Égboltfelmérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A mikrohullámú háttérsugárzás felmérésének fejlődése: Arno Penzias és Robert Wilson felfedezése idején, majd a COBE és a WMAP műholdak megfigyelései után. A középső, fényes sáv a Tejútrendszerünk saját sugárzása, ezt általában levonják a kész képről. Utódjuk a Planck műhold lesz.
A Tejútrendszer közeli infravörösben készült képe, a 2MASS adatai alapján.
A Tejútrendszerben található ionizált gáz térképe, a Wisconsin H-Alpha Mapper (WHAM) felmérés adatai alapján
Távoli galaxishalmazok tagjainak látszó helyzete és távolságai (utóbbi színekkel jelölve) az égbolton, Tejútrendszerünkhöz viszonyítva. A térkép a 2MASS alapján készült. A galaxishalmazok távolságai a megfelelő vöröseltolódás-értékekkel (z) vannak jellemezve.
A Világegyetem nagy léptékű szerkezete a 2dF Galaxy Redshift Survey adatai alapján. A fehér pontok galaxisokat jelölnek.

Az égboltfelmérés átfogó csillagászati észleléssorozat, melynek során az égbolt egészének vagy egy részének nagyon nagy mennyiségű, hasonló objektumáról igyekeznek néhány alapvető adatot gyűjteni, későbbi statisztikai feldolgozás, vagy tudományos szempontból érdekes, különleges objektumok keresésének céljából. Az égboltfelméréseket jellemezhetjük a megfigyelt égterület méretével (azaz léteznek az egész égboltot, vagy csak egy kisebb területet lefedő programok), és az elektromágneses hullámoknak azzal a tartományával, amelyben a megfigyeléseket végezték (azaz léteznek rádió-, mikrohullámú, infravörös, látható fény tartományában végzett, ultraibolya, röntgen- és gammafelmérések is). Az adatok kiértékelésében nagy jelentősége van az alkalmazott módszereknek, melyek az igen nagy feldolgozandó adatmennyiség miatt ma már kizárólag számítástechnikai jellegűek, a módszer gyakorlatilag a számítástechnika fejlődésével terjedt el.

Tudományos jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megfelelő égitestek tulajdonságainak elemzésével számos, enélkül elképzelhetetlen felfedezés születik, emellett az észlelt objektumokat katalogizálják. Tejútrendszerünkön belül például a csillagok mozgásának és színképének elemzésével sikerült olyan csillagáramlatok létét kimutatni, melyek más, a Tejútrendszer által elnyelt kisebb galaxisok maradványai. A csillagok galaxismag körüli sebességének eloszlásából következtettek a sötét anyag létezésére. A COBE és WMAP felmérések adataiból többek között megállapítható volt a Világegyetem életkora (13,72 milliárd év), a mikrohullámú háttérsugárzás mintázata pedig segít a Világegyetem keletkezésére vonatkozó elméletek közül a jó kiválasztásában. A nagyon távoli Ia típusú szupernóvák vöröseltolódásának mérésével megállapítható, a Világegyetem tágulásának változása.

Nevezetes égboltfelmérési programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Égboltfelmérés témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]