Élesdi sortűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az élesdi sortűz csendőrsortűz 1904. április 24-én az erdélyi (ma Románia, akkor Magyarország) Élesden lezajlott gyűlés volt, amelyet a csendőrség brutálisan vert szét. Az eseménynek több, mint harminc halálos áldozata volt.

Választási gyűlásből erőszak[szerkesztés]

A sortűz részben a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt közti politikai konfliktus következménye volt.

A Függetlenségi Párt választási gyűlése elleni, tüntetéssé vált szociáldemokrata felvonuláson mintegy ötezer ember vett részt. A csendőrök lovasrohamot indítottak ellenük, majd puskalövések dördültek, és az összecsapásban 33-an életüket vesztették,[1] több tucatnyian pedig megsebesültek.

Egy korabeli szociáldemokrata sajtójelentés szerint: „1904. április 24-ike a magyar munkásság gyásznapja. Élesden a függetlenségi pártgyűlést tartott e napon. Kossuth Ferenc a mindenben magyar hazafi román plakáton hívta meg a román népet a gyűlésre. A függetlenségi párt tudta, hogy Élesden és környékén a nép a szociáldemokrata párthoz tartozik, mégis meghívta elvtársainkat, hogy eltántorítsák őket a párttól, A függetlenségi párt emberei, csendőrt és katonát kértek a gyűlésre, és a hatalom készséggel segédkezett a nép letiprásában. Harminchárom halott hozzátartozói átkozzák a függetlenségi szédelgést. Legyilkoltak harminchárom embert, mert szociáldemokraták voltak, mert nem akarták meghallgatni a függetlenségi népbolondítókat. A gyilkos csendőrök elismerést kaptak a kormánytól. A nagyváradi munkásság az élesdi vérengzések áldozatainak temetésekor kegyeletének kifejezéseként és egyszersmind tiltakozása jeléül általános sztrájkba lépett…”[2]

A tüntetés szervezőit fegyházra ítélték. A legsúlyosabb büntetést Silberstein Dezső és Papp (Pop) Flóra kapták, három-, illetve egyévi fegyházat.[3]

Az irodalomban[szerkesztés]

A sortűzről beszámol többek közt Peter Jaros Az ezeréves méh című nagyregénye a szlovák parasztságról.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mult-kor.hu/ezen.php?cikkid=9387
  2. Fiala Ferenc: A vörös kalapács Archiválva 2007. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok (Osiris, 2007) ISBN 9789633899076 86. o.
  4. Fried István: "...az eredetiség alkotás" (Nemzetképek — nemzettorzképek Kelet-Közép-Európában)