Éjina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Éjina (Αίγινα)
20090608 Perdika Aegina panoramic image from Moni island Greece.jpg
Közigazgatás
Ország Görögország
Régió Attika
Legnagyobb település Égine
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 155,04 fő/km²
Égine népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Szaróni-öböl
Terület 87.41 km²
Legmagasabb pont Mont Oros (531 m)
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
GR Aegina.PNG
Éjina  (Görögország)
Éjina
Éjina
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 37° 45′, k. h. 23° 26′Koordináták: é. sz. 37° 45′, k. h. 23° 26′

Éjina (görög Αίγινα, ógörög ejtéssel Aigina, latinul: Aegina) a Szaróni-szigetek egyike Görögországban. Athéntól 51 km-re délre fekszik, a Szaróni-öbölben. Népessége 1991-ben 11 639 fő volt.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjina háromszög alakú, körülbelül 106 km² területű. Kétharmadán egy már nem működő vulkán fekszik, a sziget maga is vulkanikus eredetű. A legmagasabb pontja az Illés-hegy. Az északi és nyugati oldalon földművelés folyik, a sziget legjellegzetesebb terménye a pisztácia, mandula és füge. A gyorshajó 20 perc, a komp egy óra alatt éri el Éjinát Pireuszból. A sziget fővárosa Éjina kikötője, a nyugati oldalon található. A strandok a sziget túlsó végén találhatók és tömegközlekedéssel elérhetők.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget nevét valószínűleg Aigináról, Aiakosz anyjáról kapta. Aigina Aszóposz folyamisten és Metopé nimfa gyermeke volt a görög mitológiában. Fia, Aiakosz Zeusztól származik. Ő volt a trójai hős, Akhilleusz nagyapja.

Az első történelmi nyomok a minószi és a mükénéi kultúrához kötik a szigetet. A szigetre később dórok vándoroltak be, az i. e. 6. században érte el virágzásának tetőpontját. Lakói hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak, kiváló minőségű agyag- és cserépáru ipar jött létre, a kenőcs és más fényűzési cikkek gyártásában is élen járt. Állítólag Aiginában verték az első görög ércpénzt.

i. e. 492/491-ben Aigina behódolt Dareiosznak, a perzsa követeknek ennek jegyében földet és vizet nyújtottak át. Athén emiatt bevádolta Aiginát Spártánál, mint a peloponnészoszi szövetség vezetőjénél. Az Agiada családból származó spártai király, Kleomenész Aiginába ment, hogy megbüntesse őket, de a város nem adta ki neki a felelősöket, a város vezető polgárait. Erre a másik spártai király, az Eurüpóntida dinasztiabeli Démaratosz biztatta Aiginát.

Az i. e. 5. században a hanyatlás évei következtek, a kialakult kereskedelmi és tengeri hatalmát az athéniak nem nézték jó szemmel, és i. e. 459-ben elfoglalták a területet. I. e. 431-ben az aiginai lakosságot elűzték és a szigetet athéni gyarmatosokkal népesítették be. A peloponnészoszi háború után a régi lakosok egy része visszakerült ugyan ősi hazájába, a sziget újból független görög állammá vált, ám hajdani erejét és jólétét nem tudta visszanyerni.

A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. A bizánci periódus után a velenceiekhez tartozott. 1537-ben leigázta a híres kalóz, Barbarossa. 1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére. 1826 és 1828 között két évig a megalakulóban lévő Görögország fővárosa volt.

Éjina kikötője

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aphaia temploma,
  • Szent Nektáriosz monostora,