Észak-Korea hadereje

Koreai Néphadsereg 조선인민군 (Csoszon Inmingun)
A Koreai Néphadsereg zászlaja
Dátum	1948. február 8./1932. április 25. –
Ország	Észak-Korea
Méret	aktív személyzet: 1 190 000 fő
Diszlokáció	főparancsnokság: Phenjan
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnok	Kim Dzsongun (a Koreai Néphadsereg főparancsnoka)
Kultúra és történelem
Háborús részvétel	második világháború (1945), koreai háború (1950-53)
Évfordulók	április 25.

Észak-Korea hadereje, a Koreai Néphadsereg a világ negyedik legnagyobb hadserege több mint 1,2 milliós létszámával és 7,7 milliós fegyveres szervezeteivel és tartalékos erőivel. A haderő legnagyobb része (70%) a fegyvermentes övezet 238 km-es hosszában van elhelyezve. A kötelező sorkatonai szolgálat 17 és 30 év között van meghatározva, a szolgálat ideje haderőnemektől függően 5-10 év között változik. A leszerelt sorállomány kiegészítő katonai szolgálatot folytat 60 éves koráig. Számos önkéntes nő is szolgál sorkatonaként a női alegységekben. Becslések szerint az ország a GDP 27%-át költi katonai kiadásokra. A fegyveres erők a szárazföldi haderőből, a különleges rendeltetésű erőkből, a légierőből és a haditengerészetből állnak.

Vezetés, irányítás

A haderő főparancsnoka a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke, jelenleg Kim Dzsongun. A Nemzeti Védelmi Tanács és a Koreai Munkapárt Központi Katonai Bizottsága szoros együttműködésben irányítják a haderőt. A tanács irányítja közvetlenül a fegyveres erőket, létesíti vagy szünteti meg a védelmi szektoron belül az állami intézményeket, nevezi ki és helyezi beosztásba, vagy menti fel beosztásukból a tábornokokat, válság esetén elrendeli a mozgósítást vagy a háborús helyzetet. A Központi Katonai Bizottság feladata a katonapolitika meghatározása, a védelmi tervek kialakítása, valamint a jelentősebb katonai beszerzések eldöntése. A védelmi miniszter feladata képviselni a néphadsereget és koordinálni a védelmi tevékenységgel összefüggő adminisztrációs feladatokat. A miniszter a Nemzeti Védelmi Tanács elnökének van alárendelve. A minisztériumon belül található a Vezérkar, a Politikai Főcsoportfőnökség és a Katonai Biztonsági Parancsnokság. A Vezérkar gyakorolja a parancsnokságot a teljes néphadsereg felett, feladata a hadászati és hadműveleti tervek elkészítése és a kiképzés végrehajtása. A nemzetbiztonsági rendszer adminisztrációs-logisztikai részéhez tartozik még a gazdasági minisztérium Második Gazdasági Bizottsága, amely a hadiipart ellenőrzi és közvetlenül a Nemzeti Védelmi Tanácsnak jelent.

