Éjina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Éjina (Αίγινα)
20090608 Perdika Aegina panoramic image from Moni island Greece.jpg
Közigazgatás
Ország Görögország
Régió Attika
Legnagyobb település Égine
Népesség
Teljes népesség 13 056 fő (2011)
Népsűrűség 155,04 fő/km²
Égine népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Szaróni-öböl
Terület 87.41 km²
Legmagasabb pont Mont Oros (531 m)
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
GR Aegina.PNG
Éjina  (Görögország)
Éjina
Éjina
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 37° 43′ 31″, k. h. 23° 29′ 23″Koordináták: é. sz. 37° 43′ 31″, k. h. 23° 29′ 23″
A Wikimédia Commons tartalmaz Éjina témájú kategóriát.

Éjina (görög Αίγινα, ógörög ejtéssel Aigina, latinul: Aegina) a Szaróni-szigetek egyike Görögországban. Athéntól 51 km-re délre fekszik, a Szaróni-öbölben. Népessége 1991-ben 11 639 fő volt.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjina háromszög alakú, körülbelül 106 km² területű. Kétharmadán egy már nem működő vulkán fekszik, a sziget maga is vulkanikus eredetű. A legmagasabb pontja az Illés-hegy. Az északi és nyugati oldalon földművelés folyik, a sziget legjellegzetesebb terménye a pisztácia, mandula és füge. A gyorshajó 20 perc, a komp egy óra alatt éri el Éjinát Pireuszból. A sziget fővárosa Éjina kikötője, a nyugati oldalon található. A strandok a sziget túlsó végén találhatók és tömegközlekedéssel elérhetők.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget nevét valószínűleg Aigináról, Aiakosz anyjáról kapta. Aigina Aszóposz folyamisten és Metopé nimfa gyermeke volt a görög mitológiában. Fia, Aiakosz Zeusztól származik. Ő volt a trójai hős, Akhilleusz nagyapja.

Az első történelmi nyomok a minószi és a mükénéi kultúrához kötik a szigetet. A szigetre később dórok vándoroltak be, az i. e. 6. században érte el virágzásának tetőpontját. Lakói hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak, kiváló minőségű agyag- és cserépáru ipar jött létre, a kenőcs és más fényűzési cikkek gyártásában is élen járt. Állítólag Aiginában verték az első görög ércpénzt.

i. e. 492/491-ben Aigina behódolt Dareiosznak, a perzsa követeknek ennek jegyében földet és vizet nyújtottak át. Athén emiatt bevádolta Aiginát Spártánál, mint a peloponnészoszi szövetség vezetőjénél. Az Agiada családból származó spártai király, Kleomenész Aiginába ment, hogy megbüntesse őket, de a város nem adta ki neki a felelősöket, a város vezető polgárait. Erre a másik spártai király, az Eurüpóntida dinasztiabeli Démaratosz biztatta Aiginát.

Az i. e. 5. században a hanyatlás évei következtek, a kialakult kereskedelmi és tengeri hatalmát az athéniak nem nézték jó szemmel, és i. e. 459-ben elfoglalták a területet. I. e. 431-ben az aiginai lakosságot elűzték és a szigetet athéni gyarmatosokkal népesítették be. A peloponnészoszi háború után a régi lakosok egy része visszakerült ugyan ősi hazájába, a sziget újból független görög állammá vált, ám hajdani erejét és jólétét nem tudta visszanyerni.

A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. A bizánci periódus után a velenceiekhez tartozott. 1537-ben leigázta a híres kalóz, Barbarossa. 1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére. 1826 és 1828 között két évig a megalakulóban lévő Görögország fővárosa volt.

Éjina kikötője

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aphaia temploma,
  • Szent Nektáriosz monostora,