Ékes fűpapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ékes papagáj szócikkből átirányítva)
Ékes fűpapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Rozellaformák (Platycercinae)
Nemzetség: Földipapagáj-rokonúak (Pezoporini)
Nem: Neophema
Faj: N. pulchella
Tudományos név
Neophema pulchella
(Shaw, 1792)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú médiaállományokat és Ékes fűpapagáj témájú kategóriát.

Az ékes fűpapagáj (Neophema pulchella), korábban ékes papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le1792-ben, a Psittacus nembe Psittacus pulchellus néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália délkeleti területein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 20, testtömege 37-44 gramm.[5] Az alapszíne az olaj zöld. A homlokcsík, a kantár és a pofatájéka türkizkék. Hasa fényessárga, kis szárnyfedői világosabb, a nagy szárnyfedői sötétebb kékek. Közepes szárnyfedői zöld színűek. Vállán vörösesbarna folt található, ettől befelé a szárnyfedők gesztenyebarna színűek, az evezők zöldesbarnák, kék szegéllyel. Farka felül zöld, alul sárga. Írisze sárgásbarna, csőre, lába feketésbarna. A tojó színei halványabbak, homlokcsíkja keskenyebb, a kantár kevésbé kék, inkább sárga. A vállfolt hiányzik, begye inkább zöldes, a has sárgája mattabb. A fiatalok a tojóra hasonlítanak. Ha a fiatal hímnek szárnyát szétnyitjuk, jól látható egy-egy különálló, élénkzöld folt, ahol a későbbiekben majd a jellegzetes vállfolt jelenik meg.

A hím…
…és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Párokban, vagy kisebb csapatokban, a talajon keresgéli magvakból, rügyekből és levelekből álló táplálékát. Röpte hullámzó, gyors, sebes szárnycsapásokkal. Átlagos életkora 12 év. Hangja kellemes, csicsergő.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszaka általában márciustól áprilisig szokott tartani, általában eukaliptuszfák magasan elhelyezkedő üregeiben költ. Fészekalja 4-7 tojásból áll, melyen 18-21 napig kotlik a tojó, és a hím eteti őket. A fiókák kirepülési ideje még 4-5 hét, a szülők idáig táplálják őket. A fiókák felnőttkori tollazat csak négy hónapos korukban alakul ki.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Egykor sokkal gyakoribb madár volt, de a 20. század elején nagy mennyiségben vadászni kezdték (mivel főleg fűfélék magvait fogyasztja, rájár a gabonaföldekre is).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]