Fegyveres erők létszáma

A szárazföldi csapatok létszáma 1 170 000 fő, amelyből 87 000 fő a különleges műveleti csapatokhoz tartozik. 19 hadműveleti magasabb egységből áll, ebből egy harckocsi-, négy gépesített, kilenc lövész-, egy pedig tüzérhadtest. Ezen kívül hadműveleti magasabb egység a Phenjani Védelmi Parancsnokság, a Határőrség Parancsnoksága, a Rakétacsapatokat Irányító Iroda (korábban Tüzérségi csapatokat Irányító Iroda), valamint a Könnyű Lövész Kiképzést Irányító Iroda (gyakorlatilag a különleges csapatok parancsnoksága). A 19 magasabb egységet 80 hadosztály (beleértve a tartalék kiképző hadosztályokat is), 30 tüzérdandár, 20 gépesített dandár, tíz harckocsidandár és hét harckocsiezred alkotja. A szárazföldi csapatok hadműveleti lépcsők szerint diszlokálnak. Az első lépcsőben, a fegyvermentes övezet mentén található (sorrendben nyugatról keletre) a IV., a II., az V. és az I. lövészhadtestek, a 815. gépesített és a 820. harckocsihadtest, valamint a 806. gépesített hadtest. Szintén az első lépcsőhöz tartik a 620. tüzérhadtest mintegy 250 nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerrel (240 mm-es sorozatvető és 170 mm-es önjáró tarack), amelyek települési helyükről is képesek elérni a déli fővárost, Szöult. A második lépcsőben állomásozik a III. és VII. lövészhadtest, valamint egy lövészhadtest, amelynek hadrendi száma nem ismert. A második lépcsőhöz tartozik még a Phenjani Védelmi Parancsnokság. A harmadik lépcsőt az ország mélységében a VIII. lövészhadtest, a 425. és a 108. gépesített hadtestek alkotják. A szárazföldi csapatok fő fegyverzetét 560 könnyű harckocsi (PT-76, T-62, T-63 úszó harckocsik), 3 500 közepes harckocsi (T-54, T-55, T-59 és T-62), 2 500 páncélozott szállító harcjármű (BTR gumikerekes változatai, Type M-1973, és kisebb mennyiségben BMP), 3 500 tüzérségi löveg (három FROG-rendszer, 100-170 mm-es tarackok), 4 400 önjáró tüzérségi löveg (152 és 170 mm-es), 2 500 sorozatvető (107, 122, 132 és 240 mm), 7 500 aknavető, ismeretlen számú irányított páncéltörő rakétakomplexum, 1 700 hátrasiklás nélküli löveg és 11 000 légvédelmi gépágyú (14,5 mm-es, 37 mm-es és 57 mm-es légvédelmi tüzérségi eszközök), valamint SA-7B rövid hatótávolságú kézi légvédelmi rakétaindító eszközök. A harckocsidandárt négy közepes és egy könnyű harckocsizászlóalj alkotja. A gépesített dandár alárendeltségében egy gépesített lövészzászlóalj és négy gépkocsizó lövészzászlóalj van. A tüzérezred egy 18 lövegből álló 122 mm-es tarackos osztályból és egy kilenc indítójárműből álló 107 vagy 140 mm-es sorozatvető-osztályból tevődik össze. A tüzérhadosztály alárendeltségébe kettő, 12 lövegből álló 152 mm-es tarackos osztály, egy 18 lövegből álló 122 mm-es tarackos osztály és egy 12 indítójárműből álló 122 mm-es sorozatvető-osztály található. Ezen kívül ezred, hadosztály és hadtest tüzércsoportok találhatók a lövész- és harckocsikötelékek szervezetében.

