Émile Bernard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Émile Bernard
Henri de Toulouse-Lautrec - Portrait de Émile Bernard.jpg
Henri de Toulouse-Lautrec portréfestménye

Született 1868. április 28.
Lille
Meghalt 1941. április 16. (72 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia francia
Stílusa szimbolista
Iskolái École des Beaux-Arts
Mestere(i) Fernand Cormon
Aki hatott rá Vincent van Gogh
Paul Gauguin
Paul Cézanne

Émile Bernard (Lille, 1868. április 28.Párizs, 1941. április 16.) francia festő, grafikus és szobrász, művészeti teoretikus, regényíró. A 19-20. század fordulóján a modern művészetek legszínesebb egyénisége, már az 1880-as években érzékelte azt a nagy változást, amely a nyugat-európai művészetben végbement. A szintetizmus megalapítója, melyet ő először cloisonnizmusnak nevezett. Paul Gauguinnel működött együtt a Pont-aveni iskolában. Írásai, levelezése Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Paul Cézanne munkásságának értékes művészettörténeti forrásai.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emile Bernard atyja textilipari vállalkozó volt, a család a gyermek Bernard 10 éves korában Párizsba költözött. Emile Bernard már 1884-ben Fernand Cormon akadémista festő iskolájában tanult, itt találkozott későbbi híres festőkkel, Louis Anquetin, Henri de Toulouse-Lautrec. 1886-ben kizárták a festőiskolából, mert a művészetről az iskoláétól igen különböző nézeteket kezdett hangoztatni. Párizsból Normandiába, majd Bretagne-ba utazott. A bretagne-i Concarneau lett munkásságának színhelye, itt Emile Schuffenecker látta el ajánló levéllel, amellyel Pont-Aven-be utazott, éppen oda, ahol Gauguin is alkotott, de nem kerültek mindjárt kapcsolatba, majd 1886-87-es párizsi téli találkozásuk után.

1886-87 telén találkozott Vincent van Gogh-gal is. 1888-ban alakult ki termékeny együttműködés Émile Bernard és Paul Gauguin közt, ez folytatódott Párizsban is 1889-ben, eljutottak a szimbolizmus festészeti megalapozásához, melyet ekkor még cloisonismus-nak nevezett Bernard a párizsi Revue indépendantee-ben, közben Van Gogh-gal is levelezést folytatott. Számos festő csatlakozott a Pont-aveni iskolához (Louis Anquetin, Paul Sérusier, stb.) első sikeres kiállításukat 1889-ben a párizsi világkiállítás területén lévő Volpini kávéházban rendezték meg.

1890-ben Van Gogh halála számos festőt megrendített, köztük Emile Bernard-t, Paul Gauguen-t is, ekkor véget is ért Bernard és Gauguin barátsága, Bernard úgy érzékelte, hogy Gauguin kisajátította és hasznosította Bernard művészetelméletét. 1890-ben Bernard szakított a Pont-aveni iskolával, majd a Nabis művészcsoport körével tartott kapcsolatot.

Az 1890-es évek első felében mecénások (köztük Theo van Gogh[1]) segítségével olaszországi és egyiptomi utat tett. Hazajőve 1904. februárjában Aix-en-Provence-ban Paul Cézanne barátságát élvezte. Egy hónapos látogatásának élményeit és tanulságait Cézanne halálát (1906) követően rövid megemlékezés formájában 1906-ban tette közzé, majd bővebben, könyv formájában 1912-ben.

Szimbolikus tartalommal telítettek nemcsak festményei, hanem szobrai, szőnyegei és fametszetei is. Tevékeny művészetkritikai és szépirodalmi munkásságot fejtett ki, szerkesztette a La rénovation esthétique című folyóiratot. Alkotásai napjainkban is igen keresettek, ritkán és magas áron cserélnek gazdát.[2]

Bretoni képeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Bernard témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Émile Bernard (Maler) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.