Ébner Jenő
Ébner Jenő (Budapest, 1907. április 22. – 1989. december 26.), római katolikus pap, a lazarista rend tagja.
[szerkesztés] Életpályája
1907. április 22-én született Budapesten, a Ferencvárosban. A budapesti ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Belépett a lazarista rendbe, teológiai tanulmányait a rend piliscsabai főiskoláján és Szobon végezte. 1930-ban Budapesten szentelték pappá. Bécsben, Linz-ben és Budapesten is tanított, ahol doktorátust is szerzett. A fővárosban, majd Piliscsabán segédlelkészi szolgálatot teljesített, majd Szobon lett teológiai tanár és a vidék missziós lelkipásztora. Észak-Erdély visszacsatolását követően a kolozsvári Irisz-telep plébánosa lett, ő építtette a kerekdombi templomot és paplakot. A második világháború után Nagyváradon rendfőnök, majd 1953-ban deportálták kényszerlakhelyre Marosfőre. 1984-ben mint lazarista, titokban egy Caritas szervezetet alapított, melynek szálai Szatmárra is elértek. Összekötő volt Márton Áron püspök és Róma között. Csíkszeredán volt kórházlelkész, majd Biharsályi, Bikács, Cséffa, Türkös, később Marosfő plébánosa. Missziós házat épített a Maros forrásánál, onnan látogatta híveit, de őt is sokan keresték fel a legkülönfélébb lelki problémáikkal távoli vidékekről is.
[szerkesztés] Halála
Halálának estéjén öt férfi kopogott be hozzá, olyanok akiket jól ismert, szeretett és többször támogatott. Bár nagyon jól tudták, hogy nincs pénze, hisz a szentmisékért kapott pénzt, sőt tűzifáját is szétosztotta a szegények között, azért mégis követelőztek. Betuszkolták házi kápolnájába, kezét hátra kötözték, stolájával betömték a száját és a házi oltára előtt halálra taposták.
