Éjszakai Őrség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Éjszakai Őrség (oroszul: Ночной дозор, Nocsnoj Dozor) egy fantasy regény, melyet a népszerű orosz író, Szergej Lukjanyenko adott ki 1998-ban.

A történet alapja két szemben álló természetfeletti fél harca (akiket Másfélének hívnak): az Éjjeli Őrségé, mely a Setét Másfélék cselekedeteinek felügyelésére rendeltetett és a Nappali Őrség, mely a Fénypártiak akcióinak szemmel tartására hivatott.

A regény az első az Őrség-tetralógiában, melyet a Nappali Őrség (Dnyevnoj Dozor, Дневной дозор), Alkonyi Őrség (Szumerecsnüj Dozor, Сумеречный дозор) és Utolsó Őrség (Poszlednyij Dozor, Последний дозор) követ a sorban.

A mű háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény univerzumában létezik egy párhuzamos sík is, melyet a Homálynak hívnak. A Másfélék olyan élőlények, akik már beléptek ide és természetfölötti képességekre tettek szert. A Másfélék voltak azok az emberek, kiket az utókor sámánoknak, jósoknak vagy bölcseknek tartott és akik rájöttek, hogyan léphetnek be a Homályba. A Másfélék már születésüktől fogva is különböznek az emberektől, hisz már akkor is megvan bennük a hajlam erre, s az emberek nem képesek Másfélévé válni (legalábbis a tetralógia első felében). A Homály nem adja ingyen ajándékait, a bent tartózkodó Másfélék erejét szívja. Ha a belépő végzetesen legyengül és nem képes visszatérni, örökre a bennragad. Amikor a Másfélék először lépnek be a Homályba, pillanatnyi aurájuk illetve lelkiállapotuk határozza meg, hogy Setét vagy Fénypárti Másfélékké válnak. Ha egyszer valamelyik oldalra került, a Másféle el kell, hogy döntse, milyen jellegű Erőt fog a Homályból meríteni. A választás során vámpír,boszorkány, mágus vagy alakváltó lehet a Másféléből, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Leggyakrabban a szabad akarat dönti el a Hasonítás során, hogy melyik oldalra kerüljön az alanya, de az Őrségek képesek az akarat ilyetén befolyásolására, ahogy éppen pillanatnyi érdekeik megkívánják. A Hasonítás nem csak az oldal megválasztásának procedúráját takarja, a frissen hasonítottak az Éjjeli Őrség (Fénypártiak) vagy Nappali Őrség (Setétek) részévé válnak. A Másféléknek nem kötelessége az Őrségek munkájában részt venni, azonban együtt kell működniük az Őrségek munkatársaival, egyébként szabadon beléphetnek a Homályba, és az esetek nagy részében szabadon választhatnak a Setét és Fény erői között. Az oldalak közötti döntés, illetve az Erő típusának megválasztása végleges.

A Setétek és a Fénypártiak harca egyidős a Másfélékkel. A Fénypártiak küldetésüknek tartják a gyengék és elesettek védelmét, a Setétek számára azonban nem létezik semmilyen kötelezettség. Teszik, amit akarnak tekintet nélkül morálra, becsületre és a következményekre. Évezredeken keresztül véres háború dúlt a két fél között. Mindkét fél felhasznált minden eszközt, hogy kivívja a végső győzelmet. Végül a felek rájöttek, hogy ha tovább folytatják ádáz küzdelmüket, az a Másfélék kipusztulásához vezet. A két frakció vezetői aláírták a Megállapodást, mely felállította a Másfélék életére és erőik használatára vonatkozó törvényeket. A Fénypártiak megalapították az Éjszakai Őrséget, a Setétek pedig a Nappali Őrséget, hogy biztosítsák: a Megállapodást mindkét fél betartsa. Ezen kívül létrehozták az Inkvizíciót, amely a globális egyensúlyra felügyel, olyan Setét és Fénypárti Másfélékből, aki már belátták az egyensúly fontosságát.

Ha túl gyorsan elhasználják, a Másfélék képesek a körülöttük lévő emberek érzéseiből és érzelmeiből származó energiával újratölteni erejüket: a Setétek a negatívakból (pl.: fájdalomból és dühből), a Fénypártiak az a pozitívakból (pl.: örömből és boldogságból). Mivel a negatív érzelmek könnyebben előjönnek az emberből, a Setét mágusok könnyebben jutnak újból Erőhöz, mint a Fénypártiak.

