Élőhalott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az élőhalott (más változatban élőholt) szó gyűjtőnév azokra a mitikus lényekre, amelyek valaha elevenek voltak a szokásos értelemben, meghaltak, ezt követően azonban tovább léteznek az élők világában, az élők életére hatnak, velük valamilyen kapcsolatba is léphetnek. Az élőholtak alakjai, bár különböző vonásokkal, de a legtöbb kultúrában megtalálhatók, és jelen vannak számos irodalmi alkotásban is, különös tekintettel a fantasy és a horror műfajokra.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név szóösszetétel az „élő” és „halott” szavakból. Ennek a szóösszetételnek több jelentése van. Széles körben használták azon személyek elnevezésére, akiknek az élete valamilyen külső vagy belső okból jelentéktelenné vált:

Vazúl élőhalottan megvakítva Péter rettentő börtönében...
– Várady Antal Charitas című tragédiájából

A kifejezés másik jelentését főleg az idegennyelvű történetek fordításának igénye terjesztette el: e tekintetben a magyar „élőhalott” az angol „living dead” és a francia „mort-vivant” tükörfordítása.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyagi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok az élőholtak, amelyek továbbra is rendelkeznek a testükkel.

Szellemi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testetlen lelkek.