Çiçek Pasajı
| Çiçek Pasajı | |
| Cité de Péra | |
 |
|
| Çiçek Pasajı az İstiklal sugárúton | |
| Korábbi nevek: Hristaki Pasaji Sait Paşa Pasaji |
|
| Hely | İstiklal sugárút, Beyoğlu, Isztambul |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1876 |
| Rekonstrukciók évei | 2005 |
| Tervező | Zanno |
| Hasznosítása | |
| Tulajdonos | Hristaki Zoğrafos Efendi (megnyitásakor) Sait pasa (1908) |
A Çiçek Pasajı (törökül, ’virágos átjáró’, franciául: Cité de Péra) egy passzázs[1] Isztambul történelmi sugárútján, az İstiklal sugárúton, Beyoğluban, az egykori Perában.
Története [szerkesztés]
A passzázst 1876-ban nyitották meg, eredetileg a Naum Színház volt a helyén, melyet Abdul-Aziz és II. Abdul-Hamid szultán is szívesen látogatott, és ahol Giuseppe Verdi Il Trovatore című operáját előbb mutatták be, mint Párizsban.[2] A színház az 1870-es nagy perai tűzben megsemmisült.[2]
A tűz után az épületet a helyi görög bankár, Hristaki Zoğrafos Efendi vásárolt meg, a mai épületet az olasz építész, Zanno tervezte. Az épület neve eredetileg Cité de Péra vagy Hristaki Pasaji volt. Yorgo'nun Meyhanesi volt az első borház, mely itt nyitotta meg kapuit. 1908-ban az oszmán nagyvezír, Szait pasa vásárolta meg, ekkor a neve Sait Paşa Pasaji lett.
Az 1917-es oroszországi forradalmak után tömegével érkeztek elszegényedett orosz nők Isztambulba, akik a Çiçek Pasajıban árultak virágot.[2] Az 1940-es évekre a passzázsban leginkább virágüzletek voltak, innen kapta mai nevét. Az 1988-as felújítás után nyitotta meg újra kapuit, éttermek és kocsmák sokaságával. Legutoljára 2005 decemberében renoválták.
A passzázs egyik jellegzetessége, hogy az étteremben fasil zenét, azaz török roma zenét hallhatnak a betérők.