A Megállapodás aláírása óta az Őrségek rajta tartották szemüket minden Másfélén, felderítve minden szabálysértést. Az öreg vezérek tovább szövik terveiket, felhasználva az emberiséget és a Másféléket érdekeik szerint. Csak az Idő tudja, melyik oldal kerekedik felül a másikon.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fénypárti Másfélék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anton Gorogyeckij (Második szintű Varázsló) a regény főszereplője (melynek nagy részét egyes szám első személyben ő meséli el), Moszkva város Éjjeli Őrségének egyik meglehetősen lusta tagja. Az első könyv elején még jobban szereti a földi, technikai jellegű munkákat, mint a járőrözést. Történések sorozata teszi teljes jogú operatív munkatárssá, s meglehetősen cinikussá a Fénypártiak céljaival kapcsolatban. Kedvenc időtöltése a véletlenszerűen összeállított mini-diszkjeinek hallgatása. A regény elején még negyedik szintű mágus, a későbbiekben azonban második szintűvé válik. Sokszor megjegyzik, hogy ő az egyetlen, aki családnevét is használja, mint Másféle. Ezüst töltényekkel töltött pisztolyát mindig magánál hordja a vámpírok és alakváltók ellen.
  • Borisz Ignatyevics - Geszer (Hatalmas Varázsló) nagy kort megélt, tibeti származású mágus, aki számos hőst és filozófust tanított ki hosszú élete alatt. A tizenötödik században Európába költözött, s annak ellenére, hogy rengeteg lehetősége lehetne az Éjjeli Őrség csúcsvezetésébe is bejutni, ő inkább a Moszkvai őrség regionális vezetője maradt (ezzel a poszttal de facto, a volt Szovjetunió összes őrségének főparancsnoka). Geszer csatában edzett, igazi taktikus, aki híres arról, hogy a totálisan vesztettnek tűnő helyzetekből is képes nyertesen kijönni. Rendkívül sokat törődik alkalmazottaival, ám egy percig sem hezitál feláldozni őket egy nagyobb jó érdekében. A szintje Kategórián Kívüli Varázsló (túl van a 7-es skálán).
  • Szvetlana (Hatalmas Varázslónő) egy fiatal doktornő, aki eleinte nincs tisztában erejével. Később ő lesz Zavulon tervének áldozata (végezni akartak vele, mielőtt csatlakozik az Éjjeli Őrséghez). Erejét akkor fedezik fel, mikor véletlenül megátkozza saját magát: Szvetlana annyira erős, hogy az feje fölött örvénylő átok akkorára nő, hogy már egész Moszkva elpusztulásával fenyeget. A veszély elhárítása után viszonyt kezd Antonnal, ami egyre feszültebbé válik, ahogy Szvetlana ereje egyre csak nő.
  • Olga (Hatalmas Varázslónő) Geszer régi barátja és szeretője, akit büntetésből bagollyá változtattak, miután megszegte a Fénnyel kötött szerződését. Háborús időben naponta fél órára visszaváltozhat emberi alakjába. Geszer ügyeskedéseinek hála a regény végére visszanyeri erejét és emberi alakját, véglegesen.
  • Szemjon (Varázsló) mogorva, tapasztalt mágus, aki cinikusan, ferde szemmel figyeli a világot. Ellentétben bajtársaival, neki nincs feltétlenül szüksége mágiára, hogy remek harcos legyen. Képes úgy olvasni mások mágikus potenciáljában, mint ahogy az emberek egymás testbeszédében.
  • Kátya - Tigrincs (Alakváltó Mágus) fiatal és játékos mágus, aki igen fogékony az amulettek használatára. A Fénypárti és Setét Másfélék is tisztelik. Azt mondják róla, hogy bárkit meg tud bűvölni, s ahogy a beceneve is mutatja, tigrissé tud átváltozni. Hatalmas, titkos alagutakkal átszőtt házban él, amelyet Másfélék megtámadására kiképzett kutyák őriznek (az állatok normál esetben félnek a Másféléktől). Impulzív természete miatt nem egyszer bajba is kerül.
  • Mackó (Alakváltó Mágus) visszahúzódó és csendes mágus, aki híres precízen megtervezett, ám brutális taktikáiról. Annak ellenére, hogy a Setét és a Fény közötti választás végleges, sokan azt hiszik róla, hogy régen Setét Másféle volt. Preferált állati formája egy hatalmas jegesmedve. Általában Tigrinccsel dolgozik párban.
  • Ignat (Inkubusz/Szukkubusz) nagyrészt magával van elfoglalva. Saját bevallása szerint "egy hollywood-i színész arcával és egy görög isten testével" él. Büszke arra, hogy bármelyik nőt (vagy férfit) képes ágyba vinni, ennek következtében a kudarcot rendkívül rosszul viseli.
  • Garik (Varázsló) közepes képességű mágus, aki hírhedt arról, hogy nincs szerencséje a nőkkel.
  • Igor (Varázsló) idealista, középszintű mágus. Fiatalos megjelenése alapján senki nem mondaná meg róla, hogy a kései 20-as években született. Elkötelezett a Fénypártiak céljai iránt, annak ellenére, hogy feljebbvalóival való összetűzései számos alkalommal okoztak neki problémát.
  • Julija (Varázslónő) okos fiatal lány, aki az Éjjeli Őrség analitikai osztályán dolgozik. Őszintén csodálja Tigrincset.
  • Ilja (Varázsló) első szintű mágus, aki testet cserélt Geszerrel a regény első történetében, hogy így járjon túl Zavulon eszén. Igen erős harci mágus. Szemüveges.

Setét Másfélék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zavulon (Hatalmas Setét Varázsló) ősi cselszövő, aki Geszerrel egyidős. Moszkva város Nappali őrségének vezetője, kinek ereje Geszerével vetekedik, ám a az öreg tibeti gyakran túljár az eszén. Homálybéli alakja démoni, mert rengeteg időt töltött már odaát. Választott emberi megjelenése gyakran félrevezető, hiszen a vékony intellektüel senki számára nem tűnik fenyegetőnek, ha nem ismeri elég jól.
  • Alisza Donnyikova (Varázslónő) fiatal varázslónő, aki igen fogékony a diszkrét elmemanipulációra és a bajkeverésre. A könyv végéig Zavulon szeretője.
  • Konsztantyin Szauskin (Vámpír) egy fiatal, idealista vámpír, aki Anton barátjává vált, alig valamivel a hasonítása után. Anton operatív akciói miatt a későbbiekben ellene fordul. Az apja harapja meg nem sokkal születése után, hogy megmentse egy súlyos betegségtől, de Kosztya utálja a vámpírlétet. Célja, hogy biológiát tanuljon és megtalálja a vámpirizmus ellenszerét. Az Alkonyi Őrség idején már ő a legfiatalabb Legfelső Szintű Vámpír Európában.

Semlegesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Makszim (Inkvizítor) egy középosztálybeli Fénypárti Másféle, kinek ereje hamarabb felszínre bukkant, mint hogy az Éjjeli Őrség megtalálhatta volna. Kényszert érez arra, hogy felkutassa a gonoszt, így alacsony szintű Setétekre vadászott. Miután feltárják előtte az igazságot a Másfélékről, csatlakozik az Inkvizícióhoz.
  • Vítězslav (Inkvizítor) egy rendkívül erős Legfelső Szintű Vámpír. Anton megdöbbent, mikor megtudta, hogy egy Vámpír is a Prágai Inkvizíció tagja.
  • Jegor egy félénk, külsőre átlagosnak tűnő fiatal fiú, akit egy renegát vámpírpár rabol el az Éjszakai Őrség elején. Jegor aurája különleges, hiszen a legtöbb hasonítatlan másféle már húz valamelyik irányba, ő azonban tiszta, egyik irányba sem tart, a sorsa megjósolhatatlan. A regény második részében kiderül, hogy Jegor sorsa a Setét oldalára vezet, azonban a könyv leges-legvégén sorsát részben újraírják, s semleges marad. Potenciális mágikus szintje nagyon alacsony (hetes, esetleg hatos).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Night Watch (Lukyanenko novel) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]