Különleges rendeltetésű erők

A különleges erőket abból a célból hozták létre, hogy rést üssenek a kiépített dél-koreai védelem gyenge pontjain, egy „második frontot” képezzenek az ellenség mélységében rombolva a vezetési és ellátó rendszereket, valamint hadászati és hadműveleti adatokat szerezzenek. Kiegészítő feladatuk a megerősítésre beérkező ellenséges csapatok előrevonásának akadályozása, valamint a honi területen a belső biztonság biztosítása. A különleges erők tíz orvlövész, 12 könnyű lövész-, 17 felderítő dandárból és egy légiszállítású dandárból áll. Négy szervezet irányítja: a Különleges Erők Felderítő Irodája, a Könnyű Lövész Kiképzést Irányító Iroda, valamint a légierő, illetve a haditengerészet parancsnoksága. A felderítő iroda a védelmi miniszter alárendeltségében van, feladata a hadászati és harcászati információszerzés, a hírszerzők átjuttatása dél-koreai területre szárazföldön vagy vízi úton. Az iroda egy orvlövész dandárt és hat felderítő zászlóaljat irányít közvetlenül és hadműveleti ellenőrzést gyakorol valamennyi katonai hírszerző ügynök tevékenysége, valamint a nem hagyományos harctevékenységet folytató erők kiképzése és irányítása felett. A Könnyű Lövész Kiképzést Irányító Iroda a vezérkar alárendeltségébe tartozik. Közvetlenül négy könnyű lövészdandárt, a légiszállítású dandárt és egy orvlövész dandárt irányít. Valamennyi elsőlépcső-hadtest rendelkezik egy felderítő zászlóaljjal, egy könnyű lövészdandárral, egy orvlövész dandárral, a gépesített hadtestek egy könnyű lövészdandárral (amelyeket békeidőszakban a felderítő, illetve a kiképzést irányító irodák irányítanak). A tíz felderítő zászlóaljból álló felderítő dandár létszáma 3 600-4 200 fő. A zászlóaljakat hadászati és hadműveleti mélységben alkalmazzák adatszerző feladatokkal. Szervezetében négy felderítő, egy toborzó-kiképző és egy kiképző század található. A felderítő század négy szakasszal rendelkezik, amelyek négy-öt fős csoportokból állnak és lövészfegyverekkel vannak felszerelve. A könnyű lövészdandárok 3 3300-3 600 főből állnak és hadászati, hadműveleti és harcászati szinten alkalmazzák dandár, zászlóalj vagy század kötelékekben. Feladatuk 35-70 km-es mélységben rajtaütések végrehajtása az ellenség parancsnoki és irányítási rendszerein, tüzérségi állásain, illetve az előrenyomulás útvonalán a stratégiai jelentőségű pontok birtokbavétele és biztosítása. Szervezetébe hat könnyű lövészzászlóalj, egy szállító és egy logisztikai század tartozik. A zászlóaljakban hat könnyű lövészszázad, egy toborzó-kiképző század és egy légvédelmi szakasz található. A századoknak két szakasza van, szakaszonként négy lövészrajjal és egy 60 mm-es aknavető szakasszal. Az orvlövész dandároknak hat zászlóalja van, amelyek öt századból állnak. A századokban négy szakasz és egy aknavető raj található. Egyik dandára csak nőkből áll. A dandárok személyi állományát a haderőnemek és más különleges egységek tagjaiból válogatják ki és a hagyományos 12-24 hetes különleges műveleti kiképzés után további 3-18 hónapos képzésben részesítik. A kiképzés része a városi és vidéki térségben folytatott gerilla hadviselés, VIP-személyek elrablásának és likvidálásának technikája, pszichológiai hadviselés, robbanóanyagok használata, híradás, dokumentumhamisítás, stb. Általában csoportkötelékben tevékenykednek rajtaütések, rombolások végrehajtása, pánik és bizonytalanság okozása, gerilla tevékenység folytatása, illetve adatszerző