É. Kiss Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
É. Kiss Katalin
Született 1949. május 31. (65 éves)
Debrecen
Nemzetisége magyar
Házastársa Zétényi Tamás
Gyermekei 3
Szülei É. Kiss Sándor nyelvész
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi tanár

É. Kiss Katalin (Debrecen, 1949. május 31. – ) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A generatív nyelvelméletek és a magyar nyelvészet neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1967-ben érettségizett, majd felvették a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–angol szakára, ahol 1972-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 1973-ban védte meg egyetemi (bölcsész)doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén kapott tanársegédi állást. 1978-tól adjunktus. 1979-ben átment az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karra, ahol szintén adjunktusi rangban kezdett el dolgozni. 1982-ben megkapta egyetemi docensi kinevezését, majd 1986-ban távozott az egyetemről, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézet Elméleti és Kísérletes Nyelvészeti Osztályánál kapott tudományos főmunkatársi megbízást. Öt évvel később tudományos tanácsadói feladatkörrel bízták meg az MTA Nyelvtudományi Intézetében és az ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoportjánál. 2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Angol Intézete alatt működő elméleti nyelvészet tanszékére kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. Ugyanettől az egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetője lett. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2001-ben Charles Simonyi-ösztöndíjas volt. Számos külföldi felsőoktatási intézményben tanított, kutatott: 1975–1976-ban a Montreali Egyetem kutatója volt, illetve 1985–1986-ban Sloan-ösztöndíjjal a Massachusetts Institute of Technology-n dolgozott. Melon-ösztöndíjasként vett részt a Stanford Egyetem elméleti nyelvészeti munkájában 1992 és 1993 között. 1988-ban a Stuttgarti Egyetem, 2006-ban a Potsdami Egyetem vendégtanára volt.

1979-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának lett tagja. Később a Doktori Tanács nyelvtudományi, orientalisztikai és klasszika-filológiai szakbizottságában és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsában is részt vett. 2005-ben az Európai Akadémia tagjává, 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Több tudományos szakfolyóirat munkájába is bekapcsolódott: 1985 és 1990 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának tagja volt. Ezenkívül 1992-ben a The Linguist Review, 1998-ban az Acta Linguistica Hungarica, valamint 2008-ban a Natural Language and Linguistic Theory szerkesztőbizottságába került be. 2001-ben a Theoretical Linguistics, 2009-ben az Acta Linguistica Hungarica társszerkesztője lett.

Kutatási területei a generatív nyelvelméletek, valamint a magyar és az általános nyelvészet. Több mint százhatvanöt tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja É. Kiss Sándor nyelvész. Férje Zétényi Tamás, házasságukból két fiúgyermek és egy leánygyermeke született.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Shakespeare szonettjei Magyarországon (1975)
  • A magyar mondatszerkezet generatív leírása (1983)
  • Configurationality in Hungarian (1987)
  • Discourse Configurational Languages (1995)
  • Új magyar nyelvtan (társszerző, 1998)
  • The Syntax of Hungarian (2002)
  • Anyanyelvünk állapotáról (2004)
  • Event Structure and the Left Periphery (2006)
  • Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (2009)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]