben.

Gazdaság

Általános adatok

Az ország gazdasága iparra öszpontosító, központilag irányított, autarkikus tervgazdaság. Kuba mellett Észak-Koreáé a két teljesen központosított, állami tulajdonú gazdaság egyike.

A zárt gazdálkodási forma azt jelenti, hogy nincs kapcsolat a külvilággal, ezzel a gazdaság jelentős növekedési potenciáltól esik el. Néhány feltételezés szerint az észak-koreai gazdaság stratégiai elhelyezkedése, olcsó, fiatal és jól képzett munkaerejének köszönhetően akár évi 6–7%-kal is bővülhetne a megfelelő intézkedések és reformok mellett.

Hatalmas gép- és szerszámgyár Hicshonban, a Csagang tartományban

Az 1960-as és 70-es években az ország gazdasága jelentős mértékben fejlődött, az 1970-es évekig néhány elemző szerint erősebb és fejlettebb volt mint a szomszédos Dél-Koreáé. A kormány kezében lévő ipar termeli az ország iparcikkeinek döntő többségét. Amióta Kim Dzsongil bevezette a hadsereget előnyben részesítő politikáját, a szongunt, az ország az ipari termelésben a nehéz hadiiparra és annak termékeire összpontosít. A vezetők ezzel a politikával kívánták életben tartani a gazdaságot az éhínségek és a mezőgazdaság katasztrofális helyzete ellenére, ám az ország évente mindössze 1-2%-os növekedést tud produkálni. Az észak-koreai gazdaságról szóló adatok azonban csak durva becslések, mivel az ország nem ad ki semmilyen hivatalos információt és a vezetés titkolózása nehézzé teszi az értékelést. A nemzetközileg elfogadott adatok szerint Észak-Korea évente 5 milliárd dollárt költ a világ negyedik legnagyobb haderejének fenntartására 20,9 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből, miközben Dél-Korea 852,74 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből 15,47 milliárd dollár költ a védelmi erőire. 2002-ben néhány gazdasági reform (mint a szongun) miatt megnőtt az infláció és vele együtt az alapvető élelmiszerek és ipari termékek ára.

Vonszan jelentős kikötőváros és katonai támaszpont az ország délkeleti részén

Az 1990-es években Észak-Korea számos természeti katasztófa, gazdasági bizonytalanság, rengeteg éhínség és a keleti blokk (amelybe az ország tartozott a hidegháború alatt) felbomlásának szemtanúja lehetett. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy a gabonafélék rendkívüli hiánya lépett fel, ami Észak-Koreában 1990 és 2000 között csaknem 2 millió embert ölt meg. 1999-ben a nemzetközi segélyek csökkentették ezekeknek a haláleseteknek a számát, de az, hogy Észak-Korea folytatta nukleáris programját az élelmiszeri és ipari segélyek szállításának megszakítását eredményezte. 2005 tavaszán a Világélelmezési Program jelentése szerint újra élelmiszerhiány állhatott fel a szocialista államban. Ennek megakadályozására az ország vezetése több millió városlakót küldött rizsfarmokra a betakarítási és termesztési munkák megsegítésére. 2005-ben a Kína által élelmiszersegélyekre felajánlott 577 000 tonna élelmiszer 92%-a Észak-Koreába érkezett, ami az országba küldött segély 59%-át tette ki. Dél-Korea volt a második legtöbbet adományozó állam 2005-ben a segélyek 36%-ával. Ezek ellenére az észak-koreai lakosság 22%-a alultáplált és a jelenlegi adatok szerint az éhínség még jelenleg is tovább folytatódik.

Az ország egy főre jutó bruttó hazai terméke az 1995–2004-es időszakban, amerikai dollárban

2006-ban az Amnesty International jelentése szerint egy az észak-koreai kormány, az UNICEF és a Világélelmezési Program által végzett felmérés kimutatta, hogy az észak-koreai gyerekek 7%-a súlyosan alultáplált, 34%-a kórosan alultáplált és 23,4%-a rendkívül sovány.

Észak-Korea ma is élelmiszersegélyeket kap Kínától, Dél-Koreától és az Amerikai Egyesült Államoktól nukleáris programjának beszüntetéséért cserébe. 2005. júniusában az Egyesült Államok bejelentette, hogy 50 000 tonna élelmiszert küld Észak-Koreába, miközben 2004-ben 50 000, 2003-ban pedig 100 000 tonna segélyt nyújtottak. 2005. szeptember 19-én Észak-Koreának élelmiszerküldeményt ígért Dél-Korea, az Egyesült Államok, Japán, Oroszország és Kína kormánya szintén a nukleáris program leállítása ellenében. Kína a jelentős élelmiszersegélyek mellett kőolajat is exportál Észak-Koreába, a világpiacinál jóval alacsonyabb áron. Ez az országba érkező összes kőolajszállítmány 80-90%-át teszi ki.

2002. júliusában Észak-Korea kapitalista gazdasági formával kezdett el kísérletezni a Keszong Iparvidéken. Azóta már néhány más különleges közigazgatású régiót is kialakítottak, mint például Sinidzsunál, a kínai határvonal mentén. A rendelkezésre álló adatok szerint Phenjanban a mobiltelefonok száma a 2002-es 3 000-ről 2004-re 20 000-re nőtt, bár 2004 júniusában a mobiltelefonok használatát a kormány ismét betiltotta. Néhány, a legfelsőbb észak-koreai vezetés szerint „kapitalista elem” az országban a különleges zónákon kívülre is elterjedt (például hirdetőtáblák találhatók meg számos autópálya mentén). Az országba látogatók keszoni és phenjani szabadtéri piacokról is beszámoltak, ahol a gazdák szabadon árusíthatják termékeiket.

A dél-koreai Egyesítési Minisztérium alapján Észak-Korea bruttó hazai terméke 1999-ben 6,2%-kal, de 2001-ben már csak 1,3%-kal, 2002-ben 3,2%-kal, 2003-ban 1,2%-kal és 2004-ben 1,8%-kal nőtt.

Gazdasági ágazatok

Az észak-koreai gazdaság meghatározó ágazata az ipar 43,1%-kal, ezt követik 33,6%-kal a szolgáltatások és 23,6%-kal a mezőgazdaság. Az ipar főként a harci eszközök gyártásán alapszik, de fontos a gépgyártás, a textilipar, a bányászat, a fémkohászat, a vegyipari termékek előállítása, az élelmiszerfeldolgozás és a turizmus is.

A Csagang tartományban található Hungju farm, amely Kanggje polgárait látja el

Mezőgazdaság

• Legfontosabb termesztett növények: rizs, kukorica, burgonya, kölesfélék, árpa, búza, szója, dohány
• Legfontosabb tenyésztett állatok: sertés, szarvasmarha, juh, kecske, selyemhernyó

A koreai háború után romokban heverő mezőgazdaság fellendítése rendkívül nehéz feladat volt. Az ország csekély természeti forrásai korlátolták a mezőgazdasági növekedést. Az éghajlat, a terepviszonyok a termőföld minősége nem megfelelő a gazdálkodásos életmódhoz. Az összterület mindössze 18%-a, azaz 22 000 négyzetkilométer művelhető, mivel az ország nagy része egyenetlen, hegyes vidék. A csapadékmennyiség régiónként és évszakonként szabálytalanul váltakozik. Észak-Korea nagy részében az éves csapadék fele a három nyári hónapban hullik. Az időjárás nagyban függ a tengerszint feletti magasságtól is. A 400 méter felett fekvő területek a kevés csapadék és a terméketlen talaj miatt a legeltetésen kívül alkalmatlanok bármilyen mezőgazdasági kihasználásra. Az előbb felsorolt tényezők kedveznek a rizstermesztésnek a melegebb, öntöző- és árvízvédelmi rendszerekkel felszerelt területeken. Ahol azonban ezek hiányoznak ezen feltételek, a gazdálkodók kénytelenek az országban közkedvelt rizst gabonafélékkel és más növényekkel helyettesíteni.

A gazdálkodás a három nyugati tengerparti tartományban összpontosul, ahol hosszabb a tenyészidő, kedvező a terület magassága, a csapadék egyenletes eloszlása és a jó minőségű termőtalaj kedvezően hat a mezőgazdaságra. A keleti parton szintén egy hasonlóan alkalmas, keskeny öv fut végig a három keleti régióban. A belső tartományok azonban túl hegyesek, hidegek és szárazak a gazdálkodáshoz. Ezek a hegyek tartalmazzák Észak-Korea fakészleteinek nagy részét, a csúcsok lábánál pedig haszonállatok legeltetése és gyümölcstermesztés folyik.

Mivel a dzsucse, az állam hivatalos ideológiája az önellátáson alapul, az ország mezőgazdaságának a teljes lakosságot el kell látnia. A kormány egyik célja a városi és a vidéki rétegek közti különbségek csökkentése, ami a mezőgazdaság folyamatos fejlesztését igényli. Az ország stabilitása egy folyamatos ütemben növekedő mezőgazdasági termeléstől és egy jól átgondolt árszabályozási rendszertől függ.

Az észak-koreai mezőgazdasággal legátfogóbban foglalkozó mű Kim Ir Szen Szocialista Agrárkérdés Országunkban című könyve, amelyben az író a kormány lehetőségeit feszegeti a mezőgazdaság terén. Kim alkotásában kihangsúlyozta a vidék technológiai és oktatásügyi fejlesztésének fontosságát, a köztulajdon és a közös vezetés kialakításának elkerülhetetlenségét. Az iparosítással 1945-ről 1990-re 63,5%-ról 26,8%-ra csökkentek a mezőgazdaságból származó bevételek. A foglalkoztatottak száma is csökkent: 1960 és 1989 között 23%-kal.

Kereskedelem

Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnerei Kína és Dél-Korea. A Kínával folytatott kereskedelem 2003-ban 38%-os növekedést mutatott és ezzel 1,02 milliárd dollára nőtt, Dél-Korea pedig 12%-os növekedést és 724 millió dollárnyi emelkedést könyvelhetett el.

Lásd még: Észak-Korea ipara, Észak-Korea energiapolitikája

Közlekedés

Az országnak 23 000 km-es közúthálózata és 8533 km-es (ebből 3194 km villamosított) vasúthálózata van.

A legfontosabb kikötők Nampho és Hungnam városok. Az ország egyetlen nemzetközi repülőtere a Phenjanban lévő Szunani nemzetközi repülőtér.

Kultúra

Kulturális intézmények

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségének része a Kogurjo-síremlékek.

Tudomány

Észak-Korea kiemelt ügyként kezeli az elektronikus hadviselést és a CIA-val összemérhető képességű hackerek kifejlesztését, akik a déliek szerint már több alkalommal támadták szervezeteiket.

Űrkutatás

Észak-Korea 2009. április 5-én kísérleti rakétaindítást hajtott végre, melynek során egy Taepo-Dong-2 rakétát lőttek ki a Csendes-óceán irányába. A hivatalos bejelentés szerint műholdat kívántak pályára állítani, külföldi megfigyelők szerint azonban kísérleti rakétaindításról volt szó.

A rakéta mintegy 3800 km-t tett meg, közben rövid ideig elérte a 80 km-es magasságot, nagyjából a világűr határát.

A tervezettel ellentétben a szilárd hajtóanyagú harmadik fokozat begyújtásakor hiba történt, miután a második fokozat normál üzeme véget ért, a Japán Védelmi Minisztérium és az Amerikai Védelmi Minisztérium jelentése szerint. A jelentést radarokkal való követésre és az Amerikai Légierő korai műholdas riasztórendszerének adataira alapozták. A rakéta fejlett irányítási rendszerrel rendelkezett.

A második fokozat Scud-ER rakétahajtóművet használt (ER: extended range = megnövelt hatótávolság).

Hagyományok, néprajz

Lásd még: Észak-Korea irodalma, Észak-Korea zenéje.

Az országban óriási személyi kultusz alakult ki Kim Ir Szen és Kim Dzsongil körül, és a legtöbb észak-koreai irodalmi alkotás, zenei mű, színházi előadás és film őket dicsőíti.

Észak-Koreában igen népszerű esemény a Tömegjátékok, a legutolsó és egyben a legnagyobb az Arirang nevet viselte. A két hónapon át tartó rendezvényen, hetente hat éjszakán összesen több mint 100 ezer előadó lépett fel. A Tömegjátékokon gimnasztikai és tánc előadások láthatók összehangolt koreográfiával, amelyek Észak-Korea történelmét és a Koreai Munkáspárt forradalmát dicsőítik. Ezeket a játékokat Phenjanban tartják különböző helyszíneken (amelyek a játékok méretétől is függenek), mint például a Május Elseje Stadionban.

Az állam kultúráját hivatalosan a kormány védelmezi. A vezetés hatalmas kulturális központokként funkcionáló épületeket építtetett, mint például a Nagy Népi Tanulás Palotája vagy a Népi Kultúra Palotája (mind a kettő Phenjanban található). A fővároson kívül található az ország legnagyobb színháza, a hamhungi színház, és minden városban található központilag irányított színház és stadion.

A 1910 és 1945 közötti megszállás alatt Japán asszimilációs politikát folytatott a területen, ami erősen megviselte a helyi kultúrát: a koreaiakat arra kényszerítették, hogy japánul tanuljanak, fogadják el a névrendszert és a sinto vallást, és megtiltották, hogy az iskolákban, hivatalokban és nyilvános helyeken koreaiul beszéljenek. Számos koreai emlékművet és palotát romboltak le ez idő alatt, így például a Konkpogkunkot és elpusztítottak minden fellelhető iratot, amelyekben Japánt rossznak ábrázolták.

2004 júliusában a Kogurjo-síremlékek felkerültek az UNESCO Világörökségeinek listájára, és ezzel az első észak-koreai műemlékké váltak a listán.

Sport

• 

  Keszong

• 

  Phenjani park

Források

• Andrea Matles Savada: North Korea: A Country Study. Kongresszusi Könyvtár, USA, 1993.
• CIA - The World Factbook -- Korea, North

Lásd még

• autarkia - közgazdasági önellátás
• Ahn Chol
• Tangszini opszumjon, csogukto opszta
• Hotel Rjugjong

Külső hivatkozások

• hvg.hu koreai melléklete (háttér, cikkek)
• How Pyongyang See USA (propaganda pictures) - Hogyan láttatja Észak-Korea az amerikai hadsereget.
• néhány információ az országról

Riportok az ország 2010-es látogatása után

• Őrök és poloskák követik a külföldieket Észak-Koreában (Index, 2010. június 1.)
• Ceauşescu nyeretlen kezdő volt ehhez képest (Index, 2010. június 26.)

További riportok, filmek, képek

• Észak-Korea – Élet a Minigaz tövében (Mandiner, 2011. április 3.)
• Képek (Flickr)
• (angolul) Egyórás útifilm három részben
• (angolul) Másfél nap felügyelet nélkül Észak-Koreában, YouTube-összefoglaló: 1. rész, 2. rész