feladatok érdekében. Feladatuk ezen kívül dél-koreai politikai vezetők és amerikai katonai parancsnokok likvidálása, illetve katonai kiképzés folytatása külföldi kormányok, forradalmi szervezetek és terrorista csoportok részére. Harci bevetés során a csoport létszáma tíz fő, különleges bevetés esetén a feladattól függően 3-7 fő között mozog. A csoport tagjai különböző feladatokra specializálódtak: felderítő, rajtaütő, elfogó, biztosító (mesterlövész), romboló. A csoport tagjainak fegyverzete a feladattól függ. Szabvány fegyverzetük AK-47 vagy M-16 gépkarabély, RPG-7 vagy AT-3 páncéltörő rakéta, gyalogság elleni aknák és 60 mm-es aknavetők. Az 1970-es években Észak-Korea nagyméretű alagútépítésbe kezdett a demilitarizált övezetben a különleges csapatok behatolásának elősegítése érdekében. Dél-koreai becslések szerint legalább 25 alagút lett kiépítve. Az 1970-es évek közepétől több alagutat fedeztek fel. Az amerikai Defense Intelligence Agency értékelése szerint az észak-koreai különleges erők jól képzettek a hegymászásban, az úszásban, a tengeri műveletekben, a légiszállítású és a légimozgékonyságú műveletek, valamint a rombolások végrehajtásában, továbbá rendkívül jó fizikai kondícióban vannak, amelyet hatékony pszichológiai edzésekkel egészítenek ki: ezek célja az egyéni kezdeményezés, kreatívitás, alkalmazkodóképesség és az agresszívitás fejlesztése. A Strategypage információja szerint Észak-Korea 200 000 főre akarja növelni a különleges egységeinek létszámát a következő öt évben és „Köztársasági Gárda” néven egy szervetbe összevonni. Feltételezések szerint ennek célja egy sokkal hűségesebb és megbízhatóbb erő kialakítása, mint a fegyveres erők, amelynél a fenntartáshoz és új beszerzésekhez szükséges források hiánya miatt a morál hanyatlik. A Légierő Parancsnoksága két 3 500 fős orvlövész dandárral rendelkezik, valamint 300 szállítórepülőgéppel, amelyeket kizárólag a dandárok szállítására alakítottak ki. Feladatuk az ellenség mélységében (300-600 km) stratégiai pontok elfoglalása és biztosítása, a kormányzati és katonai vezetési rendszer, valamint a kritikus létesítmények rombolása, gerilla tevékenység folytatása, az ellenséges tartalékok előrevonásának akadályozása, valamint a bekerítésben lévő saját erők támogatása. A légimozgékonyságú egységek esetében a bevetést különböző típusú helikopterekkel hajtják végre általában 15-20 km-es mélységben, mivel itt még a saját tüzérség is képes támogatni a csapatokat. A helikopterből szállva az egységek hagyományos lövész taktikával harcolnak. A légierő mintegy 6 000 fő különleges erőkhöz tartozó katonát képes egyszerre bevetni. A Haditengerészet Parancsnokságának alárendeltségébe két partraszálló orvlövész dandár tartozik, amelyek Vonszan és Namphó haditengerészeti bázisokon állomásoznak. A dandárok öt-öt zászlóaljból állnak. A 400 fős zászlóaljak öt századot tartalmaznak. Feladatukat gyorsjáratú hajók alkalmazásával hajtják végre, amelyek a csapatokat akár 100 km-re is kivihetik a nyílt tengerre, mielőtt a dél-koreai partok felé fordulnának. A partraszálló műveletekre általában 22.00 és 24.00 óra között kerül sor. A haditengerészet jelentős partraszállási képességekkel rendelkezik, egyszerre 15 000 főt képes a tengeren szállítani. A két haditengerészeti orvlövész dandár bevetéséhez 130 légpárnás hajó van rendszeresítve, amelyek sebessége eléri a 90 km/óra sebességet és képesek folyón, illeve lápos területen is haladni.

