Észak-kínai-síkság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Észak-kínai-síkság

Az Észak-kínai-síkság (kínai: 华北平艕, pinjin: Huáběi Píngyuán) Kelet-Ázsia legnagyobb területű alluviális síksága, a Sárga-folyó hatalmas mennyiségű sárga löszt rak le. A síkságot északról a Jensan-hegység, nyugatról a Sanhszi fennsík Tajhang-hegység, délről a Jangce-síkság, keletről pedig a Pohaj-tenger, a Santung-félsziget és a Sárga-tenger határolja. A Sárga-folyó keresztül folyik a síkságon és a Pohaj-tengerbe ömlik.

A Szanmenhszia gáton túl elhelyezkedő többfunkciós Hsziaolangti gát a Sárga-folyó Észak-Kínai síkság előtti utolsó völgyénél helyezkedik el. A síkság elfoglalja Henan, Hopei és Santung tartományok legnagyobb részét illetve a Jangce deltájánál belenyúlik észak-Csiangszu és Anhui tartományokba. A Sárga-folyó végigkanyarog a síkság termékeny, sűrűn lakott földjein és végül a Pohaj-tengerbe ömlik. Az a hatalmas terület Kína legjelentősebb mezőgazdasági része, amelyen kukoricát, cirkot, búzát, zöldségeket és gyapotot termesztenek. A síkság beceneve a "sárgaföld országa".

A síkság déli részét hagyományosan Központi-síkságnak (kínai:中原, pinjin:Zhōngyuán) neveik, amely a kínai civilizáció bölcsője volt.[1] A tengerszint felett kevesebb mint 50 méteren fekvő síkság területe Magyarország területének több mint négyszerese (409,500km2). Ez a terület a világ egyik legsűrűbben lakott régiója.

A síkság északkeleti részén fekszik fekvő Peking fontos iparváros és Tiancsin várossal együtt kereskedelmi központ. A Santung tartományban lévő Sengli olajmező jelentős olajkészletekkel rendelkezik.

Történelmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A síkság földrajza meghatározza a hely alapvető kulturális és politikai történetét. A Jangce-folyótól délre fekvő tartományokkal ellentétben a síkságon nincsenek természet alkotta akadályok - sem hegyek sem folyók - ezért gördülékenyen megy a kommunikáció lóháton is. Így beszélt nyelv is viszonylag egységessé vált ezen a területen, Kína déli területeihez képest.[2] £ Északról számtalan támadás érte a síkságot, mivel az északi sztyeppék és sivatagok felől semmilyen természetes akadály sem állta a Közép-Ázsiából és Mandzsúriából érkezők útját. Ez az ok vezetett később a Kínai nagy fal megépítéséhez. A síkság talaja termékeny, ám az időjárás kiszámíthatatlan. Emiatt gyakoriak az áradások és a szárazság.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BASIC INFORMATION ON CHINA
  2. Ramsey, S. Robert, The Languages of China. Princeton University Press (1987), pp. 19-26.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koordináták: é. sz. 36° 34′ 48″, k. h. 117° 09′ 36″