Égéshő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az égéshő (régebbi nevén égésmeleg) az a fajlagos hőmennyiség, amely egy kilogramm tüzelőanyagból összesen felszabadul, ha az égéstermékeket a kiindulási hőmérsékletre hűtjük vissza.

Mivel ez a végállapot ipari körülmények között a legritkább esetben valósul meg[1], a gyakorlatban a fűtőértéket szokás használni. Ugyanakkor, mivel laboratóriumi körülmények között ezt az értéket a legkönnyebb megmérni, a fűtőértéket általában ebből számítják.

Jellemző mértékegysége: kJ/kg.

Az égéshő további elnevezései az angolszász irodalomból tükörfordítással átvett felső fűtőérték (Higher Heating Value, HHV, vagy Higher Calorific Value, HCV).

Fűtőanyagok összehasonlítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány gyakoribb tüzelőanyag égéshője és fűtőértéke[2]
Tüzelőanyag Égéshő MJ/kg Égéshő kJ/mol Fűtőérték MJ/kg
Hidrogén 141,80 286 119,96
Metán 55,50 889 50,00
Etán 51,90 1560 47,80
Propán 50,35 2220 46,35
Bután 49,50 2877 45,75
Pentán 45,35
Benzin 47,30 44,4
Paraffin 46,00 41,50
Kerozin 46,20 43,00
Gázolaj 44,80 43,4
Szén (antracit) 32,50
Szén (Lignit) 15,00
Fa (nedvesség és hamu nélkül) 21,7
Tőzeg (nedves) 6,00
Tőzeg (száraz) 15,00


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budó, Ágoston, Pócza Jenő. (Hőtan)., Kísérleti fizika I.. Budapest: Tankönyvkiadó. ISBN 963 17 8772 9 (1986) „Valamely anyag égéshőjén értjük az anyag teljes elégésekor keletkező hőmennyiséget a tömegegységre, vagy a térfogategységre vonatkoztatva” 
  2. NIST Chemistry WebBook