Élelmiszer-hatalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemzetközi politikában és kereskedelemben az élelmiszer-hatalom (angolul food power) kifejezés a mezőgazdaság, pontosabban az élelmiszertermelés és -exportálás felhasználását jelenti politikai célok érdekében. Az élelmiszer-hatalom kifejezése, amikor egy ország vagy egy régió visszatartja egy másik országba vagy régióba irányuló élelmiszerexportot, hogy arra nyomást gyakoroljon. Az élelmiszer-hatalmat hasonlóképpen lehet felhasználni, mint a kőolajat az OPEC által az 1973-as kőolajembargó idején.

Az élelmiszer-hatalom elsődleges megjelenési formái az embargók, illetve az egyes nemzeteknek nyújtott, másoktól megvont élelmiszer-támogatások. Az élelmiszer-hatalom kihasználásához, alkalmazásához szükség van a kínálat koncentrációjára, a kereslet elaprózottságára, a tényleges hiány megjelenésére és az adott ország vagy régió cselekvési szabadságára.

Egy tanulmány szerint jelenleg négy országnak van elméleti lehetősége az élelmiszer-hatalom felhasználására, mivel élelmiszer-kivitelük jelentősen meghaladja behozatalukat: az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.[1][2]

Az élelmiszer-hatalom felhasználása a történelemben[szerkesztés]

Az élelmiszer-hatalom egyik elsődleges megjelenési formája az embargó, amely általában más termékekre, árucikkekre is kiterjed.[3] Az élelmiszer-hatalom fontosságát jellemzi, hogy azok az embargók, amelyek nem terjednek ki élelmiszerekre, általában nem hatásosak. 1914-ben az első világháború kezdetén a szövetséges hatalmak kereskedelmi embargót léptettek életbe Németország ellen, de ekkor élelmiszert még lehetett szállítani.[3] Az embargó csak akkor kezdett igazi nehézségeket okozni, amikor az élelmiszer-szállításokat is leállították, amelyek végül igen súlyos ellátási problémákhoz vezettek Németországban.[3][4]

Az 1980-as évek elején az Egyesült Államok gabonakereskedelmi tilalmat léptetett életbe a Szovjetunió ellen.[2] A Szovjetunió, bár szükségletei nagy részét korábban amerikai termelőktől szerezte be, sikeresen tudott más beszállítóktól búzát vásárolni - magasabb áron, de ki tudták elégíteni a keresletet.[2] 1990-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa léptetett életbe részleges embargót Irak ellen, amely ugyan nagy nehézségeket okozott az iraki népnek, de nem járult hozzá az embargó politikai céljainak eléréséhez.[2]

Bizonyos esetekben azonban az élelmiszer-importáló országok is felhasználhatják az élelmiszer-hatalmat: az Egyesült Államok nádcukor-behozatali tilalmat léptetett életbe Kuba ellen, ami jelentős nehézséget okozott a gazdaság domináns exporttermékétől függő országban. 2011-ben Oroszország az európai EHEC-járványra adott válaszként az összes EU-ban megtermelt zöldségféle importját megtiltotta, jelentős kárt okozva ezzel az EU-s termelőknek.

Az élelmiszer-hatalom felhasználásának feltételei[szerkesztés]

A történelmi példák szemléltetik, hogy az élelmiszer-hatalmat csak bizonyos strukturális feltételek megléte esetén lehet hatásosan felhasználni:

  1. Szűkösség: amikor egy bizony termék kereslete felülmúlja a kínálatot, a termék ára (értéke) emelkedik. Az ár gyakran tükrözi az adott termék potenciálját: amennyiben a vevő hajlandó pénzben mért magas árat fizetni, feltehetően hajlandó lesz politikai téren is engedni.[5] A termék alacsony ára és relatív bősége viszont lehetetlenné teszi felhasználását az élelmiszer-hatalom gyakorlásában.
  2. A kínálat koncentrációja: az élelmiszer-hatalom felhasználásához szükséges, hogy az adott termék kínálata igen koncentrált legyen, a termelő(k) ekkor hatásosan tudják kihasználni befolyásukat.[5]
  3. A kereslet elaprózódása: ez teszi lehetővé, hogy a termelő függetlenné tudja tenni magát egy vevőtől vagy vevők egy csoportjától. Amennyiben egy termék felvevőpiaca igen szűk, a termelőt nagy veszteségek érik, mivel nem tudja máshol értékesíteni a terméket, nem tudja egymás ellen kijátszani a vevőket.[5]
  4. Cselekvési szabadság: az élelmiszer-hatalom felhasználásának utolsó feltétele, hogy az eladó szabadon tudjon cselekedni, ne befolyásolják más politikai, gazdasági vagy morális megfontolások. A termelőnek emellett felügyeletet kell gyakorolni a termelés és az elosztás felett, vagyis tényleges ellenőrzést kell gyakorolni az élelmiszer-politikában felhasználni kívánt termék feltt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Peter Wallensteen, "Scarce Goods as Political Weapons: The Case of Food", Journal of Peace Research, 1976, Vol. 13 pg. 281 [1]
  2. a b c d Robert Paarlberg, Food Politics, The Oxford Companion to Politics of the World, 2008 [2] Archiválva 2014. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. a b c Robert A. Doughty and Harold E. Raugh, Embargoes in Historical Perspective, Parameters, 1991, pg. 24 [3]
  4. Robert A. Doughty and Harold E. Raugh, Embargoes in Historical Perspective, Parameters, 1991, pg. 27 [4]
  5. a b c Peter Wallensteen, "Scarce Goods as Political Weapons: The Case of Food", Journal of Peace Research, 1976, Vol. 13 pg. 278 [5]
  6. Peter Wallensteen, "Scarce Goods as Political Weapons: The Case of Food", Journal of Peace Research, 1976, Vol. 13 pg. 279 [6]

További információk[szerkesztés]