Élővíz-csatorna
Koordináták: é. sz. 46° 40′ 59″, k. h. 21° 06′ 02″
| Élővíz-csatorna | |
 | |
| Az Élővíz-csatorna Békéscsabán, télen | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 37,35 km |
| Forrásszint | 86, 98 m |
| Vízhozam | átlagosan 1,5-2,5 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 623 km² |
| Forrás | Gyulavári duzzasztó (1896 óta) |
| Torkolat | Kettős-Körösbe Békésnél |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Élővíz-csatorna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Élővíz-csatorna vízhasznosítási (többnyire belvíz levezetésére szolgáló) mesterséges csatorna Gyula–Békéscsaba–Békés között. Békéscsabán sok helybeli egyszerűen „Körösnek”, vagy „Körös-csatornaként” emlegeti, mivel jelentős részén az egykori Fehér-Körös holtágában halad. Békésen a gúnyneve az egykori gyári szennyezés miatt Büdös-Körös.
Története[szerkesztés]
Az Élővíz-csatorna egy része természetes eredetű, a Fehér-Körös egykori ágaiban halad, míg középső, Békéscsaba környéki szakasza emberkéz által létrehozott, mesterséges csatorna, amelyet 1777-ben ástak meg a békéscsabai polgárok, közhasznú munkával. Gyulán valaha a Fehér-Körös folyt keresztül, ezt azonban az 1850-es években biztonsági okokból a várost elkerülő mesterséges mederbe terelték. A régi meder képezi ma az Élővíz-csatorna gyulai szakaszát, amely mindig tiszta vizet kap a Fehér-Körösből.[1]
A csatorna eredetileg a közelben fekvő Erdélyi-Szigethegység fáinak leúsztatására szolgál, mivel a környék igen fahiányos volt a török háborúk után. Ezért eredetileg tutajozó csatornának készült el. Később az egyre növekvő és fejlődő Békéscsaba vezetése elhatározta, hogy a kanálist alkalmassá teszi a belvíz elvezetésére is. Így a későbbiek folyamán szivattyúkat helyeztek üzembe, először csak a déli, majd a középső és az északi szakaszon is, teljessé téve az elvezetést. Az idők során többször kotorták, mélyítették, szélesítették. 1888-ban a nagy csabai árvíz folyamán a Körösök gátszakadása nyomán a víz szintje meghaladta a Békéscsaba legmagasabb pontját, a Nagytemplom hátsó küszöbét, és csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült megvédeni a várost a körgát segítségével. Régebben gazdasági tevékenység is kötődött az Élővíz-csatornához, számos vízimalom is üzemelt rajta.
Jellemzői[szerkesztés]
A vízfolyás Gyula és Veszely között a Fehér-Körös egykori elhagyott medrében folyik, csak a Veszely–Békéscsaba–Sikony szakasz (14,2 km) mesterséges eredetű. Így a csatorna nagy részben természetes mederben folyik. Mai állapotában teljesen szabályozott, partja a városok területén kikövezett. Vízellátása a tavaszi olvadásoktól a késő őszig gravitációs úton történik. A víz megfelelő szinten tartását bögrerendszer biztosítja. Legnagyobb vízszállító képessége a torkolati szakaszon jelentkezik, ez 14 m³/s-ot jelent. Magas vízállás esetén a kifolyást két szivattyútelep üzemeltetésével lehet megoldani. További duzzasztóművek is épültek rajta például Békéscsabán is. Bár lassú folyása, nem túl nagy szélessége és mélysége miatt elméletileg könnyen befagyna, mégis, a gyulai és csabai fürdők meleg termálvize, valamint a belekerülő szennyvíz miatt ritkán alakul ki a városok területén belül összefüggő jégréteg. Ilyen telek voltak a közelmúltban a 2000/2001-es, 2002/2003-as, valamint 2008/2009-es hideg napjai, amikor a teljes szakaszán vastagon beállt, úgy, hogy korcsolyázni is lehetett rajta.[2][3]
Meglehetősen szennyezettnek számít, ugyanis Gyula és Békéscsaba szennyvizének egy jó részét is befogadja, amit a természetes öntisztulási képesség csak részben tud ellensúlyozni Békésig. További gond a nem folyamatos vízutánpótlás, hiszen árvíz esetén a bevezetésnél esetenként lezárják a zsilipet, így ilyen időszakokban hetekig, esetleg egy hónapig sem juthat friss víz a kanálisba.
Hasznosítása[szerkesztés]
Napjainkban az egykori faúsztató tevékenység teljesen eltűnt, medre több helyen igen eliszaposodott, alig 1 méter mély. Az egykori kikötő a mai Békés Megyei Tudásház és Könyvtár mellett lévő nagy füves, mélyen fekvő terület volt. Az 1960-as években még rendszeresen fürödtek benne, olyan tiszta volt a vize. Jelenleg már sportolásra is ritkán használják, néha látni rajta csak kajakozókat, illetve Békéscsaba legnagyobb lakótelepe, a Lencsési lakóteleptől keleti irányban nyaranta főleg kisgyerekeket, amint fürödnek. Az ok nem csak a szennyezettség (a várostól keletre még viszonylag tisztább, utána már egyre több szennyvíz kerül bele), hanem a mederkotrás hiánya is. Emiatt feladata inkább már csak a belvíz elvezetése. 2008-ban 370 millió forintot nyert a Békési Települések Vízvédelmi Egyesülete egy uniós pályázaton. Ennek keretében Gyulán úgynevezett vízpótló szivornyát, Békésen kis teljesítményű stabil szivattyút, míg a csatorna torkolati szakaszán egy, az uszadék folyamatos kiemelését végző szerkezet került telepítésre. Emellett csónaklerakók, uszadék-letermelő helyek is létesítve lettek. A csatornán 2008-tól kezdve egy korszerű, úszó nádvágó hajó teljesít szolgálatot.[4]
Városi szakaszai[szerkesztés]
Békéscsabán a belvárosi szakaszán a partszegély ki van betonozva, a part mentén szomorúfűzek állnak. Érdekesség, hogy mind a Gyulai Várfürdő, mind a békéscsabai Árpád Gyógy- és Strandfürdő a partja mellett épült fel. Mindkét intézmény használt melegvize belefolyik a csatornába, így ezen kifolyások után a víz jóval melegebb, valamint szennyezettebb is. Gyulán szökőkutak, Békéscsabán szobrok, füzek díszítik partját, így az ideális sétálóhely. Békésen a Békés-Dánfoki üdülőtábor fekszik a partja mellett, itt lehetőség van fürdésre is.
Galéria[szerkesztés]
-
Békésnél -
Békéscsabán, nyáron
Források[szerkesztés]
- Békéscsaba földrajza, Békéscsaba Városi Tanácsa, 1976, 44-45.o
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az Élővíz-csatorna jó ökológiai potenciáljának meghatározása. [2009. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 14.)
- ↑ Belvízveszély a Körösök vidékén, Origo, 2003. január 13.
- ↑ Befagyott tavak: még ne menjenek a jégre! Archiválva 2010. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, Hírszerző, 2008. december 24.
- ↑ Több százmillióból javulhat az Élővíz-csatorna állapota Archiválva 2008. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Beol.hu, 2008. május 25.