Légierő

A légierő létszáma 110 000 fő, ebből 7 000 fő a légierő speciális egységeihez tartozik. Elsődleges feladata a honi légtér védelme, másodlagos feladata légitámogatás nyújtása a szárazföldi csapatoknak és a haditengerészetnek, szállítás és logisztikai támogatás, valamint a különleges erők műveleteinek elősegítése. Négy légihadosztályból áll, amelyeket 33 légi ezred és három önálló légi zászlóalj alkot. A légierő eszközeinek többsége Phenjan körül és az ország déli térségében van telepítve. A Légierő Parancsnoksága Phenjanban települt. Közvetlenül ellenőriz néhány egységet, beleértve egy elektronikai harc-századot (H-5R, An-2 és An-24-ekkel felszerelve), egy tesztelő és fejlesztő századot és egy haditengerészeti tengeralattjáró-felderítő egységet. Az 1. Légi Hadosztály parancsnoksága Kacshon-ban (Dél-Phjongan tartomány) állomásozik és az északnyugati szektorért felel. A 2. Légi Hadosztály parancsnoksága Tokszan-ban (Dél-Hamgjong tartomány) található és a keleti szektort biztosítja. A 3. Légi Hadosztály parancsnoksága Hvangju (Észak-Hvanghe tartomány) települt és a déli szektorért felelős. A 4. Légi Hadtest parancsnokságát Orang-ba (Észak-Hamgjong tartomány) telepítették. Ez a hadosztály – amely egyben kiképző hadosztály – az északkeleti szektorért felelős. A légierőhöz tartozik az 5. és 6. szállítódandár is, amelyek AN-2 szállítórepülőgépekkel és helikopterekkel vannak felszerelve. A légi hadosztály három századból álló repülőezredekből, egy légvédelmi ezredből, egy lokátorezredből, egy híradóezredből, valamint műszaki, őr- és biztosító, támogató és vegyivédelmi alegységekből áll. A légierőnek 12, többségében az ország déli részén kiépített légibázisa, illetve legalább 44 (egyes becslések szerint akár 70) tábori repülőtere van, amelyek többségéről képes csapást mérni dél-koreai célpontokra. Ezen kívül az autópályákon olyan megerősített alagutakat építettek ki (becslések szerint 18 helyen), amelyek vadászrepülőgépek befogadására képesek. A légierőhöz 80 bombázó (IL-28, H-5), 541 vadász és vadászbombázó (MiG-15, -17, -19, -21, -23, -29, J-5, -6, Su-7, és -25) 316 szállító repülőgép (IL-18, -62, TU-154, IL-76, An-2 és -24) és 588 szállító helikopter (Mi-2, -4, -8, -14, -17, -26 és MD-500), 24 harci helikopter (Mi-24), 228 kiképző repülőgép (MiG-15, L-39, Jak-18 és CJ-6), valamint SA-2, -3 és -5 közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszerek és SA-7B rövid hatótávolságú kézi légvédelmi rakétaindító eszközök tartoznak. A légierő „repülőgép gyártó központot” tart fent Phenjan, Küszong, Dokhjon és Cshongdzsin városokban, ahol valamennyi fenntartási munkafolyamatot képesek végrehatani, illetve alkaltrészeket gyártani. A repülőgép pilóták képzésére a légierő akadémiáján és a repülőtiszti iskolán kerül sor. Mindkét intézményben a képzési idő négy-öt év, amely alatt a jelöltek mintegy 70 órát repülnek Jak-18 és CJ-6 repülőgépeken. A felavatott hadnagyok 22 hónapos repülőkiképzésre kerülnek, ahol 100 órát repülnek MiG-15 vagy MiG-17 vadászrepülőgépeken. A repülőiskola után az új pilóták beosztást kapnak a harci egységeknél, ahol újabb kétéves kiképzésben részesülnek. Mint a haderő minden területét, a korlátozott hajtóanyagkészletek a légierőt is arra kényszerítik, hogy csökkentse a repülési időt. A valós repülési idő jelenleg alig haladja meg a tíz órát. Észak-Korea a koreai háború tapasztalata alapján a hadiipari létesítményeket, a repülőgép hangárokat, javító létesítményeket, a lőszer- és üzemanyagkészleteket, valamint a légvédelmi rendszereket földalatti vagy erősen védett helyeken alakította ki. Rendkívül erős, a teljes ország területét lefedő légvédelmi rendszert épített ki, amelynek részét képezik az elfogó vadászgépek, a légvédelmi lokátorrendszer, a légvédelmi rakéták, a nagyszámú légvédelmi löveg, valamint a légvédelmi léggömbök.

Haditengerészet

Észak-Korea haditengerészete A haditengerészet 60 000 főt számlál. Elsődlegesen partvédelmi erő, parancsnoksága Phenjanban található. Egységei két flottába vannak szervezve. A Keleti-tengeri Flotta parancsnoksága Thöcso-ban található és kilenc haditengerészeti bázissal rendelkezik, a Nyugati (Sárga) -tengeri Flotta parancsnoksága pedig Namphóban található, alárendeltségében tíz haditengerészeti bázissal. A két flotta – az ország földrajzi helyzete miatt – nem képes egymást támogatni hadműveletek során. A haditengerészet fő fegyverzetét 92 tengeralattjáró, három fregatt, hat korvett, 43 rakétás naszád, 158 nagy méretű járőrhajó, 103 gyorsjáratú torpedónaszád, 334 gyorsjáratú járőrhajó, tíz partraszállító hajó, kettő partvédelmi rakétás ezred, 130 légpárnás hajó, 23 aknatelepítő hajó, egy raktárhajó és négy tengerkutató hajó. A tengeralattjárók közül mintegy 60 darab Romeo és Sango típusú, amelyek képesek a tengeri útvonalak blokkolására, a felszíni hajók támadására, tengeri aknatelepítésre és a különleges csoportok rejtett partratételére. További tíz tengeralattjáró Yugo osztályú, kifejezetten a különleges csoportok rejtett partratételére szolgál. A tengeralattjárók Csaho, Majang-sziget, Namphó, és Phiphakod haditengerészeti bázisokon állomásoznak. A partvédelmet a hadihajókon kívül több mint 250 darab 122, 130 és 152 mm-es partvédelmi löveg, valamint haditengerészeti flottánként egy 80-95 km hatótávolságú Samlet és Silkworm hajó elleni rakétákkal felszerelt partvédelmi rakétaezred erősíti. Szakértők szerint a haditengerészet képes partmenti védelmi műveletekre, tengeralattjáró műveletekre kereskedelmi és korszerűtlen hadihajók ellen, támadó és védelmi aknaműveletekre, hajók elfogására vagy elfoglalására, illetve parti célok támadására. A haditengerészet képessége korlátozott éjjel és rossz időjárási körülmények között, technikailag pedig korszerűtlen az elektronikai harc, a rádióelektronikai felderítés, a tengeralattjárók elleni harc, valamint a hajófedélzeti légvédelem terén.

Fegyveres szervezetek

A haderő mintegy 7,7 millió tartalékossal rendelkezik, akik közül 620 000 fő tartalék kiképző hadosztályokhoz van beosztva, 420 000 fő félkatonai egységek (határőrség és rendőrség), 6,6 millió pedig a „Munkás-Paraszt Vörös Gárda”, illetve az „Ifjú Vörös Gárda” tagja. Számos észak-koreai számára a katonai szolgálat a 940 000 fős „Ifjú Vörös Gárdával” kezdődik. Tagjai 14-17 év közötti fiúk és lányok, akik a tartalékos tiszti képzéshez hasonló oktatásban részesülnek. A képzés alatt a fiatalok 450 óra tantermi foglalkozáson vesznek részt és minden egyes szemeszter után hét napot töltenek kiképzőegységeknél. A kiképzés alatt fizikai felkészítésben részesítik a fiatalokat, valamint katonai fegyelmet és ceremóniát, elsősegélyt és fegyverismereteket oktatnak számukra. A tartalék kiképző hadosztályok a fegyveres erők tényleges tartalékát képezik, mintegy 620 000 tagja 37 tartalék kiképző lövészhadosztályhoz van beosztva. Ezen egységeket háború vagy nemzeti katasztrófahelyzet esetén azonnal lehet mozgósítani és betagolni a fegyveres erőkbe. A kiképző egységek feladata békében fenntartani a sorkatonai szolgálatból leszerelt katonák ismereteit, valamint szükség esetén a kormányzati épületeket, létesítményeket őrző biztonsági erők megerősítése. Az észak-koreai férfiak 45 éves korukig vannak tartalékos kiképző egységhez beosztva. Az egységekben 17 és 30 év közötti egyedülálló nők is szolgálhatnak. A tartalékos egységekben szolgálók évente összesen 30 nap mozgósítási és tíz nap önvédelmi képzésben részesülnek. Fegyverzetük korszerűtlenebb, mint az aktív csapatoké. A kiképző egységek tevékenységét a hadtestek ellenőrzik, amelyekhez a tartalék kiképző hadosztály be van osztva. A Munkás-Paraszt Vörös Gárda a 46 és 60 év közötti férfiakat és a 17 és 40 év közötti önkéntes nőket foglalja magába: alapvetően civil-védelmi erőt képez, 5,7 milliós létszámával az ország legnagyobb tartalékát adja. A kiképző egységből kiöregedett férfiak a gárda egyik egységéhez kerülnek beosztásra. A gárda a gyárak, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, bányák, faluk, stb. által kiállított századokból állnak. Elsődleges feladata a hátország terület- és légvédelmének, illetve logisztikai támogatásának ellátása. Másodlagos feladata a tartalék kiképző egységek, illetve az aktív csapatok felváltása. Tagjai évente 15 nap mozgósítási és 15 nap önvédelmi képzésben részesülnek. A gárda az egyéni fegyverzeten (AK-47 gépkarabély) kívül géppuskákkal, aknavetőkkel és légvédelmi tüzérségi eszközökkel is rendelkezik. A gárda egységeit közvetlenül a helyi katonai hatóságok ellenőrzik.

Doktrína

A katonai doktrína alapját Kim Ir Szen tézisei határozzák meg, amelyek négy katonai vonalat határoznak meg: - felfegyverezni a teljes lakosságot; - erődítménnyé változtatni az ország teljes területét; - kiképezni az egész haderőt „káderhadseregnek”; - korszerűsíteni a fegyverzetet, a doktrínát és a harcászatot a nemzetvédelemre vonatkozó Csucshe ideológia alapján. A katonai doktrína később magába olvasztotta a „kombinált hadműveletek” és a „kétfrontos háború” koncepciókat is. A „kombinált hadműveletek” a hadműveleti célból végrehajtott gerilla harctevékenység (kis egység) és a hagyományos szárazföldi hadműveletek (nagy egység) együttes alkalmazását jelenti. Ez a koncepció később valószínűleg kiegészült a tömegpusztító fegyverek alkalmazásával. A „kétfrontos háború” szoros koordinációt jelent a dél-koreai mélységben tevékenykedő gerilla és különleges csapatok, valamint a hagyományos frontvonal között. A doktrínát több, az elmúlt időszakban lezajlott fegyveres konfliktus tapasztalatai egészítették ki. A koreai háború több tanulsággal is szolgált, amiből a legfontosabb az volt, hogy alábecsülték az Amerikai Egyesült Államok beavatkozó képességét. Ezen kívül az alábbi tapasztalatokat vonták le: - a koreai „lövész-centrikus szervezet” alkalmatlan volt a szovjet „páncélos/gépesített lövészszervezet” feladatainak végrehajtására; - a hadászati tervek nem voltak kellően kidolgozva; - a személyi állomány hadászati és harcászati kiképzése elégtelen volt; - a tartalék erők szét voltak szórva; - a logisztikai rendszer nem volt képes biztosítani a haderő szükségleteit. A vietnami, illetve az arab-izraeli háború tapasztalatai szolgáltak a haderő „hárompilléres” stratégiájának (meglepetésszerű támadás, gyors és döntő háború, valamint a „vegyes” taktika) megalapozásához. Ennel eredménye, hogy a csapatok többségét a fegyvermentes övezethez közel telepítették, megteremtve ezzel a gyors előrenyomulás lehetőségét és lecsökkentve a támadó szándék felfedési idejét. Az 1991-es öböl-háborút elemezve Észak-Korea fokozta a földalatti létesítmények építését, hogy védje stratégiailag érzékeny létesítményeit és fegyverzeteit az Amerikai Egyesült Államok precíziós fegyverei ellen. Az észak-koreai haderő „hárompilléres” stratégiája (meglepetésszerű támadás, gyors és döntő háború, valamint a „vegyes” taktika) azt mutatja, hogy a katonai tevékenységek első fázisában a hagyományos és vegyi töltetekkel végrehajtott tömeges tüzérségi támadásra, rakétacsapásokra és ezzel párhuzamosan a különleges erők ellenség mélységében történő tevékenységére (meglepetésszerű támadás) kerül sor. Ezután az első lépcső hadműveleti erői kezdenének támadást a mélységben lévő ellenséges erők megsemmisítése és manőverező folyosók kialakítása érdekében, hogy elősegítsék a második és harmadik hullám (páncélos és gépesített erők) gyors áttörését. A páncélos és gépesített erők támadásának célja a lehető leggyorsabb előrenyomulás déli irányba, Szöul bekerítése, a hadászati mélységben lévő dél-koreai és amerikai stratégiai pontok (különösen a légi- és haditengerészeti bázisok) elfoglalása 30 napon belül (gyors és döntő háború), valamint a Dél-Koreába irányított megerősítés megakadályozása. A „vegyes taktika” lényege pedig a szorosan koordinált „kétfrontos háború”: Az első front a hagyományos fegyveres erők, a második front a különleges alakulatok, amelyek az ellenség mélységében tevékenykednek. Az észak-koreai meglepetésszerű támadás elemei az alábbiak: - a rossz időjárás, az éjszakai sötétség és az erősen tagolt terepviszonyok kihasználása; - megtévesztő tervek kidolgozása; - behatolásra kiképzett csoportok vagy „alvó” ügynökök alkalmazása; - légi szállítású és légi mozgékonyságú műveletek végrehatása; - tömeges robbantások végrehajtása (a fegyvermentes övezet gyors megtisztítása, illetve városi térségekben diverziók végrehajtása érdekében); - az erők gyors összpontosítása a döntő térségekben; - a gépesített egységek széleskörű alkalmazása.

Kiképzés

A sorkatonai szolgálat a férfiak részére kötelező, nők önkéntes jelentkezés alapján teljesíthetnek katonai szolgálatot. A nyilvántartásba vétel 14 éves korban kezdődik. Katonai összeírásra a 16 éves fiatalok esetében kerül sor, míg, a középiskolások esetében erre 17 éves korukban kerül sor. A nők esetében létszámarányt alakítottak ki, valamennyi haderőnemnél és fegyvernemnél az 1:9 arány (minden tizedik katona nő) van meghatározva. Az újoncok fegyvernemi kiképző központba vagy az ezredeknél, hadosztályoknál lévő kiképző századokhoz kerülnek. Az alapkiképzés a szárazföldi csapatoknál kettő, a légierőnél és a haditengerészetnél kettő-három hónap. Az újonc további képzése már raj, szakasz és század szinten folytatódik. A kiképzés a tanulásra és az ismétlésre helyezi a hangsúlyt, de magában foglalja a technikai ismereteket és a szakkiképzést is. Gyakori az éjszakai kiképzés, a fizikai és szellemi kondicionálás kiemelt helyen szerepel. A tiszthelyettesek kiválasztására a kiképzési előmenetel alapján kerül sor a tiszthelyettes képző iskolákban, amelyek valamennyi hadtestnél megtalálhatók. A sorállomány egy átlagos napon minimum 10 órában kiképzésen vesz részt és csak három óra marad a szabadidős tevékenységekre, beleértve az étkezést is. Emellett a számos olyan feladatot is el kell látniuk, mint például növénytermesztés vagy állattartás az alakulat gazdaságában. Az eltávozás és a szabadság korlátozott és szigorúan ellenőrzött. A szolgálat felének letöltése után a katonák közmunkában vesznek részt. Gyakran vezénylik őket építkezésekre, gyárakba, vagy termelőszövetkezetekbe. Noha a kiképzés valamennyi vezetési szinten előírt, a legtöbb kiképzés ezred vagy annál alacsonyabb, főleg század és szakasz szinten folyik. Az üzemanyag hiánya miatt hadosztály vagy hadtest szinten gyakorlatra ritkán kerül sor, ami nem teszi lehetővé az egységek és magasabb egységek tevékenységének gyakorlati összehangolását. Az észak-koreai haderőről további részleteket a http://www.kpajournal.com web-oldalon lehet olvasni.

Lásd még

• Tangszini opszumjon, csogukto opszta

Forrás

• A világ fegyveres erői – egyetemi tankönyv (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Felderítő Tanszék, Budapest, 2003)
• http://www.fas.org/irp/world/dprk/ssd/index.html
• http://www.globalsecurity.org/military/world/dprk/army.htm
• http://www.fas.org/nuke/guide/dprk/agency/navy.htm
• http://www.globalsecurity.org/military/world/dprk/navy.htm
• http://www.globalsecurity.org/military/world/dprk/navy-base.htm
• http://www.globalsecurity.org/military/world/dprk/kpa-orbat.htm
• http://www.fas.org/irp/world/dprk/cgib/index.html
• http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/pub771.pdf