Ékes fűpapagáj
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Neophema pulchella (Shaw, 1792) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú médiaállományokat és Ékes fűpapagáj témájú kategóriát. |
Az ékes fűpapagáj (Neophema pulchella), korábban ékes papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le1792-ben, a Psittacus nembe Psittacus pulchellus néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália délkeleti területein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 20, testtömege 37-44 gramm.[5] Az alapszíne az olaj zöld. A homlokcsík, a kantár és a pofatájéka türkizkék. Hasa fényessárga, kis szárnyfedői világosabb, a nagy szárnyfedői sötétebb kékek. Közepes szárnyfedői zöld színűek. Vállán vörösesbarna folt található, ettől befelé a szárnyfedők gesztenyebarna színűek, az evezők zöldesbarnák, kék szegéllyel. Farka felül zöld, alul sárga. Írisze sárgásbarna, csőre, lába feketésbarna. A tojó színei halványabbak, homlokcsíkja keskenyebb, a kantár kevésbé kék, inkább sárga. A vállfolt hiányzik, begye inkább zöldes, a has sárgája mattabb. A fiatalok a tojóra hasonlítanak. Ha a fiatal hímnek szárnyát szétnyitjuk, jól látható egy-egy különálló, élénkzöld folt, ahol a későbbiekben majd a jellegzetes vállfolt jelenik meg.
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
Párokban, vagy kisebb csapatokban, a talajon keresgéli magvakból, rügyekből és levelekből álló táplálékát. Röpte hullámzó, gyors, sebes szárnycsapásokkal. Átlagos életkora 12 év. Hangja kellemes, csicsergő.
Szaporodása[szerkesztés]
A költési időszaka általában márciustól áprilisig szokott tartani, általában eukaliptuszfák magasan elhelyezkedő üregeiben költ. Fészekalja 4-7 tojásból áll, melyen 18-21 napig kotlik a tojó, és a hím eteti őket. A fiókák kirepülési ideje még 4-5 hét, a szülők idáig táplálják őket. A fiókák felnőttkori tollazat csak négy hónapos korukban alakul ki.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Egykor sokkal gyakoribb madár volt, de a 20. század elején nagy mennyiségben vadászni kezdték (mivel főleg fűfélék magvait fogyasztja, rájár a gabonaföldekre is).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- Unioffice.hu - magyar neve
- Dr.Romhányi Attila – Papagájok
- Hivatalos magyar neve
