Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom (Erzsébetváros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom szócikkből átirányítva)
Erzsébetvárosi plébániatemplom
Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom (853. számú műemlék) 3.jpg

Település Budapest
Ország Magyarország
Vallás Keresztény
Irányzat Római katolikus
Névadó Szent Erzsébet
Építési adatok
Stílus Neogótikus
Építés kezdete 1895
Építés befejezése 1901
Tervező Steindl Imre
Alapadatok
Befogadóképesség 2600
Hosszúság 62 m
Magasság 76 m
Szélesség 21,6 m
Elhelyezkedése
Erzsébetvárosi plébániatemplom (Budapest)
Erzsébetvárosi plébániatemplom
Erzsébetvárosi plébániatemplom
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 04′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 04′ 34″

Az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy más néven Erzsébetvárosi plébániatemplom Budapest VII. kerületében, Erzsébetvárosban a Rákóczi út közelében, a Rózsák terén található római katolikus templom. Az épületet 1895 és 1901 között építették Steindl Imre neogótikus tervei alapján, és méreteit tekintve a kerület legnagyobb temploma és egyik legjelentősebb nevezetessége. Nevét Árpád-házi Szent Erzsébet után kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom egy 1901-es képeslapon

Az újonnan alakult VII. kerület polgárai, az erzsébetvárosiak 1881-ben római katolikus templomot építtettek a Szegényház tér, ma Rózsák tere északi oldalán. A kis templom Czigler Győző tervei alapján, eklektikus stílusban épült fel. Hamar egyértelmű lett azonban, hogy a rohamosan gyarapodó Erzsébetváros polgárainak szűk lesz a kis istenháza, így a katolikus egyház megvásárolta a tér központi parcelláját, és 1889-ben megalakult a templomépíttető bizottság. 1892. július 28-án Steindl Imre neogótikus stílusban fogant tervét fogadták el kivitelezésre, sikertelenül pályázott mellette Pecz Samu és Aigner Sándor. Az alapok kiásását 1893. július 23-án, az építkezést pedig szeptember 11-én kezdték meg. Az 1895. október 20-án megrendezett ünnepélyes alapkőletételen részt vett az uralkodó, I. Ferenc József is, sőt az alapkövet saját kezűleg helyezte el. Az elkészült templomot végül 1901. május 16-án, áldozócsütörtökön szentelték fel, és Árpád-házi Szent Erzsébet oltalmába ajánlották. 1905-ben korábbi kis templomukat a magyar görög katolikus egyháznak adták át.

Az első évtizedekben rohamosan nőtt az erzsébetvárosiak lélekszáma, és 1918-ban már meg is alakult a Szent Erzsébet nevét felvevő egyházközség. A templom előtti téren állították fel 1932-ben, a szent halálának 700. évfordulóján Damkó József Szent Erzsébet-szobrát. A teret ugyanekkor nevezték el Szent Erzsébet attribútumairól Rózsák terének. A második világháború során a templomot bombatalálat érte, és a helyreállítási munkálatokkal 1949-re készültek el. Az elkövetkező évtizedekben azonban az épület állapotában jelentős romlás következett be. 1995-re sikerült elérni, hogy a plébániatemplom műemléki státust kapjon, és ugyanekkor megkezdődhettek a teljes körű épületfelújítási munkálatok, amelyek a környező park rendezésével együtt 2004-re fejeződtek be. A belső tér renoválása még 2007 elején is tartott.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomnak két tornya van az épület északnyugati szárnyánál, melyek magassága 76 méter. Az épület szélessége 21,6, teljes hossza pedig 62 méter, míg alapterülete 1800 m². Közel 2600 embert képes befogadni. Ezen adatok alapján ez Budapest VII. kerületének legnagyobb temploma. Az épület arculatának kialakításakor Steindl Imre a gótika francia hagyományaiból merített, de nagyban hagyatkozott korának modern technikai megoldásaira is. A háromhajós, kereszthajós alaprajzú, kéttornyos templom északnyugati főhomlokzatának két tornya egymástól nagyobb távolságra épült fel. Köztük nyílik a templom főkapuja és két mellékbejárata. Felettük, a kapuoromzat csúcsán Kiss György Szent Erzsébet-szobra, valamint kerámiakeretben egy gótikus rózsaablak látható. A homlokzati oromzat csúcsíves mezejében Köllő Miklós szoboralakjai láthatók, Szent László, Szűz Mária és Szent István alakjában.

A főbejárat felett található rózsaablak és az az felett található, sorrendben Szent László, Szűz Mária és Szent István szobor, Köllő Miklós munkái

Steindl a főhajót a kereszthajóig hat boltmezőre osztotta. A kereszt metszéspontja, a mellékhajó után még egy boltmező következik, és a hatszögletű szentély zárja le a templom alaprajzát. A fő- és a mellékhajó sokszögű lezárása között egy-egy nyolcszögletű lépcsőtornyot alakított ki, amely a templom építészeti arculatát jelentősen megélénkíti. A főhajó magassága a boltozatig 16, 2, a mellékhajóké 15,3 méter. A templom falait sárga színű sajtolt téglával borították, míg az idő viszontagságainak jobban kitett épületelemek (fiatornyok, párkányok stb.) faragott terméskőből készültek. A főhajó és a szentély tetőzetét természetes palával fedték. A terrakottamunkák Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki, aki Steindllel együtt kísérletezte ki a később pirogránit néven ismertté vált, ekkor még Steindl-masszaként emlegetett anyagot.

Belső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Erzsébet-templom belső terét puritánság jellemzi. A hármas templomhajó boltozatát két sorban díszes fejezetű oszlopok támasztják, a neogótikus ornamentális festés Götz Adolf nevéhez fűződik. A főhajó festett ablaküvegei a második világháborúban elpusztultak. A szószék a négy evangélista domborművével Hauszmann Sándor műhelyéből került ki. A kereszthajókban lévő aranyozott faoltárokat Holtzl Mór készítette, és a rajtuk látható bibliai jeleneteket és szenteket Aggházy Gyula és Zubriczky Lóránt festette. A kereszthajó és a szentély közötti kápolnákban, a lépcsőtornyok alatt szintén egy-egy oltár található, szoboralakjaikat Mayer Ede és Köllő Miklós készítette. A főhajót a szentélytől áldoztatórács választja el. A márványból, ónixból és bronzból készült főoltáron áll az aranyozott szentségház a magyar szenteket és boldogokat ábrázoló szobrokkal (Lantay Lajos munkái). A szentélyből nyílik a két sekrestye, felettük az oratóriumok helyezkednek el, a szentély festett ablakai Róth Miksa keze munkáját dicsérik.

Plébánosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1894 óta eltelt időben a templom plébánosai:

  • Tóthfalussy Béla (1894–1904),
  • Novák István (1904–1931),
  • Hites Ignác (1931–1971),
  • Bozó Gyula (1971–1984),
  • Bertók Ferenc (1984–1992),
  • Spányi Antal (1992–2003),
  • Varga Zoltán (2003-)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 396. o. ISBN 963-05-6410-6
  • Gerenday Ágnes: Budapest – Árpád-házi Szent Erzsébet-templom. Budapest: Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület. 1998.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]