Ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus)
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ázsiai tigrisszúnyog témájú médiaállományokat. |
Az Ázsiai tigrisszúnyog vagy erdei nevén nap szúnyog, latin nevén Aedes albopictus (Stegomyia albopicta) jellemzői a fekete-fehér csíkos lábak, és a fekete-fehér csíkos test. Ez a szúnyogfaj Délkelet Ázsiában, a trópusi és szubtrópusi területeken őshonos, de az elmúlt néhány évtizedben elterjedt szerte a világon sok országban a nemzetközi áruszállításokon keresztül és a növekvő nemzetközi utazásokkal.
A rovart csíkos megjelenése miatt hívják tigrisszúnyognak mivel a tigrishez hasonló csíkozású.
A Tigrisszúnyog (Aedes albopictus) számos vírusos kórokozó, beleértve az Észak-Nílusi vírus, a sárgaláz vírus, az encephalitis, dengue láz, és Chikungunya láz, valamint számos fonalféreg mint amilyen a Dirofilaria immitis hordozója.
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
1894-ben, a brit-ausztrál entomológus, Frederick A. Askew Skuse volt az első, aki tudományosan leírta az ázsiai tigrisszúnyogot, amit Culex albopictusnak nevezett el (latinul: Culex "szúnyog" és albopictus "fehér").
Jellemzői [szerkesztés]
Körülbelül 2 és 10 mm hosszúságú és feltűnő fehér és fekete mintázatú. A kifejlett szúnyogok mérete változó. A kifejlett szúnyog méretének változása függ a lárva népesség sűrűségétől és a tenyészvíz tápanyagellátottságától. Mivel ezek a körülmények ritkán optimálisak, a kifejlett szúnyogok átlagos testnagysága lényegesen kisebb, mint 10 mm. Így például a has átlagos hossza a számítások szerint 2,63 mm, a szárnyak 2,7 mm, és az ormány 1,88 mm-es.
A hímek nagyjából 20%-kal kisebbek, mint a női egyedek, de ezek morfológiailag nagyon hasonlóak. Ezen felül, a hímek lábvégei a hátsó lábakon sokkal ezüstösebbek. Az egyéb jellemzők nem tesznek különbséget a nemek között. Fő jellemzőjük a fekete és fehér gyűrűzött lábak és jellegzetes fehér vonal fut a szemnél kezdődően a fej közepétől le a háti oldalán a mellkasig. Ez a jellemző jelölés a legegyszerűbb és legbiztosabb módja az ázsiai tigrisszúnyog azonosításának.
Mint más szúnyog családoknál, a nőiegyed van felszerelve, a hosszúkás ormánnyal ő használ vért a tojások (lárvák)táplálásához. Ezzel szemben a faj férfi tagja elsősorban nektárral táplálkozik.
A női egyed tojásait víz közelében helyezi el körülbelül a víz 200 méteres körzetében, a lárvák neveléséhez akár kis mennyiségű pangó vízfelület, egy pocsolya is elegendő.
Az ázsiai tigrisszúnyog hasonlít a közönséges háziszúnyoghoz (Culex pipiens), tekintve, hogy ez is szoros szocializációban él az emberekkel, azok közelében, de míg a Culex pipiens főleg a nagyobb vízfelületek közelében él, a hideggel szemben is sokkal toleránsabb az ázsiai tigrisszúnyognál.
Szerepe a betegségek terjesztésében [szerkesztés]
Az Aedes albopictus képes továbbítani a kórokozókat és vírusokat, ilyenek például a nyugat-nílusi vírus, sárgaláz vírus, St. Louis encephalitis, dengue-láz, és Chikungunya láz.
Az ázsiai tigrisszúnyog volt felelős a francia szigeten La Réunion-ben 2005-2006 szeptemberében kirobbant Chikungunya-járványért, ahol a becslések szerint 266.000 ember fertőződött meg a vírussal, és 248 haláleset következett be a szigeten, valamint az európai kontinensen kitört Chikungunya lázért, mely 2007 nyarán az olasz Ravenna tartományban is, ahol több mint 200 embert fertőzött meg.
Előfordulása, terjedése [szerkesztés]
A szúnyog terjedésére az első bizonyítéka az európai 1979-es Albániai előfordulás után 1983-ban Észak-Amerikában (Memphis (Tennessee)) volt, majd nem sokkal azután 1985-ben Texasban is azonosították. 1986-ban pedig már Brazíliában, 1988-ban Mexikóban is, majd Latin-Amerika következett 1993-ban, majd a Dominikai Köztársaság és 1995-ben Bolívia, Kuba, Honduras és Guatemala, 1996-ban El Salvador, 1997-ben A Kajmán-szigetek, 1998-ban Argentína, 1999-ben Paraguay, 2001-ben Kolumbia, Panama 2002-ben és 2003-ban Uruguay és Nicaragua.
Dél-Afrikában már 1990-ben találtak, 1991-ben Nigériában is, 1999-2000 körül pedig elterjedt Kamerunban, majd 2001-ben a Bioko szigeteken, Egyenlítői-Guineában és 2006-tól Gabonban is.
A Közel-Keleten 2003-ban akadtak rá először; 2005-ben már Libanonban és Szíriában is megjelent, Izraelben pedig ugyancsak 2003-ban tették közzé az első felfedezését.
Megjelenésük Európában [szerkesztés]
Az University of Liverpool Cyril Caminade által vezetett kutatócsoport kiszámította, hogy a Délkelet-Ázsiában őshonos tigrisszúnyog az éghajlatváltozás miatt 2030-2050 között a legtöbb európai államban is meg fogja találni a szükséges életkörülményeket.
Először 1979-ben Európában Albániában találtak belőle, ahol állandó áruszállítás folyt Kínából. Ők 1990-1991 körül valószínűleg használt gumiabroncsokkal hozták be, ahol a rovarok még Ázsiában belepetéztek a tengerjárókon szállított gumiabroncsok belsejében összegyűlő esővízbe, de bekerült Európába a mostanában népszerűvé vált növénnyel a szerencsebambusszal (Dracaena sanderianais) is, azok iszapjában. Megjelent Olaszországban és mára szinte az egész olasz szárazföldön, de Szicílián és Szardínián is. 1999-től pedig Franciaország kontinentális területén, különösen a dél-franciaországi területeken. 2002-ben Korzikán egy faluban is találtak, 2000-ben már Belgiumban is, 2001-ben Montenegróban, 2003-ban már dél Svájcban a Ticino kantonban és Görögországban, 2004-ben Spanyolországban, 2005-ben Horvátországban, Hollandiában és Szlovéniában, valamint 2006-ban Bosznia Hercegovinában. 2007 szeptemberében, pedig már Németországban, Baden-Württemberg tartományban is, 2011 júliusában pedig az A5-ös autópálya egyik töltőállomásán is fellelték az ázsiai tigrisszúnyog egy példányát.
Klímaváltozás Európában [szerkesztés]
a Liverpooli Egyetem és az angol egészségügyi hatóság közös kutatást végzett. A két intézet számítógépes szimulációja kimutatta, hogy a következő fél évszázadban a Chikungunya-lázat terjesztő rovar még jobban elterjed majd Európa szerte. Szerintük az elmúlt években Németországban, Hollandiában és Olaszországban fellelt tigrisszúnyog populáció terjeszkedése szorosan összefügg az Európa éghajlatváltozásával.
A 'Journal of the Royal Society Interface című szaklap tanulmánya szerint az elmúlt két évtized klímaváltozása megfelelő élőhelyet teremtett a vérszívóknak Nyugat-Európában és a Balkán-félszigeten. "Figyelembe véve a tendenciát, a jövőben egyre északabbra várható a szúnyogok megjelenésének kockázata" az Independent a tanulmánya szerint, amelyben a hatvanas és nyolcvanas évek között a vérszívók számára kedvező dél-spanyol, kelet-adriai és nyugat-török éghajlati jellemzőket mutattak ki Benelux-államokban, Nyugat-Németországban, Dél-Angliában és a Balkánon is.
Források [szerkesztés]
- Balogh Géza: Életveszélyes tigrisszúnyog terjed Európában. (Szabad Föld 2009. április 01.)
- Journal of the Royal Society Interface (2002 április)
- Index hu:[